Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak
2021. november 30. kedd - 226. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik):
1222 A zöldre, a tiszta levegőre, a kertre, valamint az udvarra vágyó százezrek pedig ingáznak nap mint nap, vállalva az oda-vissza hasznos vagy sokkal inkább haszontalannak tekinthető másfél-két órás időkiesést. A fővárosban közlekedő autók 30-40 százaléka az agglomerációból érkezik. Ez nem pusztán az agglomerációs településekre, hanem a fővárosra nézve is egy drámai szám, hiszen légszennyezettséget hoz, és a munka-szabadidő egyensúlyát megbontja, a hatékonyságot rombolja, valamint az életminőséget is ezen keresztül. A fővárosi régión belül az emberek olyan helyekre költöznek ezenfelül, ahol mind az infrastruktúra, mind az intézményi ellátottság jóval gyengébb, mint Budapesten, vagyis súlyos árat fizetnek például azok a fiatal házasok, akik a megnövekedett lakásárakat már nem bírják kifizetni a fővárosban. Irány tehát a kertvárosi régió, azonban a kertvárosi álomból már alig maradt valami, mert az ingázásból eredő környezetterhelés nemcsak egyéni, hanem társadalmi szinten is nagyon súlyos következményekkel jár, és a munkahelyteremtés szándéka sajnos helyben számos településen eddig elmaradt; épp ugyanúgy, mint a forrásteremtés szándéka arra, hogy az infrastruktúrát és az intézményi kereteket bővítsék, gondolok itt óvodai, bölcsődei férőhelyek teremtésére. Ez elmaradt az elmúlt években, holott például Érdre a legutóbbi nemzeti választások óta több mint 8 ezer ember érkezett. Az ipari parkjukat ügyesen fejlesztő egyes településeken megoldottak ezek a problémák, ugyanakkor globálisan még nagyon messze vagyunk a kívánatostól. Tisztában kell lenni ugyanakkor azzal, hogy az egyes települések saját identitással rendelkeznek. Például Érdet egy 1243-as oklevél említi először, ugyanakkor jól leírja talán a XX. és a XXI. századi problémákat, hogy 1979-ig a maga, akkor 40 ezer fős lakosságával a Guinness Rekordok Könyvébe Európa legnagyobb falujaként került be. Nem azt mondom tehát, hogy egybefüggő masszaként kellene kezelni az agglomerációs településeket, tisztelt képviselőtársaim, hanem az a javaslatom, hogy válasszuk külön a kulturális, valamint az infrastrukturális és intézményi fejlesztés kötelességét, mert ezeket nemcsak ildomos, de rendkívül szükséges is külön kezelni. Mire gondolok? Arra, hogy a települések a társadalmi és kulturális fejlődéshez igazából nem kérnek mást, csak a szubszidiaritás elvének érvényesülését, valamint némi forrásteremtést vagy leginkább azt, hogy kaphassák vissza azokat az elvont forrásokat, amelyek most sújtották őket az elmúlt években. Ugyanakkor az infrastrukturális, elsősorban a közlekedési fejlesztésre átfogó stratégiára van szükség, és a tágabb vonzáskörzetről is szót kell ejteni, hiszen társadalmi és közlekedési szakemberek arról beszélnek, hogy 2050-re már nem a lakosság negyede, hanem a magyar társadalom fele érintett lesz ebben a kérdésben, a Velencei-tóig bezárólag ugyanis minden második honfitársunk fog lakni. Azt szorgalmazom tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy a következő 30 évben ne kövessük el azokat a hibákat, amelyeket az elmúlt 30 évben elkövettünk. A jelenlegi vasúti szárnyvonalak sugaras szerkezete ugyanis például - és ameddig ehhez nem kíván hozzányúlni a kormányzat, adott esetben az érintett települések vezetőivel közösen keresve a megoldást - csak a jelenlegi problémák újratermelésére elegendő. A modern agglomerációs stratégia alkotásához nemcsak arra van szükség, hogy továbbfejlesszük az M0-st, de arra is szükség van, hogy a helyi tömegközlekedés-fejlesztés során a helyben megteremtett járatok mellett adott esetben egy Budapestet körülvevő S-Bahn-szerű körvasút is épüljön, és arra is, hogy villámgyorsan meg kell tudni teremteni, hogy akár helyben, akár a szomszédos településen tudjanak dolgozni az agglomeráció lakói. Ezért sürgetem tehát, tisztelt képviselőtársaim, a kormány és a helyi vezetők mihamarabbi stratégiai egyeztetésének elkezdését. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Köszönjük. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Steinmetz Ádám képviselő úr, a Jobbik képviselője: „Miért hagyja ezt a nép?” címmel. Jegyző úr, öné a szó. (17.10) DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Harmincegy évvel a rendszerváltozás után Magyarországon általános jólét és szabadság helyett általános szegénység és függés van. Általános szegénység van, mert hárommillió honfitársunk él a szegénységi küszöb alatt, szűkebb hazámban, Somogyországban különösen sok a hátrányos helyzetben lévő szegény ember. És valljuk be őszintén, százvalahány-ezer forintos fizetésből, 54 ezer forintos közmunkabérből, 50-70 ezer forintos nyugdíjból csak rendkívüli nélkülözéssel lehet megélni és gyermekeket nevelni, és nem segít ezen a helyzeten a választások előtt rendszerint kiosztott alamizsna sem. Miközben az ország egyes vezetői luxusrepülőgéppel, -helikopterrel, luxusjachttal járnak szórakozni, sok somogyi ember a munkába járáshoz szükséges autóját sem tudja megtankolni. Általános jólét helyett tehát általános szegénység jellemzi Magyarországot. De miért hagyja ezt a nép?!
