Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. november 30. kedd - 226. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - NUNKOVICS TIBOR (Jobbik):

1223 És lássuk akkor, mi a helyzet a szabadsággal. Van szabadság? Hát, persze hogy van: lehet baromi sokat dolgozni baromi kevés pénzért. Lehet előbbre jutni? Hát, hogyne lehetne, csak éppen nem a tudás, a tehetség, a szorgalom, a kitartó és a kemény munka által, hanem a Fideszhez való hűséggel. Nem szabadság, hanem függés van, kérem szépen. Függés a Fidesztől és függés a Fidesz helyi tizedeseitől, ha úgy tetszik, a kisgömböcöktől és a hűbéruraktól. De miért hagyja ezt a nép?! Nem jól van ez így, és vannak, akik ezt szóvá is teszik, kritizálják a rendszert. Meg is kapják érte a büntetést: utánuk nyúlnak, megfenyegetik őket, és ha ez nem vezet eredményre, megpróbálják őket ellehetetleníteni és nevetségessé tenni. Igen, harmincegy évvel a rendszerváltozás után Magyarországon ezt büntetlenül meg lehet tenni, és meg is teszik. Aki nem fideszes, az már szinte hazaáruló az ő szemükben, a rendszer ellenségeit pedig méltán minden eszközzel tiporják és sunyi módon megfigyelik, lehallgatják, mint azt tudjuk. De miért hagyja ezt a nép?! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! De van egy jó hírem, akit zavar a pofátlan lopás, a hazudozás, a pökhendi válaszok, az ostoba óriásplakátok, az uszító és gyűlöletkeltő üzenetek és az uralkodóosztály rongyrázása, az jövő tavasszal nemet mondhat minderre és egyúttal igent egy szebb jövőre. Én ezt fogom tenni, és mindent megteszek annak érdekében, hogy végre egy normális országban élhessünk, és a gyermekeink, unokáink egy normális országban nőhessenek fel. Szegénység és függőség helyett tehát jólétet és szabadságot minden magyarnak! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Köszönjük, jegyző úr. Végül szintén napirend utáni felszólalásra megadom a szót Nunkovics Tibor képviselő úrnak, a Jobbik képviselőjének: „A Duna-Pilis-Gerecse térség problémái” címmel mondja el felszólalását. Képviselő úr, öné a szó. NUNKOVICS TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Egy rendkívül égető problémára szeretném felhívni a kormánypárti, főleg a kormánypárti képviselőtársaim figyelmét. Ez a probléma és a hozadéka sajnos az én térségemet is erősen érinti, de van még más, nagyon sok ilyen térség ebben az országban, például Steinmetz Ádám képviselőtársam térségében, Marcaliban is tapasztalható hasonló jelenség. Az elmúlt másfél évtizedben ötszázezer és egymillió fő közé tehető azon honfitársaink száma, akik itt hagyták ezt az országot egy jobb élet reményében, és Nyugat-Európába vándoroltak. Sajnos a gyakorlat inkább azt mutatja, hogy ez a szám közelebb van az egymillióhoz, mint a félmillióhoz. Nyilván ők gazdasági kivándorlók, a magasabb kereset, a jobb élet reményében hagyták itt ezt az országot, és ahogy ők mondani szokták, külföldön sincs kolbászból a kerítés, de mégis a tisztességes munkájukért tisztességes bért kapnak, és hovatovább még meg is becsülik őket a munkájukban. Sokszor gondolkozom azon, hogy a kormánypárti képviselők vajon tényleg elhiszik-e azt, hogy Magyarországon meg lehet élni egy átlagos fizetésből. Itt most nem az átlagot mondom, nem véletlenül, hiszen az átlagfizetés egy matematikai, egy statisztikai szám, amit a KSH mindig kihoz, no, de azért a lakosság többsége nem átlagfizetést keres, nem 400 ezer forint fölött van a bruttó fizetése, hanem egy mediánt keres, egy átlagfizetést, aminek a nettója olyan 250 ezer forint körül mozog. Nem véletlenül a nettót mondom, hiszen az embereknek ez a lényeges, nem a bruttó, ők a nettóból tudnak megélni, abból tudnak vásárolni, családot fenntartani. Mindannyian emlékszünk Zsiga Marcellre, korábbi fideszes képviselőre, aki kijelentette, vagyis azt adta válaszul egy újságíró kérdésére, hogy Magyarországon meg lehet élni 47 ezer forintból. Igaz, hogy ez már tíz éve történt, de ahogy akkor sem lehetett 47 ezer forintból megélni, úgy egyébként most sem lehet Magyarországon egy átlagfizetésből, egy átlagos fizetésből megélni, a fiatalok nem tudnak jövőt építeni, és csak nagyon nehezen lehet a családot fenntartani, és ezzel nagyon sokan küszködnek ma Magyarországon, kiváltképp most, amikor az élelmiszerárak szinte naponta nőnek, és az infláció tulajdonképpen az egekben van. Nem véletlenül mondja a Jobbik már hosszú évek óta, hogy csökkenteni kell a munkáltatók járulékait, és egyidejűleg ezzel elérni azt, hogy ebből a csökkentésből a munkáltatók a munkavállalók számára egy jelentős béremelést tudjanak adni. Hiszen ez lenne az a lépés, amivel Nyugat-Európából vissza tudnánk hívni, haza tudnánk csábítani azt a sok-sok százezer vagy közel egymillió fiatalt és egyébként középkorút is, szakembereket, akik elhagyták sajnos ezt az országot az elmúlt tíz-tizenöt évben. De ahelyett, hogy ebbe az irányba mennénk, mivel találkozik az ember? Én például egy olyan hirdetésbe futottam bele a közösségi médiában, ahol Nyergesújfalura, ami a választókerületemben található, de egyébként találkoztam már esztergomi hirdetéssel is, hogy ukránul beszélő magyarokat keresnek. Ez azt mutatja, hogy a térségünk is és egyébként sok más térség Magyarországon teli van már kelet-európai munkaerővel, de egyébként az ázsiai, indiai vagy akár mongol munkaerő is már megtalálható Magyarországon azért, mert olyan mértékű a kivándorlás, hogy egyszerűen elfogyott a magyar munkaerő, elfogytak a magyar szakemberek, hiszen ők külföldre vándoroltak. És ugye, jól látjuk azt, hogy nem kárpátaljai magyarok jönnek ide, hiszen ukránul beszélő magyarokat keresnek, ez is alátámasztja azt, hogy már nagyon sokan vannak itt kis hazánkban.