Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. március 22. hétfő - 185. szám - „A 2021-27 évi ciklus EU-s forrásainak felhasználásáról” című politikai vita - ELNÖK: - GYŐRI ENIKŐ európai parlamenti képviselő:
754 nézve azt, hogy bár a brüsszeli transzparenciát mindig elénk szokták állítani példaként, a Bizottság nem oszt meg a tagállami tárgyalásairól információt a többi tagállammal, ott gyakorlatilag teljes hírzárlat van. Ennek ellenére, mi, ahogy a partnereinkkel beszélgetünk, akár a szomszédos államokkal vagy V4-alapon vagy távolabbi országokkal, azt látjuk, hogy a magyar terv nagyjából az átlagos tempónak megfelelően készül, és nagyjából a terveinknek az elfogadottsága is megfelel az uniós átlagnak. Még mindig van múlt heti információnk szerint négy olyan tagállam, aki még semmit nem nyújtott be a Bizottságnak, ezzel szemben mi az első tervezetünket már tavaly novemberben benyújtottuk. Tehát nem a saját munkánkat szeretném dicsérni, hanem azoknak a tapasztalt szakértőknek az elkötelezett munkáját, akik az előző ciklus előkészítéséhez hasonlóan most is mögöttünk állnak, és továbbra is hívom önöket partnerségre, bár lehet, hogy néhány kollégám szerint ezt naivan teszem. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Győri Enikő képviselő asszony, európai parlamenti képviselő, a Fidesz-KDNP képviselője. Parancsoljon, képviselő asszony! GYŐRI ENIKŐ európai parlamenti képviselő: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megtiszteltetés számomra, hogy európai parlamenti képviselőként szót kapok a mai vitában. A kormány már vázolta a számokat, a terveket, meghallgattuk a pártok elsőkörös reakcióit is. Engedjék meg, hogy én arról beszéljek, hogy hogy fest mindez Brüsszelből nézve. (Folytatás 185/2-ben!) • 2018-2022. országgyűlési ciklus • Budapest, 2021. március 22. hétfő • 185/2. szám Országgyűlési Napló Kezdeném egy visszatekintéssel, hogy milyen veszélyeket kellett elhárítanunk. 2020 decemberében megszületett ugyan a megegyezés a hétéves költségvetésről és a helyreállítási alapról, tudni kell, és ez el is hangzott a vitában, hogy közös eladósodást von maga után, amire eddig nem volt példa az Unióban. A magyar kormány teljesen érthetően húzódozott tőle, de elfogadta, hiszen a járvány első hulláma által kiemelten sújtotta a déli országokat, és őket másképp nem lehetett segíteni. Magyarország tehát minden ellenkező híreszteléssel szemben szolidáris volt, pedig nincsenek jó tapasztalataink az adósságszolgálatról. A csata fő iránya nem is ez volt, hanem egy másik téma, az elhíresült kondicionalitás. Jól tudjuk, politikai ellenfeleink évek óta mesterkednek azon, hogyan lehetne azokat, akiknek más elképzeléseik vannak a világról és Európáról, valamiképpen móresre tanítani. Kitalálták a jogállamisági eljárást: többségi alapon el is fogadtak erről egy rendeletet, ennek alkalmazásával, meggyőződésem, akár az Uniót szét is lehetne verni. A jogállamiságot ugyanis egy, a jogállamiság alapvető elveibe ütköző szabállyal akarják megvédeni Brüsszelben. E fogalomnak nincsen általánosan elfogadott definíciója, nehéz pontosan megragadni, elemeit kimerítően felsorolni. A jogállamiság megőrzése a szerződések szerint is a nemzeti alkotmányos intézmények felelőssége és nem Brüsszelé. Nagyon helyes, hogy a kormány megtámadta a jogszabályt a luxembourgi bíróságon. Szerencsére az állam- és kormányfők szintjén győzött a józan ész, megadták a rendelet értelmezési keretét, megteremtették az összhangját az alapító szerződésekkel, és elejét vették annak, hogy politikai zsarolásra
