Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. május 20. csütörtök - 200. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
2366 Hasonló állapotok vannak egyébként, akkor szűkebb hazám, Mosonmagyaróvár tekintetében is említenék egy ilyen példát, például a város ipari műemlékegyüttese, ami a város példaképe, és gyakorlatilag az első olyan szimbólum, amelyről látkép alapján is fel lehet ismerni a várost. Azt látom, arra játszanak, hogy évről évre rosszabb állapotba kerül, és majd előbb-utóbb nem megmenteni kell, hanem eldózerolni, és majd ott is biztos lakóparkokat lehet építeni, miközben sokkal többre érdemes és méltó ez a terület. Meg lehetne találni a hasznos funkcióját. Itt sem részletezem, számtalan példát sorolok fel az indoklásban erre vonatkozóan. Ezek azok a helyi ügyek, amelyek mellett szeretném, ha kapnék támogató javaslatokat, támogató szavazatokat. Még talán a bicikliutakat kell megemlítenem. Több mint 700 aláírás érkezett be hozzám, amit természetesen továbbítottam a kormánypárti képviselők irányába is, ahol a mosonszolnoki polgárok szeretnék, ha Mosonmagyaróvárral egy bicikliút összekötné őket. Ezzel egyébként szerves részévé válnának a már meglévő bicikliút-hálózatnak, ami szerintem egy fontos, új szempontja kellene hogy legyen a bicikliutak tervezésének. Sajnos, érdemi választ itt sem kaptak, még csak ígéretet sem arra vonatkozóan, hogy ez belátható időn belül létesülhetne. (11.50) De ugyanúgy említhetném a Dunaszigetet és Halászit összekötő bicikliút hiányát, ahol a környékbeli iskolások, óvodások az egyébként is elfogadhatatlanul rossz minőségű úton kénytelenek az autók között kijutni Dunaszigetre, ami több szempontból fontos célpont, hiszen például diákok, iskolások számára is ökológiai programok és táborok vannak folyamatosan. Tehát ezt a rövid szakaszt érdemes lenne, azt hiszem, megépíteni, és akkor biztonságosan el lehetne jutni, mondjuk, Győrből, mind Mosonmagyaróvárról Dunaszigetre. A másik nagy terület tehát, ami nem a térségemet érinti - módosító indítványok -, azok inkább a mezőgazdaság és vidékfejlesztés kapcsán kerültek benyújtásra. Mióta az Európai Unió tagjai vagyunk és közös agrárpolitika van, azóta számtalan korlátozás éri hazánkat e tekintetben, és ezen korlátozásokat azért viseljük el, mert támogatások érkeznek az Európai Unióból. Ez a deal része, ezt minden tagország hasonlóan értékeli. Viszont csökkentek a jogkörök. Mégis maradt azonban három olyan terület, ahol komoly lehetősége lenne Magyarországnak, mégsem használja ki ezt kellőképpen. Az első a jogszabályi környezet, erről nem beszélek, hiszen a költségvetés vitájában ennek helye nincsen, ezt megtesszük amúgy parlamenti vitanapokon. A második a támogatáspolitika. Mondhatnák itt is, hogy sok mozgástere nincs hazánknak, hiszen az a 12 000 - az újabb két évben meg 18 000 - milliárd forint, ami ezen jogcímen érkezik, az európai uniós forrás, és ez így igaz. Csakhogy a korábbi költségvetési ciklusokhoz képest nagyságrendileg megnőtt a tagország mozgástere. Ez egyfelől rossz hír, hiszen a pénzesebb tagországok megtehetik, hogy nagyobb arányban támogassák a saját mezőgazdasági termelőiket, részben viszont jó hír, hiszen ez a mozgástér-növekedés lehetőséget teremt számunkra arra, hogy az állam agrárpolitikájának megfelelő módon támogassa a magyar vidéket és mezőgazdaságot. És az a helyzet, hogy önök kommunikációban azt állítják, hogy maximálisan kihasználják a tagországi hozzájárulási lehetőséget, viszont a költségvetést bogarászva én arra jutottam, hogy bizony, 40 milliárd forint hiányzik, tehát ha Magyarország valóban százszázalékos mértékben szeretné támogatni a saját termelőit, akkor ennyivel nagyobb hozzáadott összegre van szükség. Ezt igyekszem majd módosító indítványokkal kezelni. Illetve finomítani is lehet ezen támogatások elosztásának rendszerén, hiszen lássuk be, hogy Magyarországon a vidék és város közötti különbség - hiába ez a bődületes 12 000 milliárd forintos összeg, ami mondjuk, csak két év alatt erre a célra ideérkezett - bizony nem csökkent ez a különbség. Míg Ausztriában is hasonló aránytalanságot láttunk a ’70-80-as években a vidéki életszínvonal és a városi életszínvonal között, addig ők javarészt ezen forrásokból, illetve nyilván saját összegekből is odáig tudták csökkenteni ezt a különbséget - sőt némileg talán megfordítani is -, hogy ma Ausztriában egy minőségi élet szinonimájává vált gyakorlatilag vidéken vagy kisvárosban faluban élni. Arra biztatnám önöket, hogy a hasznosuláskor ezeket a szempontokat is vegyük figyelembe. Illetve a harmadik olyan terület, amiben az agráriumban érdemes lenne előrelépni, az a birtokpolitika. Itt van a legnagyobb szabad keze a tagállamnak. Önök földvásárlásra 4 milliárd forintot tettek félre, és ismerve az előző évi gyakorlatot, gyanítható, hogy ezt sem tervezik kihasználni, pedig ez egy nagyon-nagyon fontos eszköze lenne Magyarországnak, amivel bele tud szólni a birtokrendezésbe, a birtokpolitikába. Azt javaslom, hogy ezt az összeget duplázzuk meg, hiszen az a 4 milliárd forint, amit önök adtak, átlagos aranykoronával nézve átlagos hazai földárakat nézve összesen 1300 hektárt jelent, ami az önök oligarcháinak,
