Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. június 1. kedd - 206. szám - A veszélyhelyzettel összefüggő átmeneti szabályokról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP):
3088 Arra biztatom tehát önöket, hogy jelentsük ki együttesen, akár nyújtsanak be közös javaslatot róla, bárhogy: a ’22-es választásokig ne lakoltassanak ki Magyarországon senkit sem elhelyezés nélkül, és hagyják meg nekünk azt a lehetőséget, hogy utána megoldjuk ezt a problémát! Köszönöm a figyelmet és a lehetőséget. (Taps a Jobbik, a DK és az MSZP soraiban.) ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! További képviselői felszólalások következnek. Megadom a szót Szakács László képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport. DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Eredetileg ez egy kétperces felszólalásnak indult, de aztán az államtitkár úr egy olyan húsz percben nagyjából annyi mindent mondott, hogy úgy gondoltam, hogy több dologra kell reagálni, azzal együtt egyébként - hogy rögtön egy pozitívummal hadd kezdjem -, hogy az államtitkár úr teljesen rendhagyó módon részt vesz a vitában. Egyébként ott tart a magyar parlamentarizmus, hogy ezt ki kell emelni, adott esetben még meg is kell köszönni; a többiek nem szokták, tehát ők a zárszóban elmondják, amit megírtak nekik, aztán utána megyünk tovább. Azt mondta az államtitkár úr, hogy hiszen mindennek megvan a parlamenti lába, hiszen a parlament, ahogyan ülésezik, akkor a népképviseleti szervnek a döntéseit ki kell kérni - és önök ezt tényleg meg is tették. Azt mondja, hogy tárgyaltunk itt a halgazdálkodástól az erdőgazdálkodáson keresztül - ez a tavaly ősz, talán tél eleje -, az energiastratégián keresztül, na persze az alkotmány módosításán át, mondjuk, idén tavasszal az egyetemi átszervezésekig. Ugye, nem nehéz belátni, hogy ezeknek azért a pandémia kezeléséhez vajmi sok köze nem volt, tehát hogy ez nem a pandémia kezelésének a népképviseleti lába, hanem ez az, amivel megtöltötték a parlamentnek a működését; volt, ami ebből önöknek politikailag fontos volt, volt, ami vatta volt ebben a dologban, volt, ami meg anyagilag volt fontos. Ilyennek tartom, mondjuk, az egyetemi átszervezéseket, meg ugye, az alapítványoknak juttatott mintegy ezermilliárd forintnyi vagyont; ezek vannak ez alatt az úgymond takaró alatt, amit pandémiának hívnak, meg az alatta működő parlamentnek a működése közben. Azt mondja az államtitkár úr, hogy ez egy verseny, és tudja, egyébként az az igazság, hogy ebben, az nem igaz, hogy csodálom, hanem azt gondolom, hogy inkább csodálkozom azon a fajta magabiztosságon, ahogyan ezt mondja. Miközben az egész világ próbálja megérteni azt, hogy hogyan működik ez a vírus, hogy hogyan lehet a társadalmi funkciókat, a társadalmi ellátásokat, a gazdaságnak a fenntartását, a fenntarthatóságát megérteni, lemodellezni, végrehajtani, aközben az önök kormánya és ön is teljes magabiztossággal kijelenti, hogy ez egyszerűen egy verseny. Na de hát, ugye, mivel versenyzünk? Miben versenyzünk? A munkahelyeket meg kell őrizni, az életeket meg kell menteni. Az életek megmentéséről, azt gondolom, hogy itt beszéltek sokan. Amit én itt el szeretnék mondani, az legfeljebb annyi, hogy tényleg meg kell köszönni azoknak, akik az egészségügyben dolgoztak, és azoknak is meg kell köszönni, akik az iskolákban, óvodákban, idősellátásban dolgoztak, dolgoznak, az első vonalban vannak, de beszélhetnék itt a tömegközlekedésről, bármiről. Na de, a többi tekintetben én nem látom, hogy a versenyben nyerésre állnánk. Akkor, amikor Magyarországon nagyon sok munkahely szűnik meg, amikor már a saját statisztikáikat is nagyon nehezen tudják bebizonyítani, akkor, amikor arról az elbukott versenyről kellene beszélni, amikor novemberben önök arra kérték a hoteleket, éttermeket, rekreációs központokat, hogy zárjanak be, és 50 százalékos bértámogatást ígértek nekik, majd aztán eltelt a november, a december, a január, a február, és önök bizony a karácsonyfa alá nem támogatást raktak, hanem hiánypótló végzést, abból kellett fűtésszámlát fizetni, meg abból kellett a karácsonyfa alá ajándékot tenni, és állt is egyik lábáról a másikra az ön minisztere, Gulyás miniszter úr, és mondta, hogy hát, a 27 milliárdos keretösszegből 20 milliárd forintot még nem sikerült kifizetni; aztán akkor utána felgyorsították. Négy hónap, államtitkár úr, négy hónap. Aki azt a rendszert elrontotta, annak sem kívánom azt, hogy addig tartsa vissza a levegőt, de azoknak, akiknek addig fizetés nélkül, hitelből kellett élniük, őnekik ez borzalmasan hosszú négy hónap volt, és nem egy meghitt karácsony. Azt gondolom, hogy ezt a versenyt elvesztették. De még egyszer: biztos-e, hogy ez egy verseny? - és ezt nem filozófiai kérdésnek gondolom. Tudom, hogy önök versenyeznek, hadakoznak, kizárnak, bezárnak, tehát az önök politikája alapvetően erre épül, nem a jobb megértésre épül, nem az együttműködésre épül; ezt az ember persze látja, de talán erről érdemes beszélni. Azt mondja, a beruházásokat felgyorsítják. Én azt gondolom, hogy ez inkább úgy igaz, hogy pénzforgalmi szempontból a tavalyi év végén éppen akkor jónak tűnt az a költségvetés szempontjából, hogyha Magyarországon úgy tűnik, mintha felgyorsítanák a beruházásokat. Hamar elmentek a kifizetések. Amúgy a
