Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 21. péntek - 201. szám - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (JAKAB ISTVÁN): - FARKAS GERGELY (független):

2468 felhívni a figyelmüket, hogy ilyen esetekben ez a költségvetés sem nyújt megfelelő támogatást ennek a korosztálynak. Merthogy mivel kell szembesülni egy fiatalnak, amikor kilép az iskolapadból? Irreálisan magas albérletárakkal, vagy ezt választhatja, amit nem egyszerű kigazdálkodni, vagy éppen marad a mamahotel, ami - tudjuk nagyon jól - nem éppen egy megfelelő választás, sokszor inkább egy kényszerválasztás. Mivel szembesülhet még? Alacsony fizetésekkel, már csak az életkorából adódóan is - a magyar átlagbéreket figyelembe véve -, és azzal is, hogy a lakhatás nincs megoldva ilyen tekintetben. (10.10) Sőt, még akár azzal is szembesülhet, hogy mondjuk, diákhitelt kell visszafizetni, amit már sokszor elmondtam, hogy a mai napig számomra teljesen nonszensz, hogy önök a diákhitel felvételét sikerként szokták kommunikálni a diákhitel-intézettel egyetemben, örülnek annak, hogy a fiatalok kénytelenek eladósítani magukat. Aztán pedig, mikor ott járnak, hogy elkezdenek dolgozni, akkor meg még ezt is fizethetik vissza az albérletárak mellett, az alacsony munkabérek mellett, és még hitelt is törleszthetnek. És mondom még egyszer, az önök válasza, a babaváró, a CSOK viszont majd később lesz csak aktuális számukra. Történt viszont egy apró előrelépés, erről is kell hogy beszéljek, hogyha már itt a húszas éveikben járó fiatalokról beszélünk, ez az szja-mentesség, amit önök, illetve a mi szavazatunkkal is, többek között az én igen szavazatommal is elfogadtak. Apró szépséghiba, hogy majd jövő január 1-jétől fog ez életbe lépni annak ellenére, hogy önök ezt a gazdaságélénkítési csomag, gazdaság-újraindítási csomag részeként emlegetik. Önök úgy gondolják, hogy még nem kell ezek szerint újraindítani a gazdaságot, majd ráérünk jövő januártól megadni ezt a támogatást. De hát van más probléma is ezzel, mindazzal együtt, hogy önmagában ez az apró lépés is előrelépés, de hát önmagában azon is érdemes elgondolkodni, mondjuk, hogy ha 25 éves korig tudja ezt egy fiatal igénybe venni, akkor mekkora segítség ez neki. Gondolkodjunk egy egyetemet végzett fiatalról: 23-24 évesen befejezi az alapszakot, majd a mesterszakot, és utána, mondjuk, jó esetben van egy-másfél év, amikor igénybe tudja venni ezt az szja-mentességet. Ez a legnagyobb probléma ezzel. Ezért is mondtam jómagam is ennek az adómentességet bevezető törvényjavaslatnak a vitájában, hogy szükség lenne ezt megemelni, mondjuk, legalább 30 éves korig. Például önök sokszor hivatkoznak Lengyelországra. Itt érdemes azért azt is megemlíteni, hogy Lengyelországban 29 éves korig él ez a kedvezmény. És azért az is idetartozik, hogy Lengyelországban nem a koronavírus okozta válság miatt hozták meg ezt az intézkedést, hanem még az előtt, mert ők fontosnak tartották, hogy támogassák a fiatalokat. Önök pedig most itt a koronaválság vagy a járványhelyzet miatt találták ezt ki, hogy mégiscsak fontos lenne bevezetni, majd jövő január 1-jétől. Tehát azért úgy gondolom, hogy ez nagy különbség, és a hozzáállásbeli különbségre is jól rámutat. Úgyhogy ezen korosztály kapcsán nagyon fontos lenne például, hogy ha már a munkabéreket direktben nem is tudja emelni a kormány, indirekt módon azért tudna olyan lépéseket tenni, ez is egy olyan lépés lenne, ami segítené a fiatalok életkezdését, a húszas éveikben járó fiatalokat. Még egy dolog. A lakhatást is említettem, mert hogy az önök által sokat szajkózott babaváró, CSOK leginkább a későbbiekben jöhetnek szóba ezen fiataloknak. A lakhatás kapcsán, mondjuk, egy húszas éveiben járó fiatal vagy éppen egy fiatal pár, hogy beszéljünk róluk is, leginkább az önkormányzati bérlakások jelentenének számukra segítséget, ami a piaci árnál alacsonyabb értékben vagy áron lenne elérhető számukra. Ezzel kapcsolatban az lenne a logikus, hogy önök bővítik ezt a kínálatot, ilyen programba, ilyen bérlakásépítési programokba kezdenek, hogy segítsük ezeket a fiatalokat, hogy a piaci árnál alacsonyabban, főképp a jelenlegi irreális albérletáraknál alacsonyabban tudjanak lakáshoz jutni. Ezzel szemben mit látunk mi? Múlt héten nyújtotta be Böröcz László az azóta már hírhedtté vált javaslatát, ami pont az ellenkezőjét teszi, pont azt teszi, hogy a jelenlegi önkormányzati bérlakásokat kiárusítják. Tegyük hozzá, persze lehet azt kommunikálni, hogy ezzel támogatják azokat az embereket, hogy tulajdonhoz jussanak, akik most is benne élnek, csak éppen abban sántít, hogy ezek az emberek többnyire nehéz anyagi helyzetben vannak, akik nem rendelkeznek annyi pénzzel, hogy megvásárolják ezeket a lakásokat, és sok esetben nem is hitelképesek. Tehát valószínűleg itt is majd inkább különböző spekulánsokhoz fognak jutni ezek a lakások, és összességében csökkentik a bérlakásállomány számát, ahelyett, hogy növelnék, hiszen ha növelik a kínálatot, akkor több fiatal tud élni ezzel a lehetőséggel, sőt akár az árak is lejjebb mehetnek. Önök pont az ellenkezőjét csinálják, ami óriási hiba és véleményem szerint történelmi bűn, hogy ilyen irányba indulnak el ahelyett, hogy bővítenék ezt az állományt. Összefoglalva itt a korosztályi részről, a húszas-harmincas évek elején járó fiatalokkal kapcsolatos részt a felszólalásomnál, arra biztatom önöket, hogy a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben támogassák ezt a, még egyszer mondom, véleményem szerint kritikus helyzetben lévő korosztályt, legyen szó itt akár a lakhatásról,