Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 27. csütörtök - 204. szám - A Budapest Diákváros megvalósításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:

2885 a közlekedése is nagyon sokáig bírta, az infrastruktúrája bírta ezt a dolgot, nyilván ez most már egy picit sokkal feszítettebb. Vagy szeretném azt önöknek elmondani, hogy mindig vita van, hogy hol legyen a híd. A Margit híd tervezése idején arról szólt a vita, hogy a Margit híd a semmibe vezető híd, azt nem kéne megcsinálni, beljebb kellene egy hidat csinálni, mert az akkori forgalom, az akkori közlekedési struktúra azt a hidat preferálta volna. Az a Közmunkák Tanács mégis azt mondta, hogy a Margit híd a fontos, és ehhez igazodott aztán később a város, ehhez igazodott a közlekedés. Na most, miért kezdtem én ezt ilyen távol? - túl azon, hogy ugye, a vezérszónoki időkeret 15 perc, tehát hogy bőven megtehetem, hogy ilyen típusú elmélkedést mondjak. Merthogy önök itt ezt a fajta gondolkodást dobták ki az elmúlt időszakban, az elmúlt pár hétben. És hadd mondjam Nacsa képviselő úrnak gyorsan, hogy természetesen le lehet egyszerűsíteni a problémát úgy, ahogy ön mondja, és persze, igen, ez egy kétigenes szavazás lesz a részemről, de hadd mondjam el önnek: azért sebésznek semmiképpen se menjen el, mert ugye, akkor úgy nézne ki a dolog, hogy felkeresik önt: műteni kell? Igen. Hol? Középtájt. Tehát azért ez mégsem így van! Vagy ne menjen el optikusnak se, azt mondja: rosszul lát? Rosszul. Kell egy szemüveg. Milyen? Hát, ilyen nagy. Tehát azért ennél szerintem, ahogy az orvostudomány is differenciáltabb, azt gondolom, az, amivel mi foglalkozunk, a jövő, ez a fajta jövő, ami ennek a térségnek nyilvánvalóan a következő évtizedekre vagy évszázadokra meghatározza a jövőjét, az igenis ennél szerintem lényegesen fontosabb. És hadd idézzek akkor Orbán Balázs államtitkár beszédéből, amikor 2018-ban ezzel a projekttel kapcsolatban elfogadódott egy törvényjavaslat. Akkor azt mondta, hogy a legfontosabb kihívás, ahogy említette, Észak-Csepel és Dél-Pest rendbetétele, a legnagyobb horderejű fővárosi beruházás „Déli Városkapu” fejlesztési program néven, régi adósságot törleszt, hiánypótló fejlesztésekről beszélhetünk, egységes szemléletben valósítjuk meg a városfejlesztést, és itt jön a lényeg: a fejlesztés központi eleme, ezt is hangsúlyoznám, az a 12 ezer egyetemi polgár megfelelő színvonalú lakhatását biztosító Diákváros, de lesznek itt a magyar élsportot és a szabadidősportot egyaránt szolgáló, mindenki által használható sportlétesítmények, közösségi terek és jelentős közlekedési fejlesztés a környéken. Na, ez a probléma, látják? Hogy tulajdonképpen mi egyetértettünk azzal, amikor ez a 2030-ig terjedő városfejlesztési dolog volt az elmaradt olimpia rehabilitációjának a helyén, hogy igenis épüljön egy olyan komplexum, amelyben többfajta funkció meg tud tapadni, most pedig azt tudjuk, hogy lesz egy valamilyen csökkentett mértékű Diákváros, ami kollégiumot jelent, és lesz egy kínai egyetem, amit a kínai műszaki részleg fog valamilyen formában felépíteni. Nem tudjuk, én nem tudom, hogy önök látták-e, hogy itt milyen..., nyilván azt fogja mondani az államtitkár úr, hogy jaj, hát korai még erről beszélni, de azért hogyha valaki megnézte a norvég Snøhetta cégnek a rajzait, azért az, megmondom õszintén, én, mint aki ilyet már láttam életemben gyakorló polgármesterként, azok tényleg szívet melengetõ rajzok voltak, szellõs terek, megfelelõ dolgok. Tehát hogy azért ez így egyben is mûködõképes volt. És akkor mondom a Fidesz vezérszónokának: igen, akkor is meg lehetett volna menteni ezt a csepeli sportdolgot, ha önnek most ez az egyik legfontosabb kérdése - helyesen - természetesen, akkor is meg lehet építeni a hidat természetesen, akkor is meg lehet mindezt csinálni, és az, amiről most beszélünk, ami a legnagyobb probléma, hogy összekeveredik a dolog, és az az érzésünk, hogy talán a figyelem ebből a szempontból sokkal inkább a kínai egyetemre fog fókuszálódni, és nem arra, amit mi fontosnak tartanánk. Hadd mondjak önöknek számokat az érdekesség kedvéért! Ma Magyarországon 54 500 kollégiumi hely van, ebből - ugye, mert itt sokat hivatkoztak a PPP-konstrukcióra - 44 ezer felsőoktatási van, Budapesten 5540 szobában 14 399 hallgató van, mindösszesen 24 százalékuk, 3460 olyan kollégista van, aki olyan szobában lakik, ahol vagy a szobához, vagy két szobához vagy néhány szobához kapcsolódóan van fürdőszoba. Önök 11 éve vannak hatalmon. Értem, hogy iszonyat terheket jelent cipelni az előző kormányzat hibás döntéseit, de talán érdemes lett volna ezzel is foglalkozni. És itt van most ez a 8-12 ezer lehetséges, véleményem szerint nyilván világszínvonalon vagy legalábbis XXI. századi színvonalon megépülő kollégiumi szoba, és azt gondolom, hogy erre persze az a válasz, hogy természetesen igen. De mi van ezzel a térséggel? Önök most tényleg meg vannak arról győződve, hogy ugyanolyan büszkék lesznek arra, mint amit még anno Tarlós István és a most kormányszóvivő Szalay Alexandra - akkor ő volt egy ilyen tervzsűriben - jóváhagyott, hogy mi legyen itt? És most hirtelen azt kidobjuk, és még egyszer mondom, lesz egy egyetemváros és lesz egy kollégiumi negyed - azért ez nem ugyanaz a történet, értsék meg! És most hadd mondjak kritikát! Én tényleg nagyon gyakran szoktam nosztalgiázni és visszagondolni arra - ugye, ezzel kezdtem, és lassan itt fogom befejezni -, hogy ennek a városnak kell valami jellegének, karakterének lennie. Ez lehet egy művészváros, lehet bulinegyed, diákváros, de tényleg megy arrafelé, hogy a fiatalok jól érezzék magukat - ez helyes! Az a kérdés, hogy a városnak például van-e szimbóluma, és az a probléma, hogy a város szimbólumainak többsége a XX. század elejéhez vagy még inkább a XIX. századhoz