Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 18. kedd - 198. szám - Egyes adótörvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):

2165 társadalombiztosítási járulékot, és abból lett szociális hozzájárulási adó, és a járuléknak és az adónak a fogalmából adódó különbözetről önök rendszeresen megfeledkeznek, hogy amíg a járulékok után jár ellenszolgáltatás, az adó után nem. És igen, megkaptam már azt a választ egyszer-kétszer, hogy de ennél a szochónál is van deklaráltan feladat, amit el kell belőle látni, de azért mégis ott van a kiskapu: járulék kontra adó, a kettő nem ugyanaz. Önök ezt vezették be 2012-ben. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönjük. A következő felszólalónk ismét Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője. Parancsoljon! Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem szándékozom Nacsa képviselőtársammal belemenni a számháborúba, csak reagálni. Az alapvető élelmiszerek áfacsökkentése tekintetében egy tipikus nyugdíjas fogyasztói kosár 6-8 százalékát illetően tudtak valamifajta csökkentést eszközölni. Én ezt nem akarom elvitatni, csak azt állítom, hogy egy nyugdíjas házaspár mindennapi életére vonatkozó módon ez a minimális könnyítés néhány tíz, néhány száz forintban mérhető havi szinten. Én pedig azt mondom, hogy a teljes alapvető élelmiszerskála tekintetében kellene 5 százalékra csökkenteni az áfát, és ugyanezt kellene megtenni a gyermeknevelési cikkekkel is. Végtelenül félrevezetőnek tartom és egyébként álságosnak, a kormány neoliberális hozzáállása lenyomatának tartom azt, amit a munkaerő-statisztika kapcsán előadnak. Tudják nagyon jól, hogy ezek a mérések nem alkalmasak arra, amit önök sugallni szeretnének. Amikor 4 millió 600 ezer munkavállalóról beszélnek, önök is nagyon jól tudják, hogy a Statisztikai Hivatal beszámítja az érintett dolgozók közé azokat, akiknek hetente legalább egy óra munkavégzési vagy munkavégzés-jellegű tevékenysége volt, ily módon azokat a diákmunkásokat is, akik néha, mondjuk, egy multicég drogériájában valami zsebpénz-kiegészítést szereznek. De beszámolják azokat is, akiknek megvan a munkaviszonyuk, de mondjuk, a Covid miatt egy kényszerpihenőre küldték őket, és lényegében semmilyenfajta bevételük nincsen. Beszámolják azokat, akik a munkanélküliségi ellátási, egyébként nagyon szűkmarkú rendszerrel találkoztak, de még nem tudtak utána visszaintegrálódni a munkaerőpiacra, viszont foglalkoztatást helyettesítő valamifajta szolgáltatással találkoztak, legalább így a távolból. A közfoglalkoztatottak tekintetében is folyamatos és aktív a vita, hogy miért számolják be ide egy jó részüket. A különbség a Nacsa képviselő úr által elmondottak és a valóság között nagyjából egy 700-800 ezer fő lehet jelen ismereteink szerint. Természetesen nekem is nagyon tetszene, ha ilyen sokan dolgoznának Magyarországon, de ön is tudja és én is tudom, hogy ez nem igaz. Lehet, hogy ez szépen mutat a saját tábor stabilizálása céljából abban a véleménybuborékban, amelyben a kormánypártiak élnek, de a magyar rögvalóságot ismerők látják, hogy sajnos nem dolgoznak ennyien Magyarországon. Sokkal inkább azokat a méréseket ajánlom a figyelmükbe, amelyek szerint több mint 40 százalék, a honfitársaink 40 százaléka az, akinek a járványügyi veszélyhelyzet meghirdetése óta vagy közvetlenül csökkent a havi bevétele, vagy pedig a vele együtt élő családtag bevétele csökkent. Tehát nagyjából 40 százalék az, aki a saját bőrén érzi azt, hogy kevesebb pénzből kénytelen megélni, mint egy évvel ezelőtt. Ezzel szemben, mikor Varga miniszter úr kiállt, talán pont a mai napon, vagy ma tett ki egy Facebookposztot a Fidesz oldalára, és ott elmondta, hogy egész Európa lépéshátrányba került Magyarországgal szemben - vagy mi kerültünk lépéselőnybe, megközelítés kérdése -, mert itt a legnagyobb a gazdasági növekedés Európában, érdemes a magyar rögvalósággal találkoztatni mindezt, és látni azt, hogy a tipikus magyar élethelyzetekben a magyar emberek bevétele sajnálatos módon nem nőtt, hanem nagyon sok esetben csökkent az előző évhez képest. Azt is látjuk, hogy a munkaerő-statisztika számításánál ezt a „heti legalább egy órát dolgozó” szabályt illendő lenne egy kicsit felülvizsgálni, vagy nem ezt a statisztikát használni, elkészíteni egy sajátot. (16.40) Kicsit olyasmi ez, mint amikor kiáll valamelyik miniszter, és elmondja, hogy már 400 ezer forint fölött van az átlagfizetés Magyarországon - röhögnek önökön. Tehát ha Szabolcs-Szatmár-Beregben, ahonnan az én családom egyik ága származik, ezt elmondanák, nem biztos, hogy csak röhögés lenne a vége, de az biztos, hogy nagy népszerűség-növekedés nem. És azt is el kell mondani, amióta mediánadatok is kijönnek - ezeket jó sok évig sikerült titkolni, de most azért újra elérhetők -, látszik, hogy majdnem 100 ezer forint a különbség az önök által emlegetett átlag, illetve azon mediánérték között, ami azért egy kicsit jobb közelítésre ad lehetőséget, és egy kicsit jobb megismerésre nyújt teret. De azt is látjuk, hogy vélhetően a foglalkoztatottak száma tekintetében is egy ekkora szakadéknyi különbség áll fenn a valóság és az önök által elmondottak között.