Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 20. csütörtök - 200. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):

2365 életünket jelentő területnek a megerősítését. Ezért, tisztelt Ház, én úgy gondolom, hogy ez a költségvetés megfelelő és jó költségvetés. Röviden, nagyon röviden, de szólnom kell arról is, tisztelt Ház, hogy ma is elhangzott, és el is fog hangozni a környezet- és természetvédelemmel kapcsolatban ugyanaz a szöveg, amely, úgy gondolom, mióta világ a világ, meg hat napja, mindig, minden költségvetésben elhangzik: kevés a költségvetésben a forrás ezekre a célokra. Nem tudják, nem akarják tudomásul venni, hogy a magyar rendszeren belül a költségvetési és környezetvédelmi források nem egy helyen jelennek meg, hanem a különböző ágazatok területén is. Amikor végrehajtunk egy olyan nagyszabású vízügyi programot, amely szolgálja egyszerre, mondjuk, az agráriumot, de szolgálja a környezet- és természetvédelmet is, akkor ezt tessék szíves lenni elszámolni a környezet- és természetvédelem forrásai között. Ezt előbb vagy utóbb meg kell tudni tanulni. Én a magam részéről tehát a költségvetést jó szívvel elfogadásra ajánlom. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjából Magyar Zoltán képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az a helyzet, hogy ha minden módosító indítványom mellett, ami a 2022. évi költségvetéshez benyújtásra kerül, érvelnék, akkor 3,3 másodperc jutna egy módosító javaslatomra. Lássuk be, hogy ez a cím felolvasásához is kevés lenne, így igyekeztem csak példa jelleggel néhányat kiragadni egyrészt Győr-Moson-Sopron megyei ügyekkel kapcsolatban, hiszen ott élek, másrészt pedig a mezőgazdaság, vidékfejlesztés kérdéseiben fogalmaztam meg módosító indítványokat, amelyek közül a legfontosabbak mellett szintén szeretnék érvelni. Bár nyilván naiv nem vagyok, az elmúlt évtized vitái kapcsán jól látható, hogy az elfogadásra sok remény nincs ezen módosító javaslatokkal összefüggésben. Megnéztem tegnap, utoljára 2010-ben a 2011-es költségvetéssel kapcsolatban fogadtak el érdemben ellenzéki módosító javaslatokat. Nyilván akkor is csak egy néhány milliárd forintos tételről volt szó, de azóta még ez a gesztus sem érkezett meg a kormánypártok részéről. Sokan beszélnek úgy Győr-Moson-Sopron megyéről, mint amely egy irigylésre méltó területe az országnak mind a munkahelyek tekintetében, mind pedig a megyei összehasonlítási statisztikákból jól láthatóan az átlagkereset is az országos átlag fölött van. Ez bizony így van, és erre joggal lehetünk büszkék, de ha közelebbről megnézzük, azért itt komoly problémák adódnak, melyekhez állami segítség szükséges. Mindenképp meg kell említenem az utak állapotát. Tehát ahhoz képest, hogy mondjuk, Győr, Veszp-rém és Székesfehérvár talán az ország három iparilag legfejlettebb megyei jogú városa, ezt a három várost olyan úthálózat köti össze, ami teljes mértékben méltatlan ehhez a fontos gazdasági súlyhoz és az ott élő emberek életéhez is. A 81-es, a 82-es és Pápa irányában a 83-as számú főút is mind-mind folyamatosan telített, az állapota rossz minőségű és konkrétan életveszélyes. Tehát ebben nagyon komoly ígéretek hangoztak el az elmúlt évtized során, a gyakorlati megvalósítás viszont mind a mai napig várat magára. Tudom, hogy egyes szakaszokon már kivitelezésközeli állapot van, de átfogó gyorsforgalmi utakra lenne szükség mind a három főúttal kapcsolatban. És ha már utak, úgy összességében, nem tudom, jártak-e képviselőtársaim mostanában a Szigetközben, de az alsóbbrendű utak, a kisebb településeket összekötő utak szintén vállalhatatlan állapotban vannak; tehát nem is ókorit mondanék - akkor jelen tudásom szerint sokkal jobb minőségű utak voltak -, de a középkor legrosszabb időszakát idézik, mindenféle túlzás nélkül. Érdemes egyébként megnézni azokat a fotókat is, amelyeket ezzel kapcsolatban folyamatosan publikálok, és amelyekkel a költségvetési módosítóim mellett is érvelek. Egyszerűen szégyenérzet fog el, ha belegondolok abba, hogy mondjuk, Dunasziget kapcsán vagy Lipót kapcsán külföldi vagy hazai turisták megjelennek ezen a vidéken. Tényleg borzasztó állapotok vannak; méltatlan. Ugyanúgy, ahogy - ugyan nem utak, de szorosan idekapcsolódik - a régi rajkai határátkelő kérdése. Ha jártak önök mostanában Pozsonyban, vagy jöttek abból az irányból hazafelé, az első, amivel szembesül valaki, ha belép Magyarországra, egy teljesen leromlott állapotú épületegyüttes, amiből már a fák nőnek is, és a tető is egy cserjeerdő képét mutatja. Elképesztően vállalhatatlan, és tényleg itt is csak a szégyen, ami eszembe jut, bárhányszor arra járok. Nem hiszem el, hogy egy európai uniós országnak 2021-ben ezt kellene mutatnia magáról első belépőképként.