Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 20. csütörtök - 200. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár:

2438 Végezetül a magyar agrárium a gazdák kitartó és kemény munkájának, valamint a nemzeti-keresztény kormánynak köszönhetően nem ment és nem megy tönkre. Épp ellenkezőleg, 2010 óta folyamatosan növekvő pályán van, az ország gazdasági teljesítményéhez jelentős mértékben hozzájárul. Mint azt láthatják, tisztelt képviselőtársaim, a szükséges források rendelkezésünkre állnak a 2022. év központi költségvetési számadatai tekintetében. Ez pedig hozzájárul a folyamatos, fokozatos fejlődéshez. Az elhangzottakkal kapcsolatban jó szívvel mondhatom, hogy támogatom az előterjesztést, és arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák önök is ezt. Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. Köszönöm. ELNÖK: Köszönjük. A vitában elhangzottakra Banai Péter államtitkár úr kíván reagálni. Parancsoljon, államtitkár úr! BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban, ahogy elnök úr mondta, a mai nap vitáiban nagyon sok állítás fogalmazódott meg a jövő évi költségvetésről. Engedjék meg, hogy így a nap vége felé néhány gondolattal járuljak hozzá a költségvetésitörvény-javaslat tárgyalásához. Minden költségvetésitörvény-javaslatot mint egy fontos gazdaságpolitikai dokumentumot legalább két szempontból lehet értékelni. Az egyik értékelés egy makrogazdasági elemzői értékelés, ahol azt nézzük meg, hogy az a hiányszint, az az adósságszint, amit a kormány megcéloz, az a gazdasági növekedés vagy az a gazdaságpolitikai jelleg, ami például beruházásra, fogyasztásra, netán megtakarításra fókuszál, makrogazdasági szempontból jó, nem jó; jó-e a gazdaságpolitikának vagy sem. A másik megközelítés pedig arról szól, hogy a mindennapokban mit jelent az adott költségvetés: növekednek-e a bérek, növekednek-e a nyugdíjak, csökken-e az adó, növekszik a családtámogatás vagy sem? Azt gondolom, hogy mind a kétfajta értékelésnek helye van, és azt gondolom, hogy hosszabb távon egy gazdaságpolitika csak akkor lehet sikeres, ha mind a két aspektusból látunk eredményeket. De van olyan gazdaságpolitika, ami gazdasági növekedést mutathat, de mondjuk, a foglalkoztatottak száma csökken. Felidézném a magyar gazdaságtörténetből, hogy a 2000-es években volt olyan év, amikor növekedett a gazdaság, de az a mindennapokban nehezen volt érzékelhető. És azt is tudjuk - szintén magyar tapasztalatból is -, hogy lehet egy-egy évre nagyon jelentős bérnövekedést - például a közszférában - vagy adócsökkentést végrehajtani. De ha ez fenntarthatatlan módon valósul meg, a hiány és az adósság elszabadulásával, akkor ennek nagyon súlyos következményei vannak. Engedjék meg, hogy ebből a két aspektusból reagáljak néhány gondolatra, ami elhangzott a mai nap során. Hiány: Szabó Sándor jegyző úr úgy fogalmazott, hogy az újraindítás módja a hiány növelése. Ezzel maximálisan egyetértek. Pont ez a gazdaságpolitikának az egyik kulcseleme, ahogyan azt Balczó Zoltán képviselő úr is mondta, hogy az anticiklikus gazdaságpolitika jegyében, ha piaci zavarok vannak, akkor az államnak kell belépnie és a keresletet fenntartania. Azt gondolom tehát, hogy az helyénvaló, hogy a munkahelyek védelme érdekében, a bérek megőrzése érde-kében a tavalyi évben nagyobb hiányt értünk el. Emlékezhetünk rá, hogy 2012-2019 között folyamatosan 3 százalék alatt volt a GDP-arányos magyar hiányszint, ennek is köszönhető volt az, hogy tudtunk élni ezzel az anticiklikus gazdaságpolitikai eszközzel. Fölidézném az előző válságot, amikor az akkori kormányzat, ha akart volna, sem tudott volna ezzel élni, hiszen nem volt senki, aki megvegye a magyar állampapírokat. Éppen ezért azt gondolom, hogy igen, a hiány átmeneti fölemelése elfogadható, és annak az eredménye abban csapódott le, hogy a tavalyi évben a magyar gazdaság visszaesése kisebb volt, mint az európai uniós átlag, és abban csapódott le, hogy 4,5-4,6 milliós létszámban a munkahelyeket meg tudtuk őrizni, sőt, aki megőrizte a munkáját, annak a bére is növekedett. A kérdés az, hogy az adósságot tudjuk-e csökkenteni, és igen, azt látjuk, hogy tudjuk csökkenteni az adósságrátát. Azzal számolunk, hogy az idei évben is és a következő évben is csökkenhet az adósságráta. Itt hadd idézzem fel azt, amit Oláh Lajos képviselő úr mondott. Úgy fogalmazott, hogy soha ekkora államadósság nem volt. De igen, sajnos megint a magyar gazdaságtörténetből tudjuk, hogy 2010-ben, a kormányváltás idején nagyobb volt az adósságráta. És annak örülök, hogy a baloldalon is sokan a hiány és az adósság kapcsán szólaltak meg. Tudjuk azt, hogy 2002 és 2010 között minden egyes évben növekedett a magyar adósságráta. Azokban az években is, amikor egyébként Európában konjunktúra volt. És azt is tudjuk, hogy 2011 után, 2019-ig minden egyes évben csökkent az adósságráta, majd most a gazdasági válság miatt az adósságráta is megugrott, de ezt csökkenteni szeretnénk. Balczó Zoltán képviselő úr úgy fogalmazott, hogy a gazdaságpolitikán változtatni kell. Azért idézem föl a magyar gazdaságpolitikának a múltbeli adatait, legyen szó akár 2010 előtti, akár 2010 utáni időszakról, mert