Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 27. csütörtök - 204. szám - Egyes törvényeknek a szakképzéssel és a felnőttképzéssel összefüggő módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):

2839 igényel. Megadják. Tök jó, támogatni fogjuk, de szeretném ilyenkor legalább azt hangsúlyozni, hogy azért a korábbi időpontokra is gondolni kellene, és akkor szeretném fölhívni a figyelmet azokra a költségvetési módosító javaslatokra, amelyeket idén is újra és sokadszorra voltak kedvesek a kormánypárti oldalról lesöpörni, beledobni a kukába. Például akkor utalhatnék itt a „Biztos kezdet” gyerekházak fokozott állami támogatására vagy éppen a tanodaprogram megsegítésére. Mert ha megnézzük azt, hogy milyen hiánypótló... - nyilván nem helyettesítheti, mert nem arról van szó, hogy a tanodák helyettesítsék majd a szakképzés vagy egyáltalán az oktatás bármilyen formáját, ez egy kiegészítő lépés. De ha megnézzük azt, hogy erre mekkora igény lenne Magyarországon, és ezt a magyar állam mivel támogatja, akkor azt látjuk, hogy 2 milliárd néhány száz millió forint. És akkor hadd legyek már demagóg - egyébként nem az -, de mondjuk, ez a Budapest-Belgrád vasút 500 méteres szakasza? És ha egymás mellé tesszük ezt a kettő dolgot, hogy melyik a fontos... De akkor mondom, látom, államtitkár úr erre fölkapta a fejét, nem akarom ezzel provokálni, a Budapest-Belgrád vasúttal, de mondjuk, akkor az MNB székházának a felújítására fordított 54 milliárd forintos összeget hadd hozzam már ide és azt a forrásigényt, amiből a „Biztos kezdet” gyerekházak kibővítése, vagy éppen a tanodaprogram fokozott támogatása lenne állami részről. Hát, ennek a töredékébe se kerülne, és hány meg hány ezer életet lehetne megmenteni, hogy aztán Pokorni Zoltánnak ne kelljen azt mondani, hogy ezek a gyerekek mentek a lecsóba. No, amikor ilyen dolgokat hozok föl, akkor általában ezekre szoktam utalni. És valóban vannak egyébként Magyarországon olyan modernizációs szigetek, amelyekre önök oly előszeretettel szoktak hivatkozni, mondjuk, Győr az Audi kapcsán vagy éppen Kecskemét, Mercedes. Igen, így van, elismerjük, de azért hadd hozzuk be ide mi az árnyékosabb Magyarország hangját is, mert amikor én, mondjuk, SNI-s vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekről meg fogyatékossággal élő gyerekekről beszéltem, meg egyáltalán nehéz pedagógiai helyzetekről, akkor azokat a vidéki körzeteket szoktam példaként idézni, ami most is megtörtént Dél-Somogyban, az az eset, hogy a 7. osztályos, egyébként 17 éves nebuló a társával minősíthetetlen, trágár hangon gyalázta a tanárnőt, fenyegették, levette az egyik a maszkját, az arcába köhögött, hogy majd ő most jól megfertőzi, a másik pedig égő öngyújtót közelített a tanárnő arcához. No, általában ezek a gyerekek, ha nem morzsolódnak le időközben, az olyan oktatási intézményekben kötnek ki, mint amelyekről itt beszéltem, és ha erre nem történik fokozottabb állami odafigyelés, akkor én nem tudom, hogy ennek milyen lesz a társadalmi ára, mert a társadalom előbb vagy utóbb, de ezt meg kell hogy fizesse. Tehát, ha le is morzsolódnak, és eltűnnék onnét, és nem rontják tovább a levegőt ezekben az iskolákban, egyébként elősegítve sokszor a spontán szegregálódást, azt, hogy mindenki, egyébként származásra tekintet nélkül menekítse onnét a gyermekét, aki jót akar a lányának és fiának, és válnak így ezek az oktatási intézmények sokszor, úgymond pedagógiai elfekvővé, szóval, erre mondom azt, hogy pénz, paripa és fegyver rendelkezésre kellene, hogy álljon, hogy ezeket a helyzeteket valahogyan kezelni tudják, mert mint ahogy a mellékelt ábra is mutatta, bizony előfordulnak ilyen dolgok. És sok esetben ezeket még el is tussolják, mert rossz fényt vet az iskolára, és akkor inkább ne beszéljünk róla, mintha a probléma attól automatikusan megszűnne, ha ezekről a dolgokról nem beszélünk. Dehogy szűnik meg! Fokozódik, halmozódik, ott gennyed a szőnyeg alatt, és valamikor robbanni fog, és irtózatos lesz. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, az az ár, amit a társadalomnak fizetni kell... Ezért lenne jó korán beavatkozni, és ezért lenne jó, ha a kormánypárti padsorokban jobban odafigyelnének arra, hogy ha idehoznak egy ilyen törvényjavaslatot, amelyben van rengeteg jó dolog, tényleg rengeteg jó dolog van benne, akkor valahogy az alapzat is meglegyen. Tehát ne homokra épüljön ez a felépítmény, mert nagyon könnyen össze fog akkor omlani, és jönnek ezek a problémák, amelyek - hogy is mondjam csak? - ott komorlanak Magyarország és a közeljövő egén is, mert a versenyképességnek sem, meg nagyon sok minden másnak nem tesznek jót. Tehát a prevenció fontossága itt is egy elsődleges lépés lenne. Ugyanis, ha minden így megy tovább egyébként, és akkor ez egy kicsit más terület, de ha itt versenyképességről volt szó más vonatkozásban, akkor hadd hozzak még ide egy dolgot. Az az oktatási rendszer, amelyik jelen állás szerint Magyarországon van, akkor Csath Magdolnától szeretnék idézni - remélem, hogy őt nem fogják kiátkozni emiatt, és akkor megint csak nem azt mondják, hogy valami gonosz ellenzéki fölvetésről van szó -, ő is úgy fogalmazott, hogy a kalapácsos emberek képzését segíti elő. Márpedig, ha a globális multi cégek globális értékláncainak aljára száműzik a magyar munkavállalókat olyanformán, hogy a gyerekekből, a fiatalokból kalapácsos embereket képeznek, akkor a globális értékláncok aljára ragadva ők bizony nem lesznek képesek arra, hogy nagy hozzáadott értéket termeljenek, és ez nem a versenyképességi modell lesz, ez majd a gyarmati modell lesz, ami nagyon-nagyon nem versenyképes, vagy legalábbis csak, mondjuk, Bulgáriával vagy Romániával versenyképes. (Z. Kárpát Dániel: Így van!) Köszönöm, képviselőtársam.