Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. május 18. kedd - 198. szám - Az állami projektértékelői jogviszonyról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - DR. ÁGOSTHÁZY SZABOLCS IMRE, a Miniszterelnökség államtitkára:
2178 Tisztelt Országgyűlés! Mivel további felszólalásra senki nem jelentkezett, az általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, Ágostházy Szabolcs államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Jelzi, hogy igen. Öné a szó, államtitkár úr. DR. ÁGOSTHÁZY SZABOLCS IMRE, a Miniszterelnökség államtitkára: Nagyon köszönöm a lehetőséget, elnök úr. A vita, bár nem volt hosszú, de mondanám szívesen, hogy nem okozott meglepetéseket, mert hasonló tematikára számítottam, ugyanakkor mindig meglep az az összeállítása a tévhiteknek és valótlanságoknak, amivel szembesülni kell. De hogy ne hitekről és tévhitekről beszélgessünk, ezért érdemben igyekszem néhány dologra reagálni a felszólalásaikból. Az alapvető bizalmatlanság a kormánnyal szemben az ellenzék részéről nem meglepetés, ugyanakkor, ha már rendszeresen hivatkoznak, mondjuk, közbeszerzésekről vagy uniós forrásokról lévén szó, az Európai Bizottságra, akkor a közbeszerzések tekintetében elsőként szeretném felhívni a figyelmüket arra az egységes piaci eredménytáblára, ami alapján sok más szakpolitikai értékelés mellett a közbeszerzési rendszereket is évről évre az Európai Bizottság összehasonlítja. Ez alapján az eredménytábla alapján - itt közben, amíg önöket hallgattam, megnyitottam a számítógépemen - olyan országoknál teljesítünk számottevően jobban, mint Ausztria, Csehország vagy a kifejezetten nagy piacok közül Spanyolország, Olaszország, és egyébként szintén mögöttünk van Románia, Görögország, Portugália és még néhány állam. Azonos besorolási kategóriába esünk egyébként például Franciaországgal, Németországgal vagy a Benelux államokkal. Tehát olyan tényekről beszélgetünk, amelyekben, ha már a kormányzati szereplőknek nem hisznek, akkor az Európai Bizottság mérőszámait ajánlom az önök figyelmébe. (17.50) Egyébként itt, ha már átláthatóságról, transzparenciáról is értekeztünk vagy tettek észrevételeket, akkor felhívnám arra a figyelmüket, hogy a közbeszerzések megismerhetőségének és a közbeszerzési eredmények közzétételének, illetve az ajánlati információ közzététele tekintetében Magyarország biztosítja a nyilvánosság számára az elérhető információk közül a lehető legtöbbet: 90 százaléknál is nagyobb arányban. Ezzel egyébként európai szinten elsők vagyunk. Ha pedig a verseny szabadságára utalnak, bár más megközelítésben, körítéssel, akkor arra is felhívnám a figyelmüket, hogy európai uniós szinten a nemzetgazdaságok méretéhez viszonyítva Magyarország publikálja a legtöbb közbeszerzési felhívást összeurópai szinten a TED-en, ebben a Tenders Electronic Daily nevű, szintén a Bizottság által karbantartott publikációs rendszerben. Tehát nehéz bennünket azzal vádolni, hogy ne játszanánk nyílt kártyákkal, és ne a minél nagyobb verseny felé lenne a magyar kormány elhivatott. Olyan dolgokról beszélgetünk, amelyekben az elmúlt években jelentőset léptünk előre. Felhívnám a figyelmüket arra, hogy február első felében a magyar kormány elfogadott egy határozatot, javaslom az uniós források mellett a Magyar Közlönynek is a megtekintését, amelyben a következő évek vonatkozásában egy egyértelmű fejlődési terv mellett kötelezte el magát Magyarország, hogy egyébként az uniós átlaghoz mérten is jól teljesítő közbeszerzési rendszerünket hogyan kívánjuk az elsők közé sorolni. Hogyan kívánjuk például... - 2025-ig vállalta azt a magyar kormány, hogy az egyajánlatos közbeszerzések tekintetében a magyar hányadot 15 százalék alá szorítja. Ami lehet, hogy soknak hangzik, de mivel ezt meg fogjuk tenni, jelentem, hogy ennek a mértéknek az elérésével az európai topmezőnybe, a legjobb öt-hat tagállam közé fogunk tartozni. Számottevő félreértések vannak, és hadd tegyem helyre meg egy értelmezési környezetbe azt, hogy miért az állami foglalkoztatotti körből fogadunk el pályázatokat állami projektértékelésre, illetve a közbeszerzések műszaki ellenőrzésére. Rendkívül egyszerű oka van: azt kívánjuk ezzel biztosítani, hogy ne a piaci érdekek domináljanak. Amennyiben ezt kiszerveznénk államon kívülre, elég egyszerű lenne megtalálni az értékelőket, és a piaci szereplők befolyásolási esélyét jelentősen megnövelnénk. A magyar rendszerben - bár erre az expozéban sem tértem ki, illetve, ha jól értem a hozzászólásaikat, akkor önök pedig az alapjogszabállyal nincsenek teljes mértékben barátságban, nem ismerik azt -, miután egy véletlenszerű algoritmussal sorsoljuk ki az egyes feladatok ellátóit, ezzel tudjuk azt is biztosítani, hogy senki nem tudja beazonosítani egészen a döntés meghozatalát követő időig, hogy egy adott projekt értékelésében ki az, aki részt vett. Ilyen tízjegyű karakterszámokat lát mindenki, fogalma sincs egy állami ajánlatkérőnek vagy egy piaci ajánlattevőnek, hogy az adott ajánlat értékelésében vagy a projekt értékelésében ki vesz részt. Tehát, ha úgy tetszik, teljes védelemben, anonimitásban, az integritásuk teljes védelmében biztosítjuk ezt a lehetőséget az állami projektértékelőknek, és mivel ez a rendszer az elmúlt években bevált, ezért a közbeszerzések műszaki ellenőrzésére is kiterjesztjük ezt a lehetőséget.
