Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak
2021. október 4. hétfő - 215. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - KORÓZS LAJOS (MSZP):
274 kapcsán pedig csak annyit lehet mondani, hogy 800 milliárd forintot nem kaptak meg az önkormányzatok, amiket a kötelező állami feladatok ellátására kellett volna fordítaniuk. (11.30) Pont az ellenkezőjét, pont azt csinálták, önök, kommunisták egyébként is mindig azt csinálják, amivel az ellenfeleiket vádolják. Ugyanez volt akkor is, és ugyanez van most is. Az önkormányzatok kapcsán például 800 milliárd forintot vettek ki az önkormányzatok zsebéből, és akkor arról még nem is beszélek, hogy milyen szégyenteljes kampányt folytattak a kettős állampolgársággal és a határon túli magyarokkal szemben. Tehát az a helyzet, tisztelt képviselő úr, hogy lehet itt különböző politikai blöfföket megfogalmazni, mi is pontosan tudjuk és a magyar emberek is pontosan tudják, hogy ebből önöknek semmit nem szabad elhinni. Azt sem szabad elhinni önöknek, amit kérdeznek. Egyébként pedig ahogy szép kommunista tempóban leszalámizták az ellenzék többi pártját az előválasztásnak nevezett Gyurcsány-színjátékban, ahhoz gratulálni szeretnék. Végezetül egy utolsó megjegyzést, hogyha megenged: azt mondta képviselő úr - ezen itt nagyon jót derültünk -, hogy nem akarják megadóztatni az ellopott vagyont. Ezt megértem, mert ha megadóztatnák az ellopott vagyont, akkor ki kellene költözni az Apró-villából. Az önöknek nagyon nem lenne jó. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Korózs Lajos képviselő úr, az MSZP képviselője, „Aktuális kérdésekről” címmel mondja el napirend előttijét. Parancsoljon! KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Október 1-je volt az idősek világnapja, és azt hiszem, a patkó mindkét oldalán ülő képviselők egyetértenek abban, hogy az időskori jövedelembiztonság minden olyan embernek, aki nyugdíjas, jár, és nem csak egyesek kiváltsága. Nos, az elmúlt években sajnálatos módon a kormányzati politika következtében a helyzet nem így alakult. Többször elmondtam, nézzük végig, csak ilyen nyuszifülszerűen felsorolva (Dr. Rétvári Bence: Nyuszifül?), hogy milyen problémák vannak a nyugdíjrendszerben, hiszen ezeket időközben lehetett volna orvosolni. Egy. A nyugdíjrendszer elveszítette a rugalmasságát, magyarul nincs semmilyen lehetőség arra, hogy bárki elmenjen nyugdíjba a korhatár előtt. A másik: az alacsony nyugdíjak felzárkóztatására több év alatt nem került sor, holott az ellenzéki pártok ezt mindig követelték. Továbbá nem tudták megállítani a nyugdíjak polarizálódását, és áttértek az inflációkövető nyugdíjemelési technikára, és ehhez párosult az évről évre, 2017 után pedig, azt hiszem, konzekvensen követett alultervezett infláció. Nos, ez a problémahalmaz jelenti mindazt, amivel szembe kell nézni a jövőben. Azt gondolom, a következő kormánynak nincs más lehetősége, mint hogy végigmenjen ezen a hibalistán. A legeslegnagyobb problémának most én az inflációkövető nyugdíjemelési technikát látom, hiszen elég elmenni egy bevásárlócsarnokba vagy éppen egy piacra megnézni az árak alakulását. 3 százalékos inflációkövető nyugdíjemelést állított be a költségvetésbe a kormány, holott mindenki tudta, hogy ennél lényegesen magasabb lesz a drágulás, az infláció, még a jegybank is lényegesen magasabb inflációval tervezett, mint ami elfogadásra került. Én azt látom, hogy csűrik-csavarják a törvény adta lehetőségeket. Ennek eredményeképpen július 1-jével ugyan kaptak egy 0,6 százalékos kiigazítást a nyugdíjasok, és nagy valószínűséggel, ahogy az árak alakulását az év második felében látjuk, talán még novemberben is lesz valamiféle kiigazítás, de ez vajmi kevés. Ez csak egy tapasz, ugyanis arról van szó, hogy a nyugdíjasok éveken keresztül, ha tárgyévet veszünk, akkor hónapokon keresztül hiteleznek gyakorlatilag a kormánynak. Nézzék, a dél-hevesi térségben, ahol én élek, 70-80 ezer forintból élnek a nyugdíjasok. Ha ezt a 0,6 százalékos júliusi kiigazított „nyugdíjemelést” - ezt idézőjelbe tettem - vesszük alapul, akkor ez olyan 25-30 deka lecsókolbászra volt elég. A másik ilyen probléma a bérektől való leszakadás mértéke. 2010 után, ahogy említettem, amikor áttértek az inflációkövető nyugdíjemelésre, akkor - két adatot citálok csak ide, pontosabban arányokat említek - a nettó bérek átlagához képest az átlagnyugdíjak, GDP-arányosan mondom természetesen, majd később erre is kitérek, olyan 74 százalékát érték tehát a nettó bérek a nyugdíjak átlagát viszonyítva össze, most ez csak 54 százalék. Ha megnézzük a GDP-arányos kifizetéseket, akkor az látszik, hogy 2010-ben mintegy 11,2 százalékát fordítottuk nyugdíjkifizetésekre, és ez mára 8,3 százalékra zsugorodott. Magyarul a gazdaság bővüléséből az elmúlt 10-11 évben a nyugdíjasok vajmi keveset kaptak, és ez érzékelhető egyéb statisztikai mutatókban is. Az elmúlt tíz évben a nyugdíjasok szegénységi rátája háromszorosára emelkedett. 2010-ben 4,9 százaléka volt a nyugdíjasoknak, akik szegénységben éltek, és 2020-ra - 2019-es adatot mondok - ez 14,8 százalékra nőtt. Nos, hogyha az inflációkövető nyugdíjemelés technikájával szemben a svájci indexálás szerint, amit szintén több parlamenti párt és frakció követelt, végezték volna el a nyugdíjemelést, akkor bizony most a 150 ezer forintos átlagos nyugdíjjal szemben 185 ezer forintnak kéne lenni az átlagnyugdíjnak. Hangsúlyozni szeretném, azért a nyugdíjasok közel
