Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. március 22. hétfő - 185. szám - „A 2021-27 évi ciklus EU-s forrásainak felhasználásáról” című politikai vita - ELNÖK: - GYŐRI ENIKŐ európai parlamenti képviselő:
755 lehessen használni. Magyar és lengyel győzelem volt, mert kitartottunk, de meggyőződésem, hogy az Unió egységének és jogszerű működésének hívei triumfáltak, és azok maradtak alul, akik háborúskodást erőltetnek. A megállapodással megvédtük Magyarország szuverenitását, jogát arra, hogy minden olyan kérdésben, amely nemzeti hatáskörbe tartozik, maga dönthessen. Ideológiai vagy politikai nézeteltérésnek nem lehetnek költségvetési következményei. A magyaroknak járó uniós forrásokat tehát megvédtük. Hadd hangsúlyozzam, hogy az Európai Parlament többsége által erőltetett politikai feltételességnek semmi köze nincs a felelős pénzköltéshez. Magyarország mindig is elfogadta, hogy az európai adófizetők pénzével eurócentre el kell tudni számolni, a korrupcióval szemben zéró toleranciát kell mutatni. Az ellenőrzésnek mind Brüsszelben, mind itthon megvannak az intézményei, mechanizmusa; erről szólt az Állami Számvevőszék elnöke is, valamint államtitkár úr is. A politikai kondicionalitásnak ehhez semmi köze nem lett volna, ez egy politikai fegyver lett volna a sorba be nem álló tagállamok ellen. Ami szomorú, az az, hogy az Európai Parlament a mai napig utóvédharcot folytat, nem akar beletörődni, hogy rajta kívül más legitim szereplők is vannak az európai politikai porondon, amelyek ráadásul még a jogaikat is gyakorolni akarják. Az EP magának vindikálja az egyetlen legitim „európai aktor” kitüntető címet, amellyel tulajdonképpen folyamatosan megkérdőjelezi az Unió intézményi felépítését. Már decemberben elfogadott egy határozatot, melynek jogi kötőereje nincs, csak egy politikai deklaráció, ebben szembehelyezkedett az Európai Tanács döntésével, azt hangsúlyozva, hogy az ET-nek nincs semmiféle joga pontosítani a jogállamiságról szóló rendeletet. Ezzel megtagadta a legfőbb politikai döntéshozó fórum létjogosultságát, szembement az intézmények közötti lojális együttműködés elvével, felborította az intézményi egyensúlyt, tehát szerződésekbe ütköző módon járt el. Tájékoztatom önöket, hogy az EP nem állt le. Az e heti plenáris ülésen is hasonló manőverre készül, ahelyett, hogy mondjuk, a félresikerült vakcinabeszerzéssel foglalkozna. A határozattervezet célkeresztjében ezúttal az Európai Bizottság áll, amely számonkéri az EP-n, hogy miért nem megy szembe az Európai Tanács döntésével, miért nem alkalmazza máris a jogállamisági rendeletet. Retroaktív eljárást sürget, folyamatban lévő ügyekre alkalmazná a jogállamisági eszközt, magyarul, a büntetőpadon szeretné látni máris Magyarországot és Lengyelországot. Még bizalmatlansági indítvánnyal is megfenyegeti a Bizottságot, hogy miért nem fogadja el mielőbb a rendelet alkalmazási elvét, és azokat vele miért nem egyeztetik. Hangsúlyozza, hogy az Európai Bíróság előtti megtámadása a rendeletnek nem felfüggesztő hatályú, míg az Európai Tanács kimondta, hogy a bíróság ítélete előtt nem lehet azt alkalmazni. A Parlament tehát szokásos módon túlterjeszkedik a hatáskörén, intézményi háborúra készül, zsarol és fenyegetőzik. A szöveg még súlyosabb, mint a de-cemberi, még az Európai Bíróságot is nyomás alá helyezi. A tervezet egyik társszerzője Cseh Katalin, momentumos EP-képviselő. (Nacsa Lőrinc: Szégyen!) Pedig az Európai Parlamentnek bőven lenne valódi teendője a saját jogosítványai mentén a politikaishowkreálás helyett. Az uniós források tekintetében is létrejött egy úgynevezett monitoringcsoport, melynek feladata a nemzeti helyreállítási és ellenállóképességi tervek tartalmi értékelése, az uniós prioritásoknak való megfelelése. Meggyőződésem, hogy már ez is súrolja a határát annak, amit a szerződések lehetővé tesznek, de a Tanács ezt elfogadta. A Fidesz európai parlamenti delegációja minden erejével azon lesz, hogy az EP a maga politikai megfontolásaival ne lassíthassa a folyamatokat. Nincs kétségem, hogy az európai balliberális oldal kukacoskodni fog, ami értékes idővesztéshez vezethetne a projektek indítása terén. De bizonyos eredményeket már elértünk. Az európai szemeszter keretében a Bizottság idén nem fog országspecifikus ajánlásokat intézni a tagállamokhoz, hogy mit tegyenek és mit ne a gazdaságpolitikai koordináció terén, hanem ezt beépíti a helyreállítási és ellenállóképességi tervek tárgyalásának folyamatába. Ennek a dossziénak a fő felelőse én voltam. Sikerült elérni, hogy nem vették be a határozat szövegébe a jogállamisági kondicionalitást, illetve hogy hangsúlyozzák, a Bizottságnak kötelessége a tagállamokkal érdemi párbeszédet folytatni és igényeikhez igazítani a terveket, ne egy kaptafára készüljenek a brüsszeli elvárások. Szintúgy kimondta a határozat, hogy a nemzeti parlamenteknek érdemi szerepet kell játszaniuk a tagállami helyreállítási elképzelések tárgyalásában. Én tehát arra buzdítom önöket, hogy folytassanak vitát, még többet, még akár a bizottságokban is a kormány fejlesztési elképzeléseiről, szállítsák az információt az ország minden szegletéből, hogy ezeket a sosem látott méretű forrásokat miként lehet a legjobban hasznosítani.
