Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. december 2. csütörtök - 228. szám - Az ülésnap megnyitása - A Kúria elnökének országgyűlési beszámolója a Kúria 2020. évi tevékenységéről a jogegység biztosítása és az önkormányzati normakontroll körében, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA ZS. ANDRÁS, a Kúria elnöke:

1315 Természetesen érkezik nyomás a sajtón keresztül rengeteg, ezekre a megfelelő formában válaszolni szoktam, bárkitől és bármilyen bíróval szemben is érkezik. Ennél nagyobb vagy ennél erősebb eszköze a Kúria elnökének nincs. Ami a konkrét ügyekben hozott ítélkezést és a jogegységet illeti, köszönöm Kovács Zoltán képviselő úrnak, amit mondott, de hadd fogalmazzak úgy, ha megengedi, hogy az ítélkezés, valamint a jogegység biztosítása immár az „és” szóval van. Így mondta képviselő úr is, csak én ezt szeretném hangsúlyozni, mert pontosan ez az új rendszer lényege, hogy az ítélkezés során valósul meg a jogegység biztosítása. Ez az, amire vonatkozóan egyébként valóban nagyon hosszú idő óta vannak európai kritikák. A precedensrendszer időtartamával kapcsolatban hadd mondjam azt, hogy nemcsak 150 évig nem volt, hanem 800 évig nem volt. A Kúria az Európai Unió legrégebbi bírósága. Általában az összes válaszunkat ezzel szoktuk kezdeni, hogy van tapasztalatunk. Kétségtelen, változik a jogszabályi környezet, meg a nemzetközi hatás is erős, az emberi jogok európai egyezményéhez kapcsolódás, az Emberi Jogok Európai Bíróságának joghatósága alá tartozás, ami mind-mind precedenst hozott. Ott is, a strasbourgi bíróság előtt is keveredik a kontinentális döntvényalapú meg az angolszász precedensalapú gyakorlat, amint mondtam, az európai uniós tagságunk óta kifejezetten. Képviselő úr tudja nyilván, hogy úgy hivatkozzuk meg az európai döntéseket, hogy „C mínusz valami per”, tehát konkrét ügyekre hivatkozunk. Tehát itt van, így működünk, ha kell alkalmazni az Európai Unió jogát, akkor azt precedensként követjük. Valójában ennyi történt, hogy annyira erős volt a hatás, hogy felismertük: tulajdonképpen ez működhet itthon is. Ha még megengedi, képviselő úr, annyit hadd mondjak, mert a jogtörténettől mindig nehéz elszakadni, hogy azért az egy jelentős különbség a rendszerváltozást követően, hogy azért sem működött ugyanúgy ez a döntvényalapú jogegységesítés, mint a háború előtt, mert a háború előtt létezett minden intézményen, minden hivatásrenden belül egy fokozott tisztelet. Tehát nem teljesen az volt a cél, sem sajtóban, sem máshol, sem a tárgyalóteremben, hogy egyik fél a másik felet szidja, netán gyalázza, hát még a bíróságot. Ott, ahol működik - és maradjunk a saját területünkön - a hivatásrendek közötti tisztelet, nyilván, ha azt mondja az akkori Kúria, hogy ez a helyes döntés és ez megjelenik, akkor a többi bíróság vélhetően könnyebben alkalmazkodik ehhez. Amikor naponta hallunk ilyeneket, hogy a bírák, netán a Kúria munkatársainak túlnyomó többsége tisztességes, a többi meg nem, erre nem fogok tudni mást mondani, mint hogy szükség volt a precedensrendszerre azért, hogy normatív alapja legyen annak, hogy nincs többféle jog, és hogy a jogi képviselők nem hozhatók olyan helyzetbe, hogy azt mondják a félnek, aki megkérdezi, meg fogja-e nyerni a pert, hogy attól függ, melyik tanácshoz kerül, ez nem mondható neki. Ennek az egésznek ez a lényege és ezen dolgozunk, a teljes Kúria, hogy ez minél hamarabb érzékelhető legyen. Egyébként, akik folyamatosan figyelemmel kísérik a Bírósági Határozatok Gyűjteményében megjelenő döntéseket, látják, hogy már most is az legalább tisztázódik, hogy az ügyvédeknek, illetve kamarai jogtanácsosoknak immár melyik közzétett döntésbeli álláspontot kell követni, és ez a felek érdeke. Ha szabad ilyet mondani, az expozémnak talán a legfontosabb része az volt, hogy nem a bíróságok belügye a jogegység. A felek számára kell a jogegységet biztosítani, hiszen egy pernyertesség esélyével indult és végül pervesztéshez vezető folyamat az ügy tárgya miatt is lehet tragikus, de önmagában pénzbe meg személyes erőfeszítésekbe kerül. Megpróbálom most már gyorsan összefoglalni, ami még felmerült. A devizahitelezés ügyében kérem tisztelettel, hogy a tisztelt Országgyűlés a jövő évi beszámolót szíveskedjen megvárni, mert mindent nem mondhatok el előre. Idén is volt egy olyan döntés, amely a Dh.1., Dh.2. törvény hatásával foglalkozott, ez még klasszikus jogegységi volt, de nemsokára meg fog jelenni, ha minden igaz, egy, a jogegységi panaszeljárásban hozott jogegységi hatályú döntés, amely szintén ezzel kapcsolatos. Tehát ezeken a kérdéseken dolgozik a Kúria, nyilván többféle befolyás alatt. Törvények változnak, a törvény az egyetlen szabályos befolyásolása a bíróságnak, meg az Európai Unió Bírósága, ott, ahol van joghatósága, változtat. Ennek valahogy át kell vezetődnie a magyar gyakorlaton, és amint mondtam, ez a Kúria dolga. Hogy miért nem megy ez egyik napról a másikra, tisztelt képviselő urak? Azért nem megy egyik napról a másikra, mert a Kúria az eljárási rendben hátul van. Ezzel a Pp.-re is hadd reagáljak annyiban, hogy a Kúriára lassabban gyűrűzik be, lassabban érkeznek meg az új eljárási törvények, mint a többi bíróságra, és nem is minden kérdés kerül oda. Valóban, a Kúria megkísérelte a kifogásolt joggyakorlatot picit visszahúzni arra a szintre, hogy a jogalkotó céljának, amely az Alaptörvény 28. cikke szerint figyelembe veendő, megfeleljen, és vélhetően a Pp. novella is ennek volt a következménye. A Kúria új épületéről pedig azt tudom mondani, hogy 2022. december 31-éig zajlik a tervezési folyamat. Nem könnyű munka ez. Egyébként az Országgyűlésnek erre ráhatása van, mert ha nem tévedek, a Steindl Imre-projekt és ez a zártkörű részvénytársaság, amelynek kezében van magának az épületnek a fejlesztése, az Országgyűléshez kapcsolódik. A képviselő úrnak azt tudom mondani, hogy mi is nagyon-nagyon-nagyon várjuk. Nagyon szeretnénk, ha a Kúriának mint állandó bíróságnak, mint a fővárosban letelepített bíróságnak a 300. születésnapját ott ünnepelhetnénk, de tartok tőle, hogy picit odébb lesz, ez két év múlva következik be. Ami a jogegységi panasszal kapcsolatos szirénhangokat illeti, igen, voltak szirénhangok, de valóban a Velencei Bizottság, amely mindig is ebbe az irányba próbálta terelni amúgy nemcsak Magyarországot, hanem Közép-Európát,