Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. június 7. hétfő - 207. szám - Megemlékezés elhunyt volt országgyűlési alelnökről - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - GYURCSÁNY FERENC (DK): - ELNÖK:

3129 idei éviben. Ez azt jelenti, hogy 2010 óta összesen 158 százalékos emelést hajtottunk végre, miközben a szociális szférában dolgozók fizetése is 110 százalékkal emelkedett, több mint kétszeresére. Egyetértünk azzal, hogy többet kellene keresniük, csak vannak olyan kormányok, amelyek csökkentették a fizetésüket, a rendszerváltás óta egyetlenként, ezekkel indul ön együtt a választáson, és van, aki évről évre emelte hol ágazati bérpótlékkal (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hol ágazati bérkiegészítéssel. Ezek voltunk mi. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK: Gyurcsány Ferenc következik. GYURCSÁNY FERENC (DK): Nem kétséges, hogy a parlament hangulatán jól érzékelhető, hogy kevesebb mint egy év múlva parlamenti választások lesznek. Ez kikerülhetetlen. Az viszont már nem, hogy a kormánytöbbség minden kísérletet megakadályozva egész egyszerűen nem hajlandó beszélni a jövőről, itt minden héten azt hallgathatjuk meg, hogy ők mit gondolnak nemcsak az elmúlt tíz évről, hanem az azt megelőző nyolc évről. Hölgyeim és Uraim! Hogyha önök úgy gondolják, hogy önöknek a múltról kell beszélni és nem a jövőről, ez nem probléma, de ezzel a haza nem fog előremenni. Na, meg azzal sem fog előremenni, hogyha ebben a politikai vetélkedésben önök úgy mutatják be magukat, mint az egyetlen igaz eszmének a képviselőit, akik ráadásul erkölcsi-történelmi felsőbbrendűséget képviselnek a haza dolgában; ezzel egyébként megalapoznak minden olyan szándéknak, amely a kampányt agresszív szándékok terepévé kívánja tenni. Óvom önöket, hogy a maguk magatartása és politikája kiindulópontja és bátorítója legyen egy hidegpolgárháborúnak. Ha önök az ország egyik fele ellen folytatnak kíméletlen, erőszakos háborút, az ide fog vezetni. Nem velünk kell önöknek küzdeniük, hanem az országért kell küzdeni. Úgy látom, hogy önök tudnak beszélni a hazáról, a nemzetről, de tenni érte, a jövőt tervezni, a haza egyik felét megbecsülni, a nemzet részének tekinteni, azt önök nem tudják. Hát, kíséreljük meg a hátralévő három percben! Mit kell tennünk a következő években? Leginkább talán azt, hogy ennek a hazának a polgárait egyenrangú, egyformán értékes nemzetalkotónak tekintjük, merthogy az azonos gondolkodás, az azonos vélemény, az azonos hit követelése, az, őszintén szólva, csak a diktatúráknak a sajátja. Önök azt mondják, hogy nem azt akarnak építeni. Akkor tessék demokrataként viselkedni! (Dr. Rétvári Bence: Mondani mindent lehet...) Tessék együtt tartani az országot szociálisan is! Nem olyan világot teremteni, ahol az önök kegyeltjei emberi ésszel felfoghatatlan vagyonokat halmoznak fel, míg a többség gürcöl a napi megélhetésért! Teremtsenek olyan országot, ahol azok, akiknek naponta kell megdolgozni a megélhetésért, azok meg tudják védeni magukat, akkor is, hogyha nem az önök támogatói, mert olyan országot szeretnénk, ahol a sikerhez vezető út nem a Fideszhez való lojalitáson keresztül vezet. A sikerhez ne párttagkönyv kelljen, ne a kormány támogatása, hanem versenyképes teljesítmény és minőség. Az ország, amely nem erre épül, az nem lesz versenyképes a világban sem. A haza így nem előremegy, hanem előbb-utóbb tönkremegy az önök keze alatt. Ezt önök csinálják a hazával! Hála istennek, és közösen reméljük, hogy talán túl vagyunk a koronavírus-válság legnehezebb részén, de valamit megmutatott: az a semmittevés, amit önök produkáltak az elmúlt tizenegy évben az egészségügyben, annak iszonyatos következménye van. Önöknek egy dologhoz volt ereje: még ellenzékben megakadályozni egy valóságos, progresszív stratégiai reformot. Azt megakadályozták! (Dr. Rétvári Bence: A vizitdíjat!) Mit csináltak maguk az elmúlt tizenkét évben? Azt érték el, hogy aki minőségi szolgáltatást akar, azoknak a nagy többsége, ha teheti, az vagy megvásárolja ezt a szolgáltatást csúszópénzzel, hálapénzzel, vagy kimenekül a magánegészségügybe. Ez történik, kérem szépen, önök alatt! Az történik, hogy az iskoláinkban nem a jövőről beszélgetünk, nem arra készítjük fel őket, nem vesszük tudomásul, hogy minden gyerek más és minden közösség más, nem adunk nekik szabadságot, nem bátorítjuk őket a kérdezésre, hanem összesöprik őket, és azt gondolják, hogy a Szalay utcából meg lehet mondani, hogy az ország egyébként különböző településein különböző gondolkodású, különböző hátterű gyerekeket hogyan lehet elvinni a jövőbe közös erőfeszítéssel. A múlt tagjai maradtak minden tekintetben. Maguknak nincsen köze a jövőhöz (Derültség a kormánypárti padsorokban.), és ha nincsen közük a jövőhöz, akkor maradjanak is a múltban! Ez fog önökkel történni - nemsoká. Addig már sokat ne ártsanak, legyenek kedvesek! (Szórványos taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK: Dömötör Csabának adom meg a szót válaszadásra.