Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. május 20. csütörtök - 200. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:
2405 illetve eltervezett intézkedések, amelyeket a módosító indítványomban részletesen leírtam, 3 milliárd forintra rúgnak. Őszintén szeretném, hogyha ezt a módosító javaslatot befogadnák, mint ahogy mindazokat, amelyeket a pesterzsébetiek és a kispestiek érdekében más területen is benyújtottam. Tisztelt Országgyűlés! A magyar oktatás és a magyar kultúra ügye, éppúgy mint egy város, egy fővárosi kerület vagy terület mindennapja, számos alkalommal politikai belátáson múlik. Itt koncepciók csapnak össze. Nem arról van szó, hogy nem értjük egymást, arról van szó, hogy másként gondolkodunk. Ezért én, mi, időben kimondva, és az elkövetkező hónapokban - most már kevesebb mint egy évben - minden alkalommal, és hogyha önök hajlandóak a nemes vitára a legnagyobb nyilvánosság előtt, bármelyik, valóban koncepciót képviselő vezető tisztségviselőjükkel szívesen állok ki, és ütköztessük a nézeteinket, de ez a költségvetés a mi támogatásunkat sohasem fogja elnyerni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Köszönjük. Most szót adok Bódis József államtitkár úrnak, az Innovációs és Technológiai Minisztériumból. Parancsoljon, államtitkár úr, professzor úr! BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Amióta itt vagyok, két felszólalásban is érintették az oktatást, kiemelten a felsőoktatást; Hiller elnök úr a köznevelés elmúlt tíz évéről is beszélt. Való igaz, hogy egy olyan hosszú periódus után vagyunk most itt, amikor több mint tíz év ügyeiről is tudhatunk beszélni. A köznevelés tekintetében annak az átalakítása egy aktuális helyzet koncepcionális megoldásáról szól. Igen, strukturális átalakulással és minden egyébbel járt ez együtt. Azt azért előlegezzük meg az akkori döntéshozóknak, hogy a legjobb szándékkal tették ezt. Látható volt, hogy az önkormányzati alapon működő köznevelés nem jól működött, helyenként szétesett, és az is látható volt, hogy végtelenül kiegyensúlyozatlan volt. Ennek valóban egy struktúraváltás lett a következménye, amelyik akár államosításként is felfogható. A Klebelsberg Intézményirányító Központ felállt, a kezdeti problémás működését kiküszöbölte, és azt gondolom, hogy ma egy stabil, működő köznevelési rendszerről tudunk beszélni. Abban talán egyetértünk mindannyian, akik itt jelen vagyunk, hogy általában az oktatás-nevelés egy állandóan változó, dinamikus rendszer, amely kell hogy stratégiák, koncepciók mentén működjön, de az is kell, hogy ha észleljük a problémát, akkor megfelelő módon korrigáljunk. Én azt gondolom, hogy el kell fogadni azokat a felméréseket, ebben jelentős számú a nemzetközi felmérés, amik nem túl jó helyet mutatnak a teljesítmény tekintetében. De például a sokszor idézett PISA-felmérés másodlagos adatelemzése felszínre hozott pozitív jeleket. Ilyen például az, hogy a mi kisdiákjaink digitális készségek tekintetében az egyébként nagyra becsült és nyilván jól működő német közoktatásban tanuló diákokat meg tudták előzni. Ez pont a XXI. században, amikor minden a digitalizációval és a komputertechnikával összefüggő, azok használatával összefüggő dolog, egy olyan pozitív eredmény, amire fel kell figyelni és örülni kell neki. És azt gondolom, abban is egyet tudunk érteni, hogy az a sok száz, sok ezer pedagógus, tanár, aki a közoktatásban működik, magas szakmaisággal és komoly pedagógiai munkával végzi a tevékenységét, de nyilván van mit továbbfejlődni ezen a téren. Itt Hiller képviselő úr negatív jelzővel illette, hogy az önkormányzati rendszerből az államosítás felé mentünk. Ha a felsőoktatásra áttérünk, akkor ott egy más irányú jelenséget kifogásol, amikor az állami szereplő egy lépést hátrébb lép, és polgárjogilag nyilván magánegyetemként kell aposztrofálni azokat, amelyek most létrejöttek, de minthogy komoly állami megrendelést és finanszírozást kapnak, én inkább azt gondolom, hogy jobb lenne egy olyan kategóriaként említeni ezeket az újonnan modellváltó egyetemeket - a Corvinust kivéve, az egy tipikus magánegyetemi irány , de az összes többi kapcsán van egy ilyen kategória a nemzetközi szakirodalomban -, hogy government-related private university. Nem tudnám jól megmondani magyarul, mert hátha félreérthető lenne, de azt gondolom, hogy ez a fogalommeghatározás kifejezi azt az irányt, ami most megjelent a felsőoktatásban. Akárhogy is vesszük, az előző évtized első felében komoly problémákkal küszködött a felsőoktatás, ebben a finanszírozási problémák is benne voltak. (15.50)
