Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 27. csütörtök - 204. szám - A Budapest Diákváros megvalósításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:

2884 Szerintem fontos, hogy megtörténjen ennek a rozsdaövezetnek a rehabilitációja; fontos, hogy olyan fejlesztések kerüljenek ide létesítésre, amik nemcsak az ott élők, nemcsak az ott tanulók, hanem egész Budapest és ezáltal Magyarország javára is szolgálnak. Azt gondolom, hogy nagyon egyszerű a képlet, aki erre a két kérdésre igennel tud válaszolni: szükség van-e kollégiumi helyre Budapestre, és arra a területre ráfér-e a fejlesztés, és erre a két kérdésre igennel tud válaszolni, annak nincs más dolga, mint hogy támogassa ezt a törvényt. Mi ezt fogjuk tenni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm. Az MSZP vezérszónoka Molnár Gyula képviselő úr. Tessék! MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Hölgyek és Urak! Egy picit megpróbálom ezt egy nagyobb összefüggésbe helyezni, amiről most mi itt vitázunk, és ami, azt gondolom, hogy a kettőnk között különbség. Azt a kérdést tegyék fel maguknak, hogy mitől sikeres egy város. Tegyék fel azt a kérdést, hogy mitől élhető egy város, mitől szerethető egy város. Ha ezeket a kérdéseket itt ilyen budapesti lokálpatriótaként tisztességgel végiggondolják, akkor, azt gondolom, hogy lényegesen közelebb kerülnek ahhoz, amit mi itt a következő pár órában kritizálni fogunk, vagy ami az elmúlt napokban történt. Igen, elfogadom azt, hogy nagyon sokféle megközelítése lehet ennek a kérdésnek. Nagyon sokféleképpen lehet erre a kérdésre válaszolni, és azt gondolom, hogy nagyon sokszor tisztességes emberek politikai hozzáállástól függetlenül próbáltak meg erre megfelelő és jó válaszokat adni. Én tényleg mindenhol el szoktam mondani, főleg, ha az ember külföldön próbál lobbizni hazája mellett, hogy egy csodálatos adottságú fővárosunk van. Fantasztikus dolog az, hogy a történelem így alakította, hogy a Duna két oldalán különböző karakterű városrészek vannak, fantasztikus dolog a budai hegyvidék, de ugyanolyan megkapó részei vannak nyilván a pesti síkságnak is, és közte a Duna a maga szélességével, a fantasztikus hidainkkal, szóval, azt kell mondjam, hogy ez egy nagyon nagy adottsága egy országnak. Azt látom problémának, hogy gyakran úgy érezzük, a politika gyakran úgy érzi - és ebben önök sajnos mindig élen jártak, jelzem, akkor is, ha esetleg hasonló színezetű volt a politikai vezetés a fővárosban -, hogy valamilyen szempontból szembe kellene állítani a nemzetet a fővárosával. Ezt nagyon nagy taktikai hibának tartom. Nagyon-nagyon rosszul élem azt meg, hogy nem az a helyzet alakul ki, hogy mindannyian párás tekintettel nézünk a fővárosunkra, és boldogok vagyunk, amikor eljönnek azok, akik egyébként nem itt élnek, és bizonyos szempontból azt világossá tesszük mindenki számára, hogy az ország így együtt kerek, hogy mindenki legyen büszke a fővárosára, és fogadjuk el azt, hogy ebben a fővárosi közegben bizonyos szempontból tényleg több a lehetőség, mint adott esetben valamilyen külsőbb részében hazánknak. (16.50) Szóval, lehet sokféle oldalról nézni, lehet sokféleképpen kritizálni, hogy helyes-e ez a fajta közigazgatási rendszer. Számtalanszor, választási kampányok idején, programalkotás idején szóba jön az, hogy city koncepció legyen, hogy lehet, hogy adott esetben ide-oda kéne csatolni kerületeket, de mégis azt mondom, hogy megvan ennek a maga szépsége, ez a 23 kerület a fővárossal, bizonyos szempontból még az is jó talán, hogyha túl tudunk lépni ezeken a napi politikai vitákon, még azt is valahol élvezem és szeretem, hogy a 23 királyság és az egy főkirályság vitájából valamilyen módon helyes politikai termékek jönnek elő. És engedjenek meg még egy pici történeti visszatekintést. Ha az ember kézbe fogja, ha olyan pillanata van, az 1873-as évben alakult Fővárosi Közmunkák Tanácsának az évkönyveit, akkor azért nagyon-nagyon csodálatos dolgokat lát. És, tudják, az abban az érdekes, hogy van egy óriási különbség abban ahhoz képest, ami most történik: hogy ott képes volt arra három szereplő, a fővárosban három szereplő, a kormány, a fővárosi politika és a vállalkozói világ képes volt arra, hogy egyesítse az erőit, együtt gondolkozzon, és próbálja meg ezt a dolgot úgy megfinanszírozni, hogy az meg is történjen. Ha valaki ezek után tényleg kedvet kap, hogy megnézze, van benne egy térkép; van benne egy térkép a tervekről és az álmokról, és egyszerűen tényleg megható és hihetetlen módon elgondolkoztató az, hogy a semmibe vezetnek szinte utak; meg vannak tervezve hatalmas sugárutak, az, amit ma úgy hívnak, hogy Andrássy út, és látszik, hogy ott még nincsenek házak. Van egy nyolcszögletes tér benne, van egy kör alakú tér benne, és a végén pedig van egy félkör alakú tér, ezeket ma, ugye, úgy hívják, hogy Oktogon, Kodály körönd és Hősök tere, és akkor ott még semmi nem volt. És ezek köré épült meg a város. Volt akkor tervezési bátorság, volt politikai bátorság, és megvolt hozzá a finanszírozási háttér, hogy olyat álmodjanak, amiből lett tulajdonképpen egy világváros, amelynek egyébként