Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. december 1. szerda - 227. szám - A Magyar Nemzeti Bank 2020. évről szóló üzleti jelentése és beszámolója, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK (DR. LATORCAI JÁNOS): - VIRÁG BARNABÁS, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke:

1290 mert amire sokszor fel szoktam hívni a figyelmet: a demokrácia egyik előnye a diktatúrával szemben az, hogy a közjó is vitákban dől el. Jó lenne, ha a jelenlegi helyzettől eltérően itt is komolyan vennénk ezt, és hosszasan tudnánk vitát folytatni arról, hogy vajon mi lenne a kívánatos akár monetáris politikát, akár fiskális politikát illetően. Tehát, mint említettem, nem száz százalékban teszem felelőssé a jegybankot a kialakult helyzetért. Ami azonban a jegybank felelősségét illeti: kritizálom, hogy nincsen árfolyamcél. Kritizálom azt, hogy a regionális valuták mindegyikével összehasonlítva a forint hosszú távú trendvonala már a koronavírus-válság előtt is folyamatosan romlott. Egyszer nem találtuk akár a lengyel złotyt vagy a cseh koronát olyan rossz helyzetben, mint a forintot; és erre a Költségvetési bizottság tagjaival rendre felhívtuk a figyelmet akár a költségvetési törvények tervezésekor már akkor is, amikor még azt sem tudtuk, hogy létezik a koronavírus. Nem tehet arról például a Magyar Nemzeti Bank, hogy az euróval szemben a dollár erősödik, ami értelemszerűen hat a forintra. Arról már igen, hogy árfolyamcél hiányában nem, vagy csak megkésve, vagy alig érezhető hatással interveniál, egyúttal mintegy megüzenve a nemzetközi pénzpiacnak - és erről Varju László képviselőtársam, a Költségvetési bizottság elnöke tett is említést, hogy reméli, nem üzenetet fogalmazott meg Matolcsy György az expozéjában az imént a nemzetközi befektetőknek, mert akkor nagy bajban lennénk. Szóval, az a helyzet, hogy ezzel a típusú monetáris politikával, ami itt az elmúlt években megvalósult, sajnos az MNB azt üzeni a nemzetközi pénzpiacnak, hogy ha a magyar nemzetgazdaság bármilyen okból bizonytalanná válik, akkor tessék azonnal megvonni tőle a bizalmat, mert az MNB bizony nem képez védőhálót a forintnak. Ennek eredményeképpen találtuk a 372 forintos eurót nem olyan régen. Ez egy nehezen védhető monetáris politikai magatartás, tisztelt alelnök úr, figyelembe véve azokat a kihívásokat, amivel egyébként az egész világgazdaságban szembetalálják magukat a gazdasági szakemberek. Szokták mondani nálam tapasztaltabb politikustársak, hogy ha a ’94-es választási kampány még két hétig tart, akkor a Fidesz kiszorul a magyar parlamentből. Én azzal szeretném zárni ezt a felszólalást, ha az MNB-nek lehetősége lett volna két héttel ezelőtt beszámolni a magyar Országgyűlés előtt, akkor meglehet, hogy nem kellett volna magyarázatot adniuk arra, hogy miért érte el a forint euróval szembeni történelmi mélypontját a minap, de így azonban kötelességükké vált, és ezt én igen-igen hiányoltam Matolcsy György felvezetőjéből. Tisztelettel kérem alelnök urat, hogy térjen ki erre is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK (DR. LATORCAI JÁNOS): Köszönöm szépen, képviselő asszony. Szeretettel köszöntöm képviselőtársaimat. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki a vitában felszólalni. (Nem érkezik jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Az együttes általános vitát lezárom. Most megkérdezem Virág Barnabás alelnök urat - akit nagy szeretettel köszöntök magam is -, a Magyar Nemzeti Bank alelnökét, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen, kíván. Köszönöm szépen. Tisztelt Alelnök Úr! 30 perces az időkerete. Parancsoljon, öné a szó. VIRÁG BARNABÁS, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nehéz helyzetben vagyok itt a felszólalások után, nem azért, amiért szerintem sokan gondolják még itt a teremben lévők közül, próbáltam értelmezni a kapott visszajelzéseket. Ugye, hallottunk olyan érveket, aki azt mondta, hogy nagyon sok ponton egyetértett Matolcsy elnök úr beszámolójával; ugye, hallottunk olyan érveket, aki azt mondta, hogy gyakorlatilag semmiben nem értett egyet Matolcsy elnök úr beszámolójával; és hallottunk olyan véleményt is, hogy Matolcsy elnök úr beszámolója semmiről nem szólt. (Z. Kárpát Dániel: Különböző pártokból vagyunk! - Nacsa Lőrinc: Kezd nem látszani!) Tehát nehéz egy ilyen értékelésre válaszokat adni, de meg fogom próbálni, ígérem. Úgyhogy engedjék meg, hogy nagyon röviden azért reagáljak azokra az észrevételekre, amelyeket a vita során kaptam. Ugye, többször elhangzott, hogy zajlik egy párbeszéd, zajlik egy vita a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank között. Itt se tudtam pontosan eligazodni, hogy ez egy jó dolog, hogy zajlik, ugye, volt olyan hivatkozás, ahol egy bizonyos nevezett szakértőre hivatkozva jó dolognak volt említve, hogy ez a vita zajlik, volt, ahol pont ennek az ellentéte hangzott el. Mi a saját részünkről azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a szakmai vitának - mi most is, a múltban is, a jövőben is azt tartjuk - mindenütt helye van. Ezeket a szakmai vitákat a jövőben is le fogjuk folytatni. A Pénzügyminisztériummal egy nagyon erős szakmai együttműködés, szakmai párbeszéd van, tehát folyamatos az információáramlás, még ha, való igaz, bizonyos dolgokban nem ugyanúgy látjuk a helyzetet, vagy nem ugyanúgy látjuk a jövőt. Azt szeretném jelezni, ha egy picit elvonatkoztatunk a magyar eseményektől, és megnézzük ezt a helyzetet nemzetközi térben, akkor nemzetközi térben hasonló jelenségeket látunk. Tehát azt látjuk, hogy míg az elmúlt évtized arról szólt, hogy a gazdaságpolitikát a jegybankok és a költségvetések szoros együttműködésben alakították, az elmúlt időszakban egyre több olyan jelenséget láthatunk a nemzetközi térben is, amelyek pont arról szólnak, hogy vita alakul ki a jegybankok és a költségvetésekért felelős pénzügyminiszterek között. Ezt látjuk, ha megnézzük az amerikai fejleményeket, de látunk rá szép számmal fejleményeket, eseteket itt Európában is.