Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 20. csütörtök - 200. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:

2406 Lehet azt mondani, hogy a korábbi gazdasági és pénzügyi válság begyűrűzött a felsőoktatásba - azt gondolom, hogy begyűrűzött minden szektorba, így a felsőoktatásba is. 2012-től valóban például a tudományos normatíva már nem ment az egyetemeknek, mert máshol volt arra szükség. Én akkor rektor voltam, tehát nem örömmel abszolváltuk ezt az időszakot, de az igaz, hogy elkezdtünk gondolkodni azon, hogy egyébként van egy forrásszűke, van egy Áht. és egyéb más törvények, amelyek az állami rendszerben nehezítik a működést, és milyen fejlődési irányok vannak. Körülbelül négy és fél évvel ezelőtt a Corvinuson felkértek a Rektori Konferencia akkori elnökeként egy előadás megtartására, ami arról szólt, hogy mutassam meg, milyen kitörési pontok vannak a felsőoktatásban. Akkor ott én vázoltam ezt a lehetséges alapítványi megoldást. Egyetértek Hiller képviselő úrral, elnök úrral, miniszter úrral, hogy a világban vannak nagyon jól működő és topon lévő állami egyetemek, vannak topon lévő alapítványi egyetemek, egyet viszont muszáj nekünk itt átgondolni. Igen, most látszólag állami egyetemekből a magánegyetemek irányába lépünk, és ez igaz. De ebben a társadalmi és gazdasági környezetben az Oxfordi Egyetem nem tudom, hogy itt hogy tudna működni; az MIT nem tudom, hogy itt hogy tudna működni. Akár állami, akár alapítványi viszonyokat mondunk. A magyar valóságban kell a magyar egyetemeknek úgy teljesíteni, hogy nemzetközi porondon megállják a helyüket. Egyébként szerintem nem teljesítenek rosszul, de szeretnénk, hogy jobban teljesítsenek. Miben nem teljesítünk rosszul? Például a miniszter úr által citált „Fokozatváltás a felsőoktatásban” egy stratégiai anyag volt, amiből aztán törvény, sok minden lett, és az célul tűzte ki a gazdasági stabilitást, célul tűzte ki a nemzetköziesítést és sok minden egyéb ügyet. Célul tűzte ki azt is, hogy az egyetemek ne elefántcsonttoronyba elzártan működjenek, hanem a környező társadalomra, gazdaságra úgy hassanak, hogy azok lássák a munkájuk értelmét - mármint az egyetemek munkájának értelmét. Azt gondolom, az, hogy gyakorlatilag öt év alatt megháromszoroztuk a Magyarországon tanuló külföldi hallgatók számát - tehát a 10 ezres értékről fölmentünk, most 37 ezer körül van a külföldi hallgatói létszám a 280 ezres összlétszámban -, az egy komoly teljesítmény. Én a saját egyetememen abban a helyzetben voltam, hogy láttam, hogy a magyar hallgatói létszám megy le. És akkor jött volna a második periódus, ahol megmérettem magam mint rektor, és elgondolkodtam azon, hogyan állok az egyetem közvéleménye elé, hogy közben fogy az egyetem, főleg a hallgatók. Kitaláltunk az összes hiányproblémánk ellenére - most kérem, hogy államtitkár úr ne figyeljen! - egy olyan alapot, ami a nemzetköziesítést szolgálta. Durván 2-4 milliárd között mozgott az éves hiányunk, és még 200 milliót áldoztunk a nemzetköziesítésre. Ennek az lett a hatása, hogy az 1000-1200 között mozgó külföldi hallgatói létszám 2008-ra, amikor a rektorságot átadtam, 4500-4600 közé ment. Életem egyetemi vezetőként elért legnagyobb eredménye volt. És azt látom, hogy természetesen több egyetem tudott ilyen lépést megtenni, de nem mindenki. Mások is megtehetnék, és akkor nem 30-40 ezer közötti, hanem, mondjuk, 80-100 ezer közötti külföldi hallgatóról beszélnénk. Nehogy azt higgye bárki, hogy ez csak pénzügyi kérdés! Nem. Azt javaslom bárkinek, hogy jöjjön el Pécsre, menjen ki a Széchenyi térre vagy a sétálóutcára - most már kinyitottak a teraszok -, hallgasson bele egy picit a beszélgetésekbe: általában idegen nyelven folynak, a város atmoszférája megváltozott, egyébként a nem túl jó gazdasági helyzetben lévő város és környék a három-négyszeres korábbi létszámhoz viszonyított külföldi hallgatóktól atmoszférájában megváltozott. Ha a magyar felsőoktatás sikeresen hajtja végre ezt a változást, ezt a programot, akkor atmoszférájában fog megváltozni. Más egy nemzetközi egyetemen tanulni, mert a nemzetközi standardok szerint akkor beszélünk nemzetközi egyetemről, ha a hallgatók tíz vagy annál nagyobb százaléka külföldi hallgató. Hál’ istennek, több egyetem ezt elmondhatja. Tehát az atmoszféra más, és egyébként nyilván financiálisan is egy stabilabb helyzetet teremthet. Beszéljünk erről az 1500 milliárdról! Én szívesen beszélek róla, mert én komolyan veszem, de azt talán senki sem veheti komolyan, hogy ha ez az 1500 be lett ígérve, akkor például a jövő évi költségvetésben ez ott lesz az egyetemeknél. 1500 milliárd annyi pénz, amivel - én kijelentem - az egyetemek most nem tudnának mit kezdeni. De mit kezdtek vele? Elkészítették az intézményfejlesztési tervüket. Az intézményfejlesztési tervükben ott van az infrastrukturális és eszközfejlesztési programjuk és humánerőforrás-programjuk. Az volt a javaslatunk az egyetemek felé, hogy ha iksz mennyiségű forrásban gondolkodnak, akkor falakban csak 50 százalékban gondolkodjanak, a többi műszerre és humán erőforrásra kell hogy fordítódjon. Az egyetemek a programot összerakták, azon kereteken belül, amiket javasoltunk. Természetesen minden olyat vissza kell utasítanom, hogy presszió, zsarolás, bármi más lett volna. Igen, informálódás volt, információkat adtunk. Az egyetemek saját hatáskörben döntöttek. Azt gondolom, hogy az egyetemi szenátorok teljesen autonóm lények, művelt, komoly, okos emberek, és ennek alapján hozták meg a döntéseket. Én minden egyetemet végigkövettem, de kiemelten a saját egyetememet, minden elhangzott mondat, minden elhangzott vita, kritika, támogató megjegyzés és maga a szavazás is emelt fővel vállalható volt. És talán nem árulok el titkot, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy felkértek arra, hogy legyek a leendő