Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak
2021. november 11. csütörtök - 223. szám - Egyes állami tulajdonú vagyontárgyak ingyenes tulajdonba adásáról, valamint az egyes otthonteremtési állami feladatok karitatív szervezetek általi átvállalásával összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára:
1001 De a lényeg ez, hogy hogyan és mint és kinek adjuk ezeket az ingatlanokat. Itt az történik - akkor beszéljünk nyíltan -, hogy elhallgatja a tisztelt előterjesztő kormány, hogy melyek azok a települések és ingatlanok, amelyekről szó van, és élünk a gyanúperrel, igen, képviselőtársam, hogy ezek, bizony ám, fideszes, Fideszhez közel álló önkormányzatok lesznek. Bármire megesküszöm, hogy egy-két hónap múlva itt arról fogunk vitatkozni majd, hogy már akkor látjuk a listát, és darabra ki lesz listázva, hogy a 900 vagy akárhány település közül hány száz lesz az, amely önökhöz közel áll! Mert ez így működik önöknél tizenkét éve! (Nacsa Lőrinc: Tessék választást nyerni!) Értem: tessék választást nyerni! Tehát tulajdonképpen elismeri, hogy ezek valójában fideszesek lesznek! Ez a helyzet, tisztelt képviselőtársam! Itt nem arról van szó, hogy a vidéket vagy - mit mondott? - a vidékieket gyalázom, én, aki egyébként vidéki srác vagyok, tehát én úgy jöttem a fővárosba, abszolút nem vesztettem el ezt az identitásomat sem, de fogalmilag kizárt, amit ön állít. A lényeg itt ez: a Fidesz a saját hatalmát próbálja megtámasztani ezzel az előterjesztéssel és ezzel a sok milliárd forinttal úgy, hogy állami vagyont, minden tízmillió magyar állampolgár vagyonát áttolja olyan önkormányzatokba, amelyek - élve a gyanúval, azt kell hogy mondjam - a Fideszt fogják erősíteni a jövő tavaszi választáson. A történet ez, tisztelt képviselőtársam! És igen, erre ellenzékiként nem mondhatunk igent. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK: Köszönjük. Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, az általános vitát lezárom. Megkérdezem az államtitkár urat, kíván-e reagálni. (Jelzésre:) Igen. Államtitkár úr, öné a szó. DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban, már csak azért, mert felmerült, Z. Kárpát képviselőtársam valóban kezdettől a devizahitelesekkel és ügyeik folyományaival foglalkozik, így hát nekem is feladatom, hogy ha ő az aggályait, akkor én az általunk valósnak tartott tényeket mondjam. Azért kérem képviselőtársamat is, és mindenkit, akihez ez most eljut, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy a devizahiteleseknél mintegy egymillió család jutott bajba. Azért ez a kormány a forintosítással lezárta magát a devizahiteles korszakot, ezzel mintegy 700 ezer család kapott segítséget; bevezettük az árfolyamgátat, mintegy 186 ezer család mintegy 50 milliárd forint kamat megfizetése alól mentesült; lehetővé tettük a végtörlesztést, amivel 170 ezer család kapott lehetőséget. Ez mintegy 370 milliárd forint megtakarítását eredményezte. A banki elszámoltatás keretében az összes szerződést felülvizsgáltattuk, ez 30 százalékkal csökkentette a törlesztőrészleteket, és ugyancsak 1000 milliárd forint tehercsökkenést jelentett; és végezetül, de nem utolsósorban megteremtettük a magáncsőd intézményét. És az, ami miatt ez az egész szóba került, az eszközkezelő-program keretében mintegy 38 ezer család otthonát - ha úgy tetszik - mentettük át, aminek a túlnyomó többsége, mintegy 37 ezer család úgy nyilatkozott, és nemcsak úgy nyilatkozott, hanem vissza is vásárolta. Úgyhogy valóban, én az eszközkezelő-programban kezdettől részt vettem, kétségtelen, hogy alakult. Mi sem bizonyítja jobban - és ezt már máskor is elmondtam e ház falai között -, emlékszem, amikor emlékezetem szerint ’12 nyarán az államtitkár asszony munkatársammal számolgattuk, hogy a kormány elé akkor 3500 vagy 5000 visszavásárlást terjesszünk, amiből a végén 38 ezer lett. Tehát ez azért menet közben nagyon sok mindenben alakult. Ez az egyik. A másik, ugyancsak ön hozta föl, és el is mondom, mert hozzám közel áll: Nacsa képviselő úr már az ön számaira reagált, hogy a KSH-tól térségi átlagszámokat említ, de településre ez így nem igaz. Ami pedig az ózdi példát illeti, azt hadd mondjam - és ebben szinte minden hozzászóló ezt elmondta, és ebben, azt hiszem, egyetértünk -, hogy mindarra, amiről beszélünk, arra nincs egy üdvözítő megoldás. Nincs egy üdvözítő állami lépés, és nincs egy olyan folyamat, amire azt mondhatjuk, hogy április 1-jétől majd augusztus 15-éig lezárom. Ezek hosszú folyamatok, hosszú volt a lejtő időtartama és útja is, és nyilvánvaló, hogy a felkapaszkodás is hosszú, és sem térségek, sem települések, sem családok, sem az egyének között nem lehet szinte generális megoldás. Családon belül is van, akinek ez jelent megoldást, van, akinek az. Az ózdi példánál maradva. Ózdra azért a múltban is, ebben 2010 előtt is voltak lépések, azt megelőzően is vittünk oda nagy létszámú, korszerű foglalkoztatókat, nem is egyet, többet. El kell hogy mondjam, hogy ott alapvetően furcsa módon nem egyszerűen a munkaerőhiány és annak a képzettsége vagy használhatósága vagy munkakultúrája okozta, azt hiszem, a problémákat, hogy egy olyan cég, mint például a General Electric előbb eladta, majd az utódja húsz év után elment. De azért nagyon bízom benne, hogy most az ózdiak találnak az állami intézkedések következtében példát. Bár - és ha már visszautalok rá -, például az, hogy az elmúlt időszakban visszavásároltuk magunkat egy korábban privatizált vas- és fémipari komplexum maradványába, azért az azt mutatja, hogy a Fidesz-kormány az elmúlt tíz évben előbb felismerte, majd gyakorolta azt, hogy Magyarországon alapiparokat, az alapiparosítási szinteket vissza kell hozni, mert anélkül nem lehet korszerűt sem megvalósítani.
