Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. november 9. kedd - 221. szám - A honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről

791 változásokat, nemcsak hogy a szükséges intézkedéseket megtenni, hanem ennek a jogi alapjait is megteremteni -, ezért tárgyalunk ma egy új honvédelmi törvény létrehozásáról. Tisztelt Képviselőtársaim! Az biztos, hogy azt is látjuk, hogy a biztonságot veszélyeztető tényezők száma is jelentős mértékben növekedett. Azt is mondhatnám, hogy óriásivá duzzadt, hiszen soha korábban ilyen típusú veszélyek - ez köszönhető többek között a technika, technológia változásának és fejlődésének meg a különböző harceljárásoknak, a különböző nyomásgyakorlásoknak is... (Zaj a Jobbik szakértői páholyában. - Dr. Vadai Ágnes a páholyhoz lép.) Közben valaki elesett. Jobbulást! Tehát mindenre figyelünk, az első a biztonság, a testi biztonságra és épségre is figyeljünk! No, tehát akkor visszatérve a törvényhez: tehát kidomborodott az előttem felszólalók és miniszter úr szavaiból különösen, hogy a biztonságfelfogásunkat egyre komplexebbé kell tennünk, mivel egyre több a veszélyeztető tényezők száma is, és egyre inkább ki kell terjesztenünk ezt a védőhálót, ezt a védernyőt az állampolgáraink fölé. Nyilván nem lehet mindenki mellé egy katonát állítani, erről is szeretnék szólni, hiszen a fegyveres erő szerepe a jelenlegi kihívások közepette, bár nagyon-nagyon fontos a külső fenyegetésekkel, a katonai támadással szemben való védelem, az ország területének a megvédése és észlelése az esetleges katonai konfliktusoknak, de a legfontosabb, hogy az embertársaink is biztonságtudatosan éljék meg ezeket az időszakokat, hiszen nem lehet mindenki mellett egy rendőr vagy egy katona sem. Tehát mindent nem tud ellátni egyetlenegy állam sem ilyen értelemben; és jó alkalom arra, hogy egy ilyen törvény vitájánál is fölhívjuk az embertársaink figyelmét arra, hogy mennyire nagy érték a biztonság. Akkor tudjuk ezt igazán, ha nincsen, senki sem szeret félelemben élni. Ugyanakkor a fegyveres erők, tehát a Magyar Honvédség feladata alapvetően valóban az ország külső katonai támadása vonatkozásában idegenek elrettentése és az ország területének, lakosságának védelme támadás esetén. Azt csak zárójelben jegyzem meg - utalva az előző gondolatra -, hogy a XXI. században, tehát a mai biztonságot csak fegyverekkel nem lehet megteremteni és megőrizni, tehát ezért mondom, hogy komplexen kell értelmezni a biztonságfelfogásunkat. Az új honvédelmi törvényt, amely előttünk fekszik most, megelőzte egy védelmi törvény - erről szólt a miniszter úr és Simon Miklós képviselőtársam is -, valóban fontos volt ez. Számomra egyébként továbbra sem most van itt az ideje, de előbb-utóbb szerintem el kell gondolkodnunk azon, hogy nem lesz-e szükség egy olyan védelmi kódexre, amely minél szélesebb körben körbeírja a látható, érzékelhető és egyfajta jövőbe tekintő képességünket, és fölhasználva a veszélyeket, kihívásokat, fenyegetéseket, hogy nem kizárólag egy honvédelmi törvénynek kell erre választ adni, nem kizárólag egy védelmi törvénynek, hanem átfogó módon, hiszen a humán védelem, a polgári védelem fontossága napjainkban legalább annyira erős és fontos, mint a katonai védelem kérdése. Utalt miniszter úr arra, hogy milyen hadviselés korába léptünk a hibrid hadviselés vonatkozásában. Nagyon sokféle megfogalmazást találhatunk ezekben a kérdésekben. Van, aki a XXI. századot a sokszínű háború korának írja le, a kínaiak úgy fogalmaznak, hogy beléptünk a korlátlan hadviselés korába; ugye, a Geraszimov-doktrínát mindenki ismeri. Mindenütt folyik a háború, minden harctéren gyakorlatilag: földön, tengeren, levegőben, a kozmikus térben, a világegyetemben és a kibertérben is, igen, az információs társadalmak korában ebben is óriási lehetőségek rejlenek. Hogyha visszatérünk arra, amit Clausewitz mondott a Vom Kriege - A háborúról - című művében, amit még a napóleoni háborúk időszakában, ennek tapasztalatai alapján fogalmazott meg: a háború persze a politika folytatása más, erőszakos eszközökkel. De alapvetően az a tétel, ami arról szólt, hogy az akaratunk rákényszerítése egy másik országra, az akarat rákényszerítése, a befolyásunk által való megerősítése és akár ilyen módon nyomásgyakorlással elérni azt, amit szeretnénk, hogy az az állam megtegye azt, amit egyébként nem tenne meg, hogyha mi ezt nem alkalmazzuk - ezt bizony már az információs társadalom világában is meg lehet tenni. Tehát nem szükséges katonai nyomásgyakorlás, bár a hadseregnek van egyfajta elrettentő szerepe is, egy visszatartó szerepe is a legkeményebb és legsúlyosabb fegyveres konfliktusoktól. Ezért aztán tudjuk a történeti áttekintést is. A szakirodalommal foglalkozó emberek úgy fogalmaznak, hogy a korszerű háborúk időszaka négy hadviselési fázisra, korszakra osztható. Az első generáció gyakorlatilag a vesztfáliai békétől az 1800-as évek végéig a tömeghadseregek korszaka. Ezt követően az első világháborúra visszagondolva a tűzerő a legfontosabb fegyvernemi kultúra, amely eldöntött sok-sok mindent - a tüzérség szerepe és lehetőségei -, majd a második világháború vonatkozásában elmondhatjuk a gépesített hadosztályok jelentőségét, és a hadviselésre ez nyomta rá a fő bélyegét, gondoljunk a harckocsi-hadosztályokra, és a végén pedig az atomfegyverekre, nukleáris eszközökre. A XXI. század pedig, nem kérdés, hogy a hibrid hadviselés időszaka. Minden eszköz minden terepen, minden szinten megjelenhet, és nemcsak fegyverek, hanem egyéb más eszközök is, politikai, diplomáciai, pénzügyi nyomásgyakorlás lehetősége is fennáll a mai kor szellemiségét látva. A törvény részleteihez, engedjék meg, hadd szóljak még hozzá: az alapvető indoka valóban a békétől eltérő időszakok jogának a kérdésköre. Hiszen elfogadtunk már egy olyan döntést, alaptörvény-módosítást, amely ’23. július 1-jétől lép majd hatályba. Valóban, ha valaki ezt megnézi, elmélyül ebben, fontos dolog az, hogy úgynevezett válsághelyzetekben, egy jogállamban milyen lehetősége van az állami szerveknek, szervezeteknek, és az embereknek is milyen jogai tudnak érvényesülni, esetlegesen milyen módon lehet ezeket a szabadságjogokat korlátozni.