Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. május 18. kedd - 198. szám - Az állami projektértékelői jogviszonyról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):
2175 orvosló, formai és tartalmi változásokat kezdeményező, szakmai indíttatású módosítás. Arról szól, hogy az uniós pénzek elköltésénél a közigazgatásban dolgozó alkalmazottak, kormánytisztviselők, köztisztviselők szakmai alapon minősítik a projekteket. Azt szeretném önöknek mondani, elképesztő, amit ezek az emberek az elmúlt időszakban végeztek a koronavírus-járvány alatt. (17.30) Ha belegondolok abba, hogy hány alkalommal érkezett módosító javaslat éppen éjfélkor, akkor ezek az emberek gyakorlatilag kicsit ki lettek használva, fogalmazzunk így. Viszont eddig is valóban az volt, hogy jött a pénz, értékelni kellett, hogy valóban ezt a pénzt, ezt a forrást mire költik. A mostani változás miről is szól? Röviden arról, hogy ez az értékelés már a közbeszerzésekre is kiterjed, a műszaki tartalomra, ahogy ezt Nacsa Lőrinc is említette, illetve rendezi azt a helyzetet, hogy a közalkalmazotti jogviszonyból kikerülő egészségügyi dolgozók a jövőben is lehessenek projektértékelők. Ez eddig egy jórészt szakmai javaslat. De ha a száraz szakszöveg mögé nézünk, akkor máris felfedezhetjük, hogy ez a rendszer is a Fidesz-rezsim egyik leggyalázatosabb vonását, a megfélemlítést erősíti. Mert kik is a projektértékelők? A közigazgatásban dolgozó kormányhivatalnokok, speciális tudású, az adott területhez értő, valóban kiváló szakemberek, de valamennyien beosztottak. Tőlük várják, hogy minősítsék azokat a projekteket, amelyek mögött a legtöbbször Fideszhez közeli csókos cégek állnak. Költői a kérdés, de azért felteszem: mi a garancia arra, hogy a projektértékelő munkatársakat nem éri retorzió, ha olyan véleményt írnak, ami kellemetlen a fideszes kivitelező számára? Le merték írni például, hogy az Orbán Viktor veje által felszerelt Elios-lámpák gyatrák. Félreértés ne essék! Szemernyi kétség sincs bennem, hogy a projekteket értékelő szakemberek valamennyien tisztességesek, becsületesek és az eddigi munkájuk alapján is azt tudom mondani, hogy tisztességesen és jól dolgoznak. De pont az ő érdekükben kérdezem: mi a garancia arra, hogy egy-egy projekt elbírálása során nem félemlítik meg őket a hatalom emberei? Hiszen, mint mondtam, valamennyien állami alkalmazottak. Ha valamelyikük nem a Fidesznek tetsző véleményt ír például egy közbeszerzésről, egyik napról a másikra elbocsáthatják valamilyen mondvacsinált indokokkal. És akkor nemcsak a munkavégzésből származó jogviszonya szűnik meg, hanem megszűnik a projektértékelői jogviszonya is egyúttal. Ennyiből is látható, hogy ez a rendszer egyáltalán nem alkalmas arra, ami szerintem a valódi funkciója lenne. Nehezen beszélhetünk objektivitásról ott, ahol az értékelő egzisztenciálisan függ az értékelés megrendelőjétől. Az MSZP álláspontja a projektértékelési jogviszony kapcsán eddig is következetes és egységes volt: azt nem támogatjuk. Ez a jogviszony a kormány elhibázott közigazgatási politikájának következménye, hiszen drasztikusan csökkentették a közigazgatásban dolgozó szakértő gárda létszámát. Teljesen világos, hogy ez a javaslat csak látszólag szolgálja az uniós források hatékony felhasználását. A valóság az, hogy a projektértékelői rendszer és annak mostani változtatása is csupán a jogállamiságnak való megfelelés illúzióját keltő látszatintézkedés, amit az MSZP nem tud támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Gurmai Zita képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként jelentkezett független képviselő asszony szólhat. Megadom a szót Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak. DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat kapcsán ellenzéki képviselőtársaim elmondták mindazokat a gondolatokat, amelyek kritikára adnak alapot. Én most egy másik aspektusból közelíteném ezt a kérdést. Amikor jogszabályt kívánunk alkotni, azon túl, hogy meghatározzuk azt a témakört, amelyben valamifajta javaslatot kívánunk tenni, a kodifikációnak egy rendkívül fontos és rendkívül széles körű feladata a szimuláció. Azt a területet, azt a személyi, tárgyi kört, amelynek vonatkozásában egy jogszabályt meg kívánunk alkottatni, mindenféle hipotézisek felállításával kell arra törekedni, hogy a jövőbeni potenciálisan felmerülő igényeket is ki tudja elégíteni a javaslat. Megjegyzem a 2016-ban létrehozott projektértékelői jogviszonyról szóló törvény kapcsán, hogy szerintem egyébként nem kellett volna erre külön törvényt hozni, tudtam volna javaslatot tenni, melyik törvénybe iktassák be. De ha már megszületett, e vonatkozásban ezt így kell tisztelnünk és tekintenünk.
