Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. május 20. csütörtök - 200. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - SZABÓ SÁNDOR (MSZP):
2426 Köszönöm szépen. Most az MSZP képviselője, az Országgyűlés jegyzője, Szabó Sándor képviselő úr szólhat. Tessék! SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! A költségvetési felszólalásom négy részre osztottam. Elsőként általánosságban szeretnék a költségvetésről néhány szót mondani; ezt követően kitérnék a jóléti, szociális ellátások jövő évi költségvetési tervezetben lévő számaira; harmadrészt nem meglepő módon, miután tíz évet önkormányzatban dolgoztam és gyakoroltam, én is az önkormányzatok helyzetéről szeretnék beszélni, függetlenül attól, hogy ma már tudom, sok képviselőtársam itt az ellenzéki padsorokban szót emelt az önkormányzatok helyzetéről, de nem baj az, az ismétlés a tudás anyja, és bízom benne, hogy ha sokszor elmondjuk hasonlóképpen vagy éppen ugyanazokat, akkor, bízom benne, talán nyitott fülekre találhatunk a kormányzat részéről is. Végső soron pedig a költségvetéshez kapcsolódó, az önkormányzatokat érintő módosító javaslataimról, valamint a választókerületem, illetve a regnáló megyémet érintő költségvetési módosító javaslatokról szeretnék beszélni. Általánosságban elmondható, hogy a jövő évi költségvetési tervezet - ahogy a kormány mondja: az újraindítás költségvetése -, annak a módja, ahogy egyébként újra akarja indítani az országot a kormány, annak az útja az eladósodás útja, ami szerintünk nem egy jó irány. Ha megnézzük az államadósság összegét, akkor az a járványt megelőző hónapokban 30 000 milliárd forint volt, és ez a szint jövő év végére elérheti a közel 45 000 milliárdos szintet - nagyon könnyű kiszámolni, hogy a két szám között 15 000 milliárd forint tátong, amit vélhetőleg hitelként fog a kormány a költségvetésbe beépíteni, és ennek az elköltését jelenti pár év alatt. Önmagában persze nem olyan ördögtől való a hitel, sokkal inkább az a kérdés, hogy milyen áron szerzi azt meg a kormány, mire költi, mert hogyha olyan helyre költi, ahol egyébként arra szükség van, és az megtérül, akkor azt gondolom, hogy az egy jó irány, ha meg nem - mint ahogy egyébként a költségvetésben, a jövő évi költségvetésben inkább ez látszódik -, akkor az meg egy rossz irány. A gazdasági növekedést a kormány a jövő évre 5,2 százalékban határozza meg, ami, azt gondolom, nem egy megugorhatatlan mérce, különösen akkor, hogyha a hitelből elkölteni tervezett több ezer milliárd forintra gondolunk, vagy épp bázisévként még ezt az évet, a 2021. évet vesszük figyelembe. Ugyanakkor azért nyilván a kormánynak is számolnia kell a kockázatokkal, az olyan kockázatokkal, amelyek a koronavírus-járvány esetleges további hullámait jelentik, vagy ahogy a világgazdaság alakul, vagy épp az EU-s források elérhetősége, illetve felhasználhatósága azt a kormány, illetve az ország számára lehetővé teszi. Magyarország számára, azt gondolom, különösen nagy veszélyt jelent az infláció mértéke, amely egyre nagyobb méreteket ölt. Elmondhatjuk, hogy nyolc éve nem látott mértékű a pénzromlás mértéke, 2021-ben elérte az 5,1 százalékot, de gazdasági szakértők és elemzők szerint ez a szám akár tovább emelkedhet - furcsának tűnik, hogy a kormány viszont a jövő évi költségvetésben 3 százalékos inflációval számol. Az infláció mértéke pedig azért fontos - ezt a magyar családok sajnos a pénztárcájukon keresztül érzik -, mert hiába van csekély mértékű minimálbér-emelés vagy nyugdíjemelés, az inflációból eredő fogyasztóiáremelkedéssel, amely az alapvető élelmiszerek tekintetében, hogy csak ezt a tételt emeljem ki, 10 és 20 százalék közötti, tulajdonképpen teljes egészében elvész a béremelkedés, illetve a nyugdíjemelés mértéke, sőt nagyon messze áll egymástól a két szám. (18.00) Rátérve a jóléti és szociális kiadásokra, azt lehet elmondani, hogy a jóléti kiadások kapcsán annak GDP-arányos mértéke minimálisan ugyan nő, de ez leginkább az egészségügy növekvő kiadásai, valamint a lakhatással kapcsolatos kiadások növekedése miatt van. Ugyanakkor, ha a szociális területet kell megnézni, akkor ott az arányokat nézve és a korábbi éveket tekintve óriási mértékű, sőt inkább semmilyen mértékű javulás nem érzékelhető. Sőt, a munkanélküli ellátásoknál, ha megnézzük nominálisan a számokat, akkor még bizonyos csökkenés is érzékelhető. Elmondhatjuk, hogy az összes kiadáson belül a jóléti célokra fordított kiadások aránya pedig láthatóan évről évre tendenciózusan, folyamatosan kisebb lesz. A legszegényebbeknek járó ellátások között például a közgyógyellátás összege 16 éve nem változik. De ha megnézzük, hogy például a rászoruló gyerekeknek mennyivel jut több a következő évi költségvetésben, akkor azt láthatjuk, hogy sem az évi kétszeri juttatásnál, sem a szünidei étkeztetésnél több nem fog jutni a rászoruló gyerekek számára. Ha megnézzük a családi támogatásokat - amelyek nyilván nagyon fontos elemei a költségvetésnek, és nagyon fontosak a magyar családok számára -, a családi pótlék, a gyes, a gyet vagy az anyasági támogatások összegét, akkor elmondhatjuk, hogy ezek az összegek évtizede nem változnak. Sőt, ha megnézzük a
