Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. november 9. kedd - 221. szám - A honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről

790 van az ellenzék vagy az általam is korábban elmondott kifogásnak, miszerint nem biztos, hogy ezt egy parlamenti ciklus végén kell megindítani, egy következő parlamenti ciklusra átnyúló hatálybalépéssel. Talán ennek van is létalapja, hiszen látjuk: önmagában nemcsak a rendkívüli jogrend, majd a honvédség, hanem nagyon sok olyan, az Alaptörvényben megemlített nagyon fontos intézménynek a módosítását kell végrehajtani 2023. nyár közepéig, amely nagyon nagy fokú törvényhozást igényel, és amely szerintem most, hogy itt a ciklusváltás környékén vagyunk, nem biztos, hogy teljesíthető a parlament által, tekintettel az idő rövidségére; pláne úgy, hogy ebben nagyon sokszor azért illik, illetve kell a szakmai konszenzust keresni, a tudományos konszenzust is, még akkor is, ha számomra meglepő volt, hogy a honvédelemben és ezen a téren a biztonságpolitikában azért másabb a tudományos műhelyeknek vagy a tudományos életnek a reakciója egy-egy kérdésre. Én egészségüggyel foglalkoztam, és még most is az egészségügyet tartom magamhoz a legközelebb állónak, ott, ha felmerül egy kormányzati javaslat, akár rendeleti szinten is, gyakorlatilag a szakértők tucatja két nap múlva különböző szcenáriókat vázol föl, és tanulmányok százai generálódnak, és mindenkinek megvan a közjogi gondolkodásban és a szakpolitika terén is a meghatározott véleménye. Sokkal nehezebb ezeket a honvédelemből összegyűjteni, lényegesen zártabb a kör, vagy azok a tudományos műhelyek, amelyek ezekről értekeznek, vagy véleményvezérek, akik megszólalhatnak, valószínű, mondjuk úgy, hogy a honvédelemnek és ennek az ágazatnak a természetéből adódóan kevésbé érzik úgy, hogy azonnal meg kell osztani a véleményüket, és esetleg valamilyen állásponttal, akár szembehelyezkedve a hivatalos vezetéssel, véleményt formáljanak. (14.40) Tehát amire utalni akartam nagyon óvatosan, az, hogy nagyon nehéz megítélni azt, hogy a szakma vagy a biztonságpolitikában dolgozók miként ítélik meg azt a gyökeres változást, ami az elmúlt időszakban következett, tekintettel arra, hogy inkább a szakma által indukált és a kormány által magáévá tett változás igénye ment végig, és most a recenziók viszonylag kevés helyről olvashatóak el. Egy biztos, és szerintem ez álljon itt - nem akarom szaporítani a szavakat, hiszen a fideszes képviselőtársam elmondta a lényegét és a jogalkotási megoldását, hogy miként készült a tárca ennek a törvénynek a módosítására -, annak mindenképpen itt kell állnia, hogy milyen további lépései lesznek a parlamentnek. Még hogyha szűkkörűen is veszünk részt a vitán, és kevés képviselőtársunk hallja ezt, de tudniuk kell, hogy az elkövetkezendő időszakban - amennyiben a kormány és az érintett tárcák ezt akarják és meg tudják valósítani - számtalan módosításban kell még részt vennünk úgy is, hogy a köztársasági elnöknek vagy akár a további rendvédelmi szerveknek, vagy más, az információbiztonságban dolgozó szervek vonatkozó ágazati szabályait módosítani kell. Nagy fába vágta a fejszéjét a kormány. Talán ezt a fát nem is lehet teljes egészében most szépre kifaragni, érdemes lett volna esetleg egy következő ciklusra várni, vagy a ciklusban lényegesen hamarabb megindítani az ez irányú változásokat. Én ezt a kritikai észrevételt próbáltam a vitában előrebocsátani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Simicskó István képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának, frakcióvezetőjének. Parancsoljon! DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről l: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos törvényről beszélünk ma itt a parlamentben, és azt hiszem, hogy miniszter úr felvezetőjében, bevezetőjében nagyon sok minden és lényeges elemek elhangoztak, mi indokolta egy új honvédelmi törvény megfogalmazását. Biztos, hogy nagy dilemma volt, hiszen egy átfogó módosítás vagy pedig egy új törvény önmagában dilemma, de önmagában az a nagy kérdés, hogy miről is szól, és mi indokolta magának az új törvénynek a megfogalmazását és elénk terjesztését. Tekintettel arra, hogy egy nagyon gyorsan változó világban élünk - valóban nem győzöm hangsúlyozni, hogy a XXI. század a kihívások évszázada, tele veszéllyel, látható és láthatatlan fenyegetésekkel -, nem könnyű megfelelni ma egyik országban sem a törvényhozó hatalomnak sem, de a végrehajtó hatalomnak sem, hogy az állampolgárai biztonságát garantálja. És ez a legfontosabb, hogy egy kormány alakítson ki egy olyan struktúrát egy olyan alrendszert, amelyben vannak a biztonságért felelős szervek, hiszen az államok létrejöttének egyik legfontosabb oka és indítéka volt már az ókorban - a görög városállamokra is utalnék - a biztonság garantálása az állampolgárai számára. Ezért fizetnek az emberek adót többek között, hogy a biztonság, a boldogulás feltételeit szolgálja. Tehát egy gyorsan változó világban mindig nehéz volt a biztonságot garantálni, de egy gyorsan változó világban, a XXI. században a kihívások évszázada alatt kifejezetten nehéz, főleg úgy, hogy megfelelő jogszabályokat - akár alaptörvényi szinten - hozzunk, amelyektől elvárható, hogy stabil, hosszú távon érvényes és hatályos törvények legyenek. Viszont a környezet olyan mértékben változik - és a kormány képes volt nemcsak hogy észlelni ezeket a