Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. március 17. szerda - 184. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
577 Kérdezem én, hogy 2010 óta látott-e ilyet, mióta Fidesz-kormányzat van, láthatott-e ilyet. Olyan van, hogy mi vásárolunk cégeket, reprivatizálunk, de ez a fajta sunyi gazdagodás, sunyi, jogállamot megkerülő megtorlási hullám biztos, hogy elkerülhető, ha továbbra sem ők lesznek hatalmon. Azt javaslom a választóknak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy mindezt mérlegeljék a jövőben. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Völner Pál államtitkár úr. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Németh Zsolt képviselő úr, a Fidesz képviselője: „Esterházy János születésének 120. évfordulójára” címmel. Öné a szó, bizottsági elnök úr. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vasárnap volt 120 éve, hogy az egyik legnagyobb lengyel konzervatív gondolkodónak, Stanisław Tarnowskinak magyar unokája született Nyitraújlakon: gróf Esterházy János, a két háború közötti felvidéki magyarság politikai vezetője, majd a kommunista rendszer áldozata, akit a Római Katolikus Egyház Krakkói Egyházmegyéje méltónak talált arra, hogy 2019-ben megindítsa boldoggá avatási eljárását. Örvendetes, hogy ezen a mai kerek évfordulón immáron Esterházy Jánosnak köztéri szobra áll Budapesten a Gesztenyéskertben; köszönet érte a zseniális, de sajnos ezekben a percekben élet és halál között lebegő felvidéki magyar szobrászművésznek, Nagy Jánosnak és a kezdeményező Civil Bizottságnak, XII. kerületi önkormányzatnak, a magyar kormánynak. És hasonlóan örvendetes, hogy Esterházy János születésének 120. évfordulóját mind a négy „visegrádi” fővárosban összehangolt megemlékezések tették emlékezetessé. Így Németh Szilárd államtitkár úr koszorúzott a magyar Parlament Esterházy János termében. Három, hamarosan ránk köszöntő feladat szempontjából különösen fontosnak érzem, hogy Esterházy 2021-ben nekünk szóló üzenetét képviselőtársaimmal együtt most végiggondoljuk. (10.10) Az egyik a magyar-lengyel barátság napja, március 23-a, amely itt kopogtat az ajtónkon. Mint említettem, Esterházy magyar-lengyel vegyes házasságból származott, és életpályájában mindkét nép hazafiságát és keresztyén hagyományait egyesítette. Részt vett a lengyel menekültek Magyarországra menekítésében, ami nem volt veszélytelen a háború alatt Szlovákiában, és elsők között emelt szót a lengyelek ellen a szovjetek által elkövetett brutális katyňi vérengzés ellen is. Nemcsak tradíció volt számára a magyar-lengyel barátság, hanem küldetés, amelynek napi aktualitásaiban kellett megtalálnia a mindenkori feladatot. Járjunk az ő nyomában idén március 23-án is, azaz ne pusztán a múlt nagyszerű magyar-lengyel közös teljesítményeire emlékezzünk, hanem ebből mint forrásból merítve tárjuk fel minden lehetőségét annak, amit a két nép tehet egymás támogatásáért akár a koronavírus utáni újjáépítésben és annak érdekében, hogy népeink és Európa a jelenlegi válságból megerősödve kerüljön ki! Másodszor: Esterházy emléke mindamellett nem csak a két népet kötötte össze, Felvidéken élve egész életében nagyon fontosnak tartotta a magyar és a szlovák nemzet viszonyát. Idézem őt: „Mi azt akarjuk, hogy az itteni szlovák és német testvéreink is boldoguljanak, együtt kell küzdenünk egymásért. Ha nem leszünk egységesek, és nem nézzük a célt, nem jutunk előre. Ez a föld közös hazánk, vállvetett munkával kell tehát hozzájárulnunk ahhoz, hogy közös otthonunk is legyen.” A trianoni békeszerződés semmit sem változtatott azon, hogy Esterházy a szlovákokat a szlovákságukban szerette és kiállt jogaikért, a magyarországi szlovák kisebbség jogaiért is, de a szlovák állam jogaiért is Csehszlovákián belül. A második világháború után Esterházy együtt szenvedett rabságot a kommunizmus szlovák és cseh üldözöttjeivel. A közelmúltban feltárt vonatkozása ennek az a mély tisztelet és barátság, amely például egyik később kivégzett fiatal szlovák rabtársát, Eduard Tesárt érintette. Esterházy börtönbeli éveiről elsősorban a szlovák és cseh rabtársaitól van tudomásunk. Nem feledkezhetünk meg azokról a cseh tisztelőiről sem, akik nagyon sokat tettek az ő csehországi emlékeinek feltárásáért, beleértve hamvai beazonosítását és szülőföldjére való visszaszállítását. Közülük Karel Schwarzenberg családi barátot, későbbi külügyminisztert név szerint is meg kell említenem. Mindez a július 1-jén kezdődő magyar V4-elnökség szempontjából fontos. Esterházy János arra példa, hogy a négy visegrádi nemzetet nemcsak a pragmatikus érdekek kötik össze, hanem a közös történelmi élmények alapján nagyon mély és nagyon
