Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 20. csütörtök - 200. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):

2404 Egyáltalán nem azért, mert úgy gondolnák, hogy az oktatás vagy kultúra nem fontos. Dehogynem! Nagyon is fontos. Tisztelt Képviselők! A szakirodalom - és itt nem is feltétlenül az oktatásról vagy kultúráról szóló szakirodalom, inkább a hatalom gyakorlásáról szóló szakirodalom - az általam részletezett nagy területnek kétféle módját határozza meg, mint amelyikkel a politika, a döntéshozók bánnak. Az egyik azt mondja, hogy az oktatásnak, kultúrának az a célja, hogy megfelelő tapasztalattal felvértezett emberek és közösségek a tudásátadás és tudásátvevés nagyszerű, intim, bensőséges emberi kapcsolatát úgy alkalmazzák, hogy a következő nemzedék kritikus, alkalmazkodó és alakítani képes nemzedék legyen, aki a saját sorsával tud bánni. Ez az oktatás és kultúra egyik meghatározó potenciális, tehát lehetséges gyakorlata, már amit politikával meg lehet valósítani. Van azonban egy másik is, aminek nem a gyermek és nem a kultúráért sokat tevő egyes ember az alanya, hanem az alany a hatalom. Ugyanis minden kétséget kizáróan az oktatás és a kultúra, ha azt nem megfelelőképpen értelmezik, akkor nagyon is alkalmas eszköz a hatalom bebetonozására, a hatalom megtartására. És hogy eljussak a mondanivalóm lényegéhez, a szellemi, intellektuális tér meghódításának kísérletéhez: önök a költségvetésükben egy olyan oktatás- és olyan kulturális politikát hirdetnek meg a pénz, a számok nyelvén, amely a magyar szellemi és intellektuális tér elfoglalásának kísérlete. Önök uralmuk alá akarják hajtani a kultúrát és az oktatást Magyarországon. Önök azért vonták meg a szabad tankönyvválasztás lehetőségét, önök azért vették el az önkormányzati iskolákat, önök azért állítottak fel egy centrális és központi intézményt, mert uralkodni akarnak a következő nemzedéken. Azt akarják, hogy úgy gondolkodjanak, ahogy ezt önök megszabják, hogy szokják meg, hogy az az igazság, amit mondanak nekik. Ezért van az egész felépítése, és ezt szolgálja a költségvetés is. Hasonlóképpen a felsőoktatás átalakítása: önök nem azért csinálják meg az alapítványi kiszervezést, mert meg vannak győződve arról, hogy ez a forma a színvonalemelés valóságos és igaz útja, önök a saját befolyásukat és hatalmukat akarják megtartani a szellemi, intellektuális tér legfontosabb műhelyeiben, a kutatás, az oktatás, a társadalmi mobilitás meghatározó intézményeiben, a felsőoktatásban. Ezért teszik meg azt a szakmai bűnt, hogy a magyar vidéken egyetlenegy állami kézben levő tudományegyetemet nem hagynak. Ezért azt kell mondjam, nincs az a költségvetés, amely mögött ilyen koncepció áll, aminek tehát nem a színvonalemelés, hanem a hatalom bebetonozása és a hatalom megtartása a valóságos célja, amelyet én, mi el tudnánk fogadni. Nem csak a számokat ellenzem, azt az elképzelést ellenzem, ahogy önök az országunk egyik legfontosabb területét, az oktatást és kultúrát igazgatni akarják. Azt ellenzem, hogy úgy hivatkoznak, hogy tudják, hogy az nem igaz. Azt ellenzem, hogy ígéreteket tesznek, majd amikor ezt az ígéretet tisztes testületek, munkában és tudományban megőszült professzorok, ezt elhíve megszavazzák, néhány nappal később már megszegik az ígéretüket, és egy fillért nem juttatnak oda, ahol még néhány héttel ezelőtt ezermilliárdokat ígértek. Ez nincs rendben. Ez nincs rendben, és nem is látom, hogy szakmai értelemben rendbe lehet tenni. (15.40) Ezen egy dolog tud változtatni, amikor önök kénytelenek átadni a kormányzás lehetőségét. És hogy világos legyen, hogy ne a választási kampányban valamiféle üres, szlogenszerű ígéretnek vegyék, akkor most legyen világos: mi sohasem fogjuk elfogadni, hogy a magyar államot megfosztották a magyar felsőoktatási intézmények legjavától. Sohasem fogjuk elfogadni, hogy például a magyar színház- és filmművészettől a 150 éves intézményét úgy vették el, ahogy elvették. Sohasem fogjuk elfogadni azt, hogy ilyen költségvetéssel egy ilyen koncepciót támogatnak meg, és ilyen koncepciót valósítanak meg. És úgy is, mint aki fontosnak tartja, hogy egy politikus időről időre kérje a választók támogatását, nemcsak úgy általában, nemcsak egy nagy szakterület képviselőjeként, hanem, ahogy az én eredeti szakmám, a történészszakma mondta, a mezei csatában. Én négyévente kiállok a választók elé Pesterzsébeten és Kispesten, és őszinte megtiszteltetés, hogy négyszer választottak meg egyéniben, akkor is, amikor nem kellett volna indulnom egyéniben. De ezért a bizalomért, amit a jövő évi választásokon is kérek, mégiscsak tartozik az ember elmondani azokat, amiket ő maga képvisel, és be is nyújt ehhez a költségvetéshez. Nálunk Pesterzsébeten a főváros egyik leggyönyörűbb Duna-parti szakasza a ráckevei-soroksári Duna-ág odaeső része. Őszintén mondom, teljesen függetlenül politikai hovatartozástól, jöjjenek el egyszer oda, sétáljanak. Tíz kilométerre a magyar Parlamenttől olyan világot találnak, amit alig hisznek el, hogy egy világváros, egy főváros része. Amikor az előbb ezermilliárdokról beszéltem, akkor - hogy ott az élővilágot megóvjuk, hogy a zöldfelületet megtartsuk, ugyanakkor az ember számára is kikapcsolódásra méltó legyen - ott a meglévő intézkedések,