Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. március 1. hétfő - 182. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - BŐSZ ANETT (DK):
465 kerület az istennek se akarnak tönkremenni, ráadásul az ott élőket inkább összehozza, összekovácsolja a kormány fűnyíróelve, és az, hogy le akarják gyalulni az önkormányzatokat, mint hogy szétválasztaná őket. Mindezek mellett, mivel képtelenség patikamérlegen kimérni az orbáni mérget minden önkormányzat számára személyre szabottan, a kormánypárti városok is bizony-bizony ugyanúgy megszenvedik különben az önkormányzatiság tönkretételét, mint azok az ellenzéki települések, akik kedvéért ez az egész ki lett találva. És történik mindez annak ellenére is, hogy a kormány minden követ és természetesen nagyon sok-sok milliárd forintot megmozgat azért, hogy az önkormányzatokra ledobott szőnyegbombázás a kormányhoz hű városokat ne érintse. És látjuk, hogy hiába Orbán karácsonyi ajándékaként a kormánypárti városoknak osztogatott 1,38 milliárd forint júdáspénz, ezek az önkormányzatok is, legyenek azok akár legalább annyira Orbánhoz hű helytartókkal ellátva, mint Debrecen, csak fogcsikorgatva és minden meseszerű elem bevezetésével is alig-alig tudják a 2021-es költségvetésüket megtervezni, sőt beterjeszteni. Lássuk, akkor mi is történik a nemzeti ellenállás új fővárosában, Debrecenben! A polgármester majdcsak az utolsó utáni pillanatban benyújtott költségvetés-tervezete saját bevallása és prezentációja szerint erős és fejlesztéscentrikus, ami szerinte elsősorban a fejlődést, a stabilitást és a biztonságot jelképezi. „Nem vagyunk kivéreztetve” - mondja ő. Nagyon szép mondat, csak nem igaz. Egyetlenegy szó a névelőkön kívül ebből a mondatsorból nem igaz. Mert ez a költségvetés gyakorlatilag semmit nem próbál a csillogó máz és a kerek mondatok mögött elrejteni, mint azt, hogy a kormányzati megszorítások, amit egyre kevésbé titkoltan Budapest és a többi ellenzéki szabad település elleni korbácsként suhogtat a miniszterelnök a feje fölött, Debrecent pont ugyanolyan lehetetlen helyzetbe sodorják, mint a többi ellenzéki várost. Az orbáni megszorítások ugyanis nagyjából 10 milliárd forintos problémát okoznak Debrecenben, és a júdáspénzként is idedobott 1,38 milliárd forint is csak arra volt elég, hogy a városi közösségi közlekedés horribilis, még soha nem látott, 3,1 milliárd forintos veszteségének alig a harmadát tudja befoltozni. Ahhoz, hogy a debreceni költségvetés egyáltalán össze tudjon érni - hiszen tudják, képviselőtársaim, egy önkormányzati költségvetés tervezésénél most ez a legfontosabb -, a kormányt hívta megint segítségül a Fidesz debreceni helytartója. Viszont a kormányzati segítségnek, mint mára kiderült, súlyos-súlyos milliárdos ára van. Debrecentől ugyanis megveszi az állam a két legértékesebb vagyontárgyát, a Balásházy János Technikumot és a néhány éve épült Agóra élményparkot. Kérem, ez nagyjából olyan, mint amikor egy vak koldustól egy életerős fickó elveszi az összegyűjtögetett pénzét, majd visszadobja neki a kalapot, hogy különben gyűjtögessen nyugodtan még tovább. A propaganda szerint pedig a kormány segít Debrecennek. A kérdés pedig az, hogy a rablást, uraim, hölgyeim, mióta nevezik segítségnek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak a DK képviselőcsoportjából Bősz Anett képviselő asszony jelentkezett napirend utáni felszólalásra. Parancsoljon, képviselő asszony! Öné a szó. BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az agglomeráció egy rendkívül dinamikusan fejlődő régió. Évente ezrek költöznek városainkba, és mindannyian küzdünk azokkal a kihívásokkal, amelyek elsősorban a beköltöző lakosság létszámával lépést tartani nem tudó infrastrukturális fejlesztések elmaradásából erednek. Törökbálint és Diósd néhány évtizeddel ezelőtt még csendes kistelepülések voltak, és ez sokakat odavonzott nyaralni, üdülni vagy adott esetben vásárolni egy kis házat, hogy kipihenjék a hétközbeni fáradalmakat. Csakhogy ezeken a településeken mára összességében több mint 30 ezer ember él, és sajnos az ő járdaépítésük, óvoda- és iskolafejlesztésük messze elmarad attól, ami a beköltöző lakosság lélekszámából egyenesen következne. Érden ugyanez a helyzet. A legfiatalabb megyei jogú város 75 ezer lakossal már megelőzi Szolnokot, területét tekintve a második legnagyobb vidéki település. Tárnok egészen hasonló, bár ők még csak most lépték át a 10 ezer főt. Itt is sokak ingáznak, terveznek családot, építenek házat, és késik le reggelente a Volán-busszal a Déli pályaudvarra tartó zónázó vonatot. Ezek a települések adnak otthont számos fiatal családnak, akikről a kormány azt állítja, hogy ők minden értelemben élvezik a magyar állam jelenlegi támogatását, ugyanakkor itt fordul elő gyakran, hogy gyerekek nem jutnak bölcsődei vagy óvodai férőhelyhez, illetve, hogy a babakocsit nincs hol tolni, mert nincsen járda. Sőt, az is gyakran előfordul ezeken a településeken, hogy a család, mielőtt elindulna egy kirándulásra, a földutakon városainkban máris a vadonban érezheti magát.
