Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 27. csütörtök - 204. szám - Egyes törvényeknek a szakképzéssel és a felnőttképzéssel összefüggő módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):

2838 Egyet szeretnék elmondani. Ha visszanézünk az elmúlt tíz esztendőre, láthatjuk azt, hogy maga a gazdaság milyen mértékű változásokon ment keresztül. Ma egy fiatal nem tudja azt, hogy 20 év múlva - ahogy szószóló asszony is megfogalmazta pont azokat a gondolatokat, amik miatt életre hívtam a kétpercest - azt fogja-e csinálni. Vannak előnyei, hátrányai annak, hogy aki asztalosnak tanult valaha, az nem biztos, hogy tíz év múlva is asztalos lesz. Én nagyon üdvözlöm a tartalmi vonatkozások között azt az ágazati szemléletű gondolkodást, amely biztosítja pont ennek a lehetőségét, hogy hogyan lehet a legrugalmasabban tenni, a legsokrétűbb palettát kínálni. Szakmailag el lehet vitatkozni azon, hogy keresletvezérelt, kínálatvezérelt. Vegyük tudomásul, hogy a gazdaság fogalmazza meg az igényeit. Természetesen, és azért is csak kétpercesben mondom, ez itt nem annak a vitának a helye, hogy pedagógiai megközelítéssel, pedagógiai filozófiával mit gondolunk arról, hogy a család, az egyéni érdek, az egyéni tradíció és egyebek. Nem véletlenül mondtam a bevezetőmben azt, hogy a saját egyéni jövőkép és a gazdaság ereje - ez az egyik. A másik: nyilván az esélyteremtés is egy olyan történet, hiszen maga a műhelyiskola, maga a Dobbantóprogram, maga egy sor olyan program, ami segíti az esélyteremtést, ami örökösen fókuszban lehet, és nem tudom, hogy lenne-e olyan pillanat, amikor én tanárként, mondjuk, akár egy ötössel is elégedett tudnék lenni. Tehát a folyamatos fejlesztés lehetősége megvan. Azt gondolom, azt nem mondhatjuk, hogy az elmúlt tíz esztendőben ez ügyben semmi nem történt - ez az egyik. A másik pedig, hogy ezúton is köszönöm azoknak a szakképző centrumoknak a munkáját, ahol felelős vezetéssel, korrekt partnerséggel, folyamatos építkezéssel, tisztaság, rend gondolatokban, munkában, kapcsolatrendszerben megtalálható. Köszönöm szépen, én ebben az országban élek. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most rendes felszólalás következik. Ismételt felszólalásra Ander Balázs képviselő úré a szó, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon! ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor nézzük csak! Nacsa képviselőtársam is szót ejtett itt a 2010 előtti időkről. Nekünk, nekem ahhoz semmi közünk, bíráltuk is egyébként eleget. Tehát ha ő ezt megtehette, akkor mi is hadd utaljunk vissza arra, hogy 2010 óta mi folyt ebben az országban. Polónyi István számításai szerint 2010-11-ben például 46 százalékos forráskivonás történt a szakképzés rendszeréből, amit azóta sem tudott egyébként ez az ágazat kiheverni. És most jöhetnek ide ilyen törvényjavaslattal. Megnéztem, sacc per kábé, legalább tíz pozitívumát ennek ki is emeltem, és támogatólag szóltam ezekről, de ellenzékből meg hadd legyen meg az a jogunk, hogy akkor bizony visszautalunk ilyen dolgokra. No szóval, ez a forráskivonás volt itt az egész eredendő bűnnek, mondjuk úgy, hogy a forrása. A másik pedig, hogy rángatták ide-oda ezt az ágazatot, és bizony menet közben le is butították. Erre utaltam akkor, amikor, mondjuk, versenyképes oktatásról beszéltem, illetve beszélnek önök is. De ha ez egy ilyen lebutított oktatás, akkor ez olyan kérdéseket vet fel, hogy a gyakorlatban, a valóságban mégis hogyan fog megvalósulni, mert szerintünk sehogyan. Statisztikai adatokat idéznék akkor újfent. (12.20) Ha megnézzük azt, hogy mondjuk, Magyarországon a 25 év körüli lakosság körében mekkora az iskolában eltöltött idő aránya, akkor azt látjuk, hogy ez 11,1 esztendő. Ez még Szlovákiában is több egy évvel, és akkor egészen elmehetnék Finnországig, ahol meg 14,2 évről beszélünk. No, ezért is versenyképesebbek, mondjuk, a finnek a magyaroknál, mert van plusz 3 év előnyük, iskoláztatásban, iskolarendszerben eltöltött előnyük. És ezért mondjuk mi azt, hogy innét, a Jobbik padsoraiból az a koncepció, amiben mi gondolkodunk, az nem szól másról, mint arról, hogy 12 éves legyen az a személyiséget sokoldalúan fejlesztő, általános képzési ciklus, amire aztán a későbbiekben mindent, többek között Magyarország versenyképességét is építeni lehetne. Ebben azért koncepcionális eltérés van köztünk és a kormányoldal között. Mi azt mondjuk, hogy valóban az oktatás a legjobb, a leginkább megtérülő befektetés, és mindig el szoktuk mondani, hogy ezt igazándiból a legkorábbi időpontba kell invesztálni, mert az egy általános ökölszabály, hogy a megtérülési ráta meredeken csökken. Miről beszélek? Arról, hogy vannak itt nagyon-nagyon jó dolgok, például az, hogy az a felnőtt, aki új szakmát szeretne, és beiratkozik egy ilyen szakképző intézménybe, például akkor hozzájuthat a diákigazolványhoz. Ez nyilvánvalóan az állam részéről forrást