Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 19. szerda - 199. szám - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről:

2236 Hivatalosan úgy fut ez a költségvetés, hogy az újraindítás költségvetése. Nos, nekem már a címmel is bajom van, mert ez nagyon rossz cím, és a mögötte lévő tartalom, azt gondolom, hogy az is nagyon rossz. Hiszen valójában egy válság utáni időszakban nem arra lenne szükség, hogy a kormány ugyanott folytassa, ahol a korábbiakban abbahagyta, csak még sokkal erőteljesebben, hanem sokkal inkább az, hogy fölhasználni ezt a válság adta időszakot arra, hogy lehessen váltani, lehessen változtatni, tehát lehessen egy jelentős szerkezetátalakítást, egy szerkezetváltást végrehajtani, és végre a negyedik ipari forradalom vívmányait elkezdeni bevezetni. Nyilvánvalóan az Orbán-kormány ezt azonban nem fogja tudni megtenni, hiszen foglya annak a hatalmi rendszernek, amelyet ő épített ki, tehát neki muszáj továbbra is azokra a szektorokra koncentrálni, amelyekben az ő embereik vannak, az építőiparra, a turizmus és vendéglátásra, tehát szó sem lehet ebből az aspektusból tekintve arról, hogy itt valóban egy jelentős szerkezetváltás lenne. Természetesen persze, verbálisan biztosan van ilyen keret, de ezt a keretet, ahogy a korábbiakban is, nem arra használják, amire kellene. Aztán az is jól látható, hogy igen jelentős mértékű az eladósodás, nagy az államháztartási hiány, az adósságállomány szintén nagyon magas. Mindez megbocsátható lenne akkor, ha valóban egy radikális szerkezetátalakulás menne végbe a gazdaságban, azonban nem ez van, hanem tulajdonképpen az van, hogy a NER-vállalkozókat továbbra is helyzetbe hozzák, azokat tömik most ki többletpénzekkel, tehát mindez a nagy áldozat tulajdonképpen valójában semmiért történik. A makropályával kapcsolatosan néhány szót szeretnék mondani. A 2021-es 4,3 százalékos GDP-növekedés - ennyi van benne a tervben - után ’22-ben 5,2 százalékot irányoz elő ez a költségvetési tervezet, amely lehet reális is, és elképzelhető az is, hogy teljesül, de mindenképpen azt kell itt hangsúlyozni, hogy ez egy extenzív, továbbra is egy extenzív gazdasági növekedés; mert ha megnézzük a mögötte lévő számokat, akkor az látszik, hogy ez azzal számol, hogy egy jelentős, igen magas beruházási rátával valósul meg és ugyanúgy többletmunka bevonásával. Az elmúlt időszakban, az elmúlt tíz évben is ez a magas gazdasági növekedés tulajdonképpen egy extenzív gazdasági növekedés volt, amely mögött nem volt jelentős termelékenységnövekedés. Ha valaki megnézi, 2010 és ’19 között a termelékenység alig növekedett 10 százalékkal, és most ebben a tervben azt lehet olvasni, hogy a termelékenység az idei esztendőben 4,2, jövőre pedig 4,1 százalékkal növekszik. Vajon mire alapozzák ezt? Vajon mi lesz a valódi mozgatója ennek a gazdaságnak, ha továbbra is ugyanazokat a szektorokat támogatják, amely szektorok csak egy extenzív fejlődésre képesek? Az infláció tekintetében, már többen elmondták itt előttem, ez a 3 százalékos érték egy nagyon heroikus feltételezés, és nyilvánvalóan nem fog teljesülni. Ha esetleg talán a Fideszt majd kisegíti a Központi Statisztikai Hivatal, és erre most már lehet látni jeleket, hiszen menet közben, év közben a maginflációt megváltoztatták, a maginfláció-számítást. Ezt nem szokták statisztikusok év közben megváltoztatni. Nyilvánvalóan próbálnak előkészülni erre, de ez egy régi trükk a kormányzati oldalon, hogy alacsonyan tervezik az inflációt, aztán az inflációt utána fölpörgetik, és egy inflációs adót tudnak így realizálni. Nyilvánvalóan egyébként az, hogy a gazdaságban magasabb lesz az infláció, abból is következik, hogy a tervben benne van egy 5,2 százalékos gazdasági növekedés. Nem véletlen az, hogy a Költségvetési Tanács is fölhívta a figyelmet erőteljesen és többször is, hogy nagy a veszélye annak, hogy egy túlfűtött gazdaság lesz itt, már most is nagyjából kezd kialakulni, és lesz a jövő esztendőben is. Egy túlfűtött gazdaságban egyértelmű egyébként, hogy az infláció egyre magasabb és magasabb lesz, akkor is egyébként, ha valamilyen trükkökkel próbálják ezt mérsékelni, vagy próbálják ezt valamilyen módon kivédeni. Ha a jövő esztendőben valóban egy fenntartható növekedési pályára lép a magyar gazdaság, ahogy ezt a költségvetési terv ígéri, és ahogy ezt pénzügyminiszter úr is elmondta, akkor nehezen érthető az, hogy miért terveznek 5,9 százalékos hiányt. Tehát ha a gazdaság valóban egyensúlyi pályán van már, és a mostani 4,3 százalékos GDP-növekedés után 5,2 lesz, akkor mi indokolja azt, hogy nem tartjuk be - akkor is, ha egyébként akár kötelező, akár nem, ezt még nem tudhatjuk pontosan - a 3 százalékos maastrichti kritériumot? Nyilvánvalóan az egyik oka az, hogy további költekezéseket szeretnének csinálni, nyilván egy választási költségvetés van, amikor többletpénzeket osztanak ki, és készülnek arra a lehetőségre is, hogy ’22 után nem tudják folytatni, és ebből következően olyan helyzetet előállítani, amelyik korlátozottá és egyre nehezebbé teszi az ellenzék fellépését, illetve korlátozza annak a mozgásterét. Az adósság/GDP hányados kapcsán a terv az, hogy 79,3 százalék lesz, és azt mondja az előterjesztő, hogy ezzel minden teljesül, aminek teljesülnie kell, hiszen az adósság/GDP így egy csökkenő pályán van, hiszen a 80,4-ről 79,9-re fog az idén lecsökkenni, és jövőre pedig 79,3 százalékra. Ha valaki egy kicsit is járatos a makroszámokban, az pontosan tudja, hogy ezek az értékek bőven a hibahatáron belül vannak. (12.50)