Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. február 16. kedd - 180. szám - „A Kúria elnökének országgyűlési beszámolója a Kúria 2019. évi tevékenységéről a jogegység biztosítása és az önkormányzati normakontroll körében” című beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a ... - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):

206 pereikben tették fel a kérdéseiket, és a már jóval korábban fennállt európai uniós irányelvek, például az 1983-as irányelv alapján az Európai Bíróság megadta a szempontokat, hogy miként kell ezeknek a szerződéseknek konkrétan és elsősorban az árfolyamkockázat vállalására irányuló rendelkezéseit értékelni, értelmezni és eljárni a bíráknak. Azt kell mondanom, és ez mindenképpen a bírósági rendszert dicséri, azt gondolom, még ha a korábbi döntésekről ezt nem mondhatom el, hogy 2019-től megtalálhatjuk azokat az ítéleteket, amelyek pontosan azokat az elveket mutatják be és pontosan azokat az elveket vezetik be a döntéseikbe, amelyekről addigra már hosszú évek óta beszéltünk. Ha megengedi, elnök úr, pár bíróságot pozitívan kiemelnék, egyszerűen azért, hogy megmutassam mind a képviselőtársaimnak, mind önnek akár, mind a közvéleménynek, hogy bizony elértük azt a célt és áttörtük együttesen azt a falat, amely most már ledönti annak mítoszát, hogy a devizahiteles szerződések érvényességét nem lehet vitatni. Áttörtük azt a falat, hogy elfogadják bírák, hogy bizony, ha tetszik, ha nem, egy szerződéses konstrukcióban, ha a másik fél nem tudja, hogy milyen kötelezettséget vállal valójában, nem tudja felismerni annak a kötelezettségnek korlátlan mértékét, akkor azt a mértéket korlátozni kell, és nem lehet többet elvárni, mint amit vállalt teljesíteni a kötelezett. A Budapest Környéki Törvényszék 2020. december 7-én egy K&H Pannonlízing által kötött szerződés ügyében azt mondta, hogy az a kitétel a szerződésben és az üzletszabályzatban, hogy az árfolyamváltozás kockázatát az ügyfél köteles viselni, tisztességtelen, tehát semmis. Mit mondott a bíróság? - merthogy nem volt egyértelmű, hogy az árfolyamváltozás esetére milyen gazdasági következményekkel számolhat az adós. El nem tudja képzelni, elnök úr, milyen öröm volt számomra ezt a mondatot olvasni, mert 2011-ben én ugyanezt a mondatot írtam le. Csakhogy akkor még úgy volt ez a dolog, hogy ne már, hogy ő mondja meg, majd hogy bíráljuk el ezeket az ügyeket. Pedig mi, jogászok tudjuk, hogy ezek a legalapvetőbb polgári jogi elvek. Nem kell nagy tudósnak lenni hozzá, hogy tudjuk alkalmazni. A Fővárosi Ítélőtábla 2020. november 18-án azt mondta, hogy a devizakölcsön nyújtására az AXA Bank által kötött szerződés érvénytelen, mert az árfolyamkockázatról való tájékoztatásuk valójában az adósok egyoldalú kötelezettségvállalása volt, és semmiféle tájékoztatás nem volt arra, hogy mi lehet a valós mérték. Visszacsengtek az én írott szavaim. A Fővárosi Törvényszék 2020. szeptember 24-én azt mondta a Raiffeisen gépjárműlízing-szerződéséről, hogy érvénytelen, mert az egyedi rész még csak forintban sem tünteti fel összegszerűen a nyújtott kölcsönt, csak az ÁSZF bizonyos pontjából lehet következtetni arra, hogy mennyi a kölcsön összege. Pedig egy kölcsönösszeg meghatározása nélkül nem lehet egy szerződést kölcsönszerződésnek nevezni. Képzeljék el, képviselőtársaim, ilyen szerződések voltak, hogy még a kölcsön összege sem szerepelt, pedig higgyék el, az összes intézmény ügyében, akiről beszélek, képviseltem feleket korábban, és bizony a bírák nagyon vaskalaposak voltak és nem fogadták el ezeket az érveket! Ki kell emelnem, elnök úr, a Kecskeméti Járásbíróságot és a Kecskeméti Törvényszéket, akik bátrak voltak és azt mondták ki, amit szintén évek óta kértünk: hogyha egy THM mértéke nem felel meg annak a költségcsomagnak, amit elvárnak az ügyféltől, és nem tudja a bank bizonyítani, hogy miből állt ez a THM, akkor azt úgy kell tekinteni, hogy nem határozta meg, mert az ügyfélnek fel kell mérnie, hogy az a THM milyen kötelezettséget mutat számára évente. Azt is kimondták, hogy a tájékoztatásból nem tűnik ki, hogy a forint/CHF árfolyamának negatív irányba történő jelentős változására reális esély van, amelynek bekövetkezte esetén a törlesztőrészlet korlátozás nélkül megemelkedik, és ennek kockázata kizárólag az adóst terheli, és a tájékoztatás csak lehetőségként és nem veszélyként utalt a forint gyengülésére. Azt képzelje el, elnök úr, hogy az első a Kecskeméti Törvényszék volt, aki észrevette azt, amit mi már évek óta mondtunk, hogy a forintgyengülés és két valuta egymáshoz viszonyított arányának változása nem ugyanaz. A forint gyengülhet úgy is, hogy egy másik valutával szemben nem változik az árfolyam. A Kecskeméti Törvényszék volt olyan bátor azt mondani, hogy amíg a szerződésben csak annyi van írva, hogy a forint gyengülhet, az nem jelenti azt, hogy a két deviza közti árfolyam is változni fog, és ezáltal lehetetlen, hogy egy ügyfél meg tudja határozni, neki milyen terhei vannak. Aztán a Budapest Környéki Törvényszék 2020. szeptember 7-én egy UCB-hitel vonatkozásában azt mondta, hogy kizárólag arról rendelkezik a szerződés, hogy a kockázatot az adósok viselik, de egyetlen szó nincs arról, hogy milyen kockázatot. Pedig ezeket a szerződéseket tömegével vizsgálták korábban is a bíróságok. Aztán természetesen tovább taglalja, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatást ugyan megkapták, csak éppen a tartalma nem állapítható meg és még utalás sincs arra, hogy a törlesztőrészletek emelkedhetnek. Aztán itt van egy újabb bátor bíróság, az Egri Járásbíróság, amely 2020. december 3-án azt mondta, hogy nem fogadható el átláthatónak az a szerződési kikötés, ha a fogyasztó több külön okiratban szereplő szerződési feltétel együttes értelmezése után tudja csak meg, hogy őt valójában milyen árfolyamkockázat terheli, és ez a fizetési kötelezettségre milyen hatást gyakorol. Nem lehet áttekinteni szerkezeti kialakítása miatt egy