Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. november 9. kedd - 221. szám - A honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről

792 Egy alkotmányos jogállamban törekedni kell arra, hogy ha nem is minden életszerű helyzetre, de ilyen fontos esetekre, amikor válsághelyzet van, működőképes maradjon az ország. (14.50) Én maximálisan és a KDNP-frakció is teljes mértékben egyetért azzal, hogy a végrehajtó hatalmat, tehát a kormányt kell felruházni többletjogosítványokkal válsághelyzetben, ő a felelős azért, hogy az emberek biztonságát garantálja, és nyilván azok a fegyveres és rendvédelmi szervek, amelyek egyébként hivatástudattal ellátják a biztonság iránti elkötelezettségükkel a feladataikat és védik az állampolgárainkat. Tehát ez önmagában teljesen egyértelmű és helyes szándék és irány. Ennek is van egy történetisége, hiszen ha a rendszerváltoztatás megkezdésének időszakába visszanyúlunk, akkor alapvetően azt láthattuk, hogy úgy indultunk, hogy három különleges, akkor még minősített időszaki tényállás, jogállás volt: ez a rendkívüli állapot, a szükségállapot és a veszélyhelyzet. Ugye, a rendkívüli állapot alapvetően a hadiállapotot, a háborút jelentette. Ez ’23-tól is megmarad, hadiállapot kifejezéssel és terminus technicusszal. Emellett a szükségállapot, amely egyfajta belső társadalmi anarchiát, fegyveres lázadást, csoportosan elkövetett lázadást jelenthet. A veszélyhelyzetet pedig, amelyben most is élünk, például egy járvány vagy adott esetben egy természeti és ipari katasztrófa okán, esetén lehet kihirdetni. Ez a három továbbra is megmarad. Valóban, menet közben, az elmúlt harminc évre visszatekintve bővült ez a kör, és a jogalkotói szándék egyértelműen az volt, hogy próbáljuk meg leképezni ezeket a helyzeteket, hiszen például a jugoszláv háború időszakában hozott a magyar parlament egy olyan döntést, hogy ne kelljen kihirdetni, hogyha esetlegesen egy-egy szabadcsapat eltéved és átjön, és a határ menti civil polgártársaink biztonságérzetét ez jelentős mértékben rontja, a hadiállapotot, a rendkívüli állapotot mégsem kellene kihirdetni, de valamilyen védelmi intézkedést kellene foganatosítani, ezért a váratlan fegyveres betörés, váratlan fegyveres támadás esetét fogadta el a parlament. Ezzel bővült akkor négyre a minősített időszaki jogállásoknak a lehetősége. Ezt követően 2004-ben, amikor az általános hadkötelezettség kapcsán óriási vitáink voltak a sorkatonai szolgálat megszüntetése vonatkozásában, akkor az MSZP-SZDSZ-kormánytöbbség úgy döntött, hogy egy megelőző védelmi helyzet nevű tételt fogadunk el az alkotmányban, amely 60 napos laufot adott arra nézve, hogy ha a háború előszobájába lépne az ország, akkor legyen lehetőség arra, ha a nemzetközi helyzet fokozódik, akkor úgymond a sorkatonai szolgálatot vagy az általános hadkötelezettséget vissza lehet állítani. Hála istennek, nem kellett ilyen esetet kihirdetni. 2017-ben, a migrációs válsághelyzet időszakában volt szerencsém még miniszterként javasolni, hogy igen, tegyük meg és módosítsuk, és a fokozódó terrorveszély és terrortámadás esetét is hozzuk be az Alaptörvénybe. Ezt is megtette a parlament, nagyon helyesen. Ezek mind-mind törvényi szinten maradnak, végrehajtási rendeletekben szabályozva természetesen. Az új szabályok alapján ’23. július 1-jétől, ahogy utaltam erre, három marad, a másik három pedig részben a honvédelmi törvényben, rendőrségről szóló törvényben és a katasztrófavédelemről szóló törvényben kerül szabályozásra. Szerintem ez egy helyes dolog, nem tudjuk a végtelenségig növelni a különleges jogrendi esetek számát, hiszen akkor folyamatosan Alaptörvényt kellene módosítanunk, mert újabb és újabb veszélyek jelennek meg, erre utaltam az elején. Ettől függetlenül érdemes a válságkezelési kódexről hosszú távon elgondolkodni. Néhány dolgot felírtam magamnak, csak azért, mert még azt hinnék az ellenzéki vagy baloldali képviselők, hogy csak dicséretből áll a hozzászólásom. (Balczó Zoltán: Na!) Jó szándékú észrevételt szeretnék tenni, de lehet, hogy csak az én jogértelmezésem nem helyes. Az 1. § (3) bekezdésében úgy fogalmaz a törvény, hogy a honvédelemre való felkészülésben és a végrehajtásában minden Magyarországon tartózkodó ember személyes szolgálat teljesítésével vesz részt. Ha jól értem, akkor az itt dolgozó külföldi polgártársak is. Szerintem nem, tehát érdemes végiggondolni ezt. Lehet, hogy csak én értelmezem rosszul, de talán érdemes erre a mondatra odafigyelni. Tehát szerintem minden magyar állampolgár. Az, hogy „Magyarországon tartózkodó ember”, ha éppen turistaként idejön valaki, és kihirdetünk valamilyen állapotot, az nem biztos, hogy a legszerencsésebb. A másik ilyen észrevételem: nagyon helyes és nagyon fontos, hogy a honvédelmi nevelés a (6) bekezdésben szerepel. Messzemenőkig támogatom, hogy ez továbbra is erősödjön. És nagyon jó, hogy a kormány vonatkozásában is a honvédelmi tudatosság erősítését megfogalmazza, hiszen a honvédelmi tudatosság az állampolgártársaink biztonságtudatosságát és a hazaszeretet érzését erősíti, tehát ez mindenképpen méltatandó. Egy dologra én is felhívnám még a figyelmet. Itt elhangzott Lukács képviselő úr részéről a köztársasági elnök hatásköre. Ehhez nem szeretnék hozzászólni, de az Országgyűlésnek korábban volt egy olyan lehetősége, hogy a Magyar Honvédség létszámáról és belső állományarányairól is hozott döntést. Ez nem szerepel a törvényben, nem feltétlenül indokolt, de az Országgyűlés ezzel szerintem, a kormánypárti többség úgyis mindig garantált - tehát szerintem érdemes talán ezt is végiggondolni. Tudom, hogy átalakítás történt, és a Magyar Honvédség parancsnoksága létre lett hozva, de most olyan, hogy vezérkar vagy vezérkari főnök szerepel. Ugye, tudjuk, 1803-ban a poroszok létrehozták a vezérkart elsőként. Saposnyikovot tudnám még idézni, az orosz klasszikust, aki azt mondta, hogy a vezérkar nem más, mint a hadsereg