Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. március 17. szerda - 184. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:

578 valóságos lelki közösség is. A magyar V4-elnökség alatt törekedjünk arra, hogy a közös érdekek érvényesítésén kívül Visegrádnak ezeket a lelki alapjait is tovább erősítsük! Harmadsorban pedig a májusban kezdődő Európa tanácsi elnökségünk kapcsán fontos figyelembe venni Esterházy János következetes kiállását az emberi jogok érvényesüléséért és egyetemességéért. Idézem: „Mi a krisztusi igazság, a keresztény etika alapján állunk, amely nem ismer különbséget ember és ember között, amely szerint minden egyes nemzet fiai egyaránt tarthatnak jogot a boldogulásra. Ennél az Igazságnál fennköltebbet, nemesebbet nem alkothat meg a legkicsiszoltabb emberi zsenialitás sem.” Esterházy életműve arra példa, hogy az emberi jogok nem az ENSZ-ben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nem az Európa Tanácsban kezdődtek, hanem mélyebben gyökereznek: a keresztény erkölcsben és tanításban. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Németh Zsolt képviselő úr. A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr válaszol az elhangzottakra. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és köszönöm szépen képviselő úrnak is a felszólalását és az elmondott gondolatait. Esterházy János valóban misszióként tekintett a saját életére is, olyan küldetésként, amelynek célja a Kárpátmedence népeinek békés együttélését biztosítani, legyenek akár magyarok, szlovákok, csehek, lengyelek, németek vagy bármilyen más nemzetiségűek. Ennek alapját a nemzetiségi jogok biztosításában és megtartásában látta. Ezt az együttélést, amelyben a szlovákok is bátran és büszkén lehetnek szlovákok, éljenek a határ bármelyik oldalán, és a magyarok is ugyanígy tehetnek. Amint mondta: „Minden nemzetnek vagy nemzetiségnek joga van arra, hogy saját nemzeti létét itt a Duna-medencében maradéktalanul megőrizze, még abban az esetben is, ha azt nem élheti saját független államának keretei között.” Amikor Kassa visszatért Magyarországhoz, az ottani beszédében arra kérte a magyarokat, tartsák tiszteletben a szlovákok jogait, Pozsonyban pedig így beszélt: „Szlovák testvéreim, mi, magyarok és szlovákok ezer éve, Szent István birodalmától kezdve együtt éltünk, ne szakítsuk meg ezt az egységet!” Európát a nemzetek Európájának képzelte el, és világos volt számára, hogy kontinensünk nem létezhet tartóoszlopok nélkül. A legerősebb tartóoszlopot pedig a kereszténységben, a keresztény ihletésű politikában találta meg. Ezért is mondta, amikor Hitler és Mussolini új ezeréves birodalmakról álmodozott mániákusan: „A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt.” Ugyancsak azt mondta: „Mi meg akarjuk tartani azt a földet, amelyet nem szereztünk, hanem apáinktól örököltünk, és meg akarjuk védeni nemcsak a földet, de a keresztet is. Akik magyarnak születtünk, magyarok akarunk maradni, magyarok és keresztények, mert minden nemzet elpusztul, amely az Istent megveti és céljait nem az Istenen keresztül akarja elérni.” Ma is helytálló gondolatok, egyes brüsszeli vezetők figyelmébe ajánljuk. (Derültség a kormánypári sorokban.) Elvei és szülőföldje mellett sziklaszilárdan kitartott, akárhányszor hívták Magyarországra, ő a Felvidéken maradást választotta. De nemet mondott arra is, amikor Beneš tárca nélküli miniszterséget kínált neki, mivel úgy vélte, amíg csak látszat lenne, hogy elfogadják a magyarságot, addig ő nem akar kormánytag lenni. A háború után egyértelmű volt, hogy az új kommunista hatalom nem fogja megtűrni Esterházy Jánost a hazájában. A felkínált menekülési lehetőségeket viszont elutasította, és ezzel tudatosan vállalta sorsát, a kényszermunkát és a halálos ítéletet, amit később kegyelemből életfogytiglanra változtattak. A háború alatt a Gestapo üldözte, a háború után a kommunisták. Ő mégis azt mondta: „Ezen a földön születtem, szívem, lelkem gyökere annyira ezen a földön él, hogy itt maradok köztetek, és veletek fogom átélni a rossz napokat is.” Esterházy János életével tehát valóban sokféleképpen állít példát sokunk elé. Tanít bennünket a szülőföld és a nemzet feltétlen szeretetére. Azt élte, amit Vörösmarty a Szózatában is megírt: „Itt élned, halnod kell.” Tanít minket ezenkívül európaiságra, értve ez alatt a békében egymás mellett élő keresztény nemzetek Európájának igenlését, mindenféle, ahogy ő mondta: exportideológiákkal és lelketlen birodalmakkal és uniókkal szemben. Tanít minket regionalizmusra, térségi szemléletre. A Kárpát-medence népei külön-külön nagyhatalmi érdekek játékszerei; ha szakítani akarunk ezzel, az egyedüli út az egymás megértésén és elfogadásán alapuló összefogás, amelyre a képviselő úr is utalt a V4-összefogás kapcsán. Esterházy János tanít továbbá elvhűségre, hitvallásra és kitartásra.