Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. február 16. kedd - 180. szám - „A Kúria elnökének országgyűlési beszámolója a Kúria 2019. évi tevékenységéről a jogegység biztosítása és az önkormányzati normakontroll körében” című beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a ... - DR. VARGA ZS. ANDRÁS, a Kúria elnöke, a napirendi pont előadója:
191 közigazgatási bíráskodás bevezetésére. A feladat az volt, hogy a Kúria intézményi és személyi kettéválasztása zökkenőmentesen történjen. 2019 ugyanezzel a feladattal indult, majd az év közepén a folyamat a kormány döntése folytán megszakadt, amit az év végén az Országgyűlés alkotmányozó hatalmával élve vitathatatlanná tett. Ebben a mindkét szakaszában komoly erőfeszítésekkel járó eseménysorozatban a Kúria közreműködött, de nem igényelte magának a döntés jogát. Azt tette, amit a haza bölcsétől, Deák Ferenctől tanult, idézem: „Van egy örök és változhatatlan elv, amelynek mindenütt, ahol törvény uralkodik, sértetlenül kell mindig fennállni; és ez azon elv, hogy a törvények szorosan megtartandók, és kötelező erejüket csak a jogos törvényhozó hatalom szüntetheti meg.” - eddig az idézet; a jogos törvényhozó hatalom vagy az Alkotmánybíróság, tehetjük hozzá ma, más nem. Ennek tudatában figyelte a Kúria az egyre inkább politikaivá korlátozódó vitát a közigazgatási bíróságok körül. Nem vett részt ebben, mert nem vehetett részt; akkor sem, amikor egymásnak ellentmondó értékelések érkeztek az európai intézményektől, és amikor annak ellenére értékelték az egyes intézmények az önálló közigazgatási bíráskodást a jogállamiságra leselkedő veszélyforrásnak, hogy az Európa Tanács alkotmányi ügyekben illetékes testülete, a Velencei Bizottság alapvetően nem talált benne kivetnivalót, és Magyarország Alkotmánybírósága úgyszintén nem. Tisztelt Országgyűlés! Felmerülhet a kérdés, hogy miért szükséges egy lezárt folyamatra ennyi szót vesztegetni. Nem azért, mert lassan a Kúria marad az egyetlen kontinentális bíróság, amely a klasszikus büntető és polgári ítélkezés mellett közigazgatási felsőbíróságként is működik, hanem sokkal inkább azért, mert egy kétéves, menet közben teljes irányváltást jelentő jogalkotási folyamat nyomot hagy azon az intézményen, amelyre vonatkozik. 2019-ben ez még csak sejthető volt, de a következő évben, amelyről a későbbiekben kell majd beszámolnom, már világosan kimutatható: megváltozott a Kúria szervezete és működési dinamikája is. Az viszont még a 2019. évre tartozik, hogy az Országgyűlés megerősítette a Kúria kitüntetett, Alaptörvényben biztosított jogegységesítő szerepét. A decemberben elfogadott törvénymódosítások egyrészt vitathatatlanná tették a Kúria eseti döntéseinek kötelező erejét, másrészt hatékony eszközt biztosítottak ahhoz, hogy ennek érvényt tudjon szerezni: a jogegységi panaszt. Mára látjuk, hogy az intézmény elkezdte meghozni a várt eredményt: a 2019-es beszámoló, a korábbi évekhez hasonlóan, még viszonylag kevés jogegységi eljárást mutathatott be, 2020-ban ez felgyorsult, az idei évben pedig kifejezetten gyakorivá, és ha nem is mindennapossá, de heti rendszerességűvé vált, de erről majd a későbbiekben be fogok számolni. Ezzel összefüggésben kell viszont megemlítenem azt a folyamatot is, amely a valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével indult, és az alaptörvénykonform ítélkezés megvalósítását célozza. Az új jogegységipanaszeljárások erre is jótékony hatást gyakoroltak, miként az Alkotmánybíróság és a Kúria között kialakított, szakmai párbeszéd által megalapozott intézményi közeledés jogszabályi megerősítése is. A 2019. decemberi törvénymódosítások ugyanis lezárták a rendszerváltozás kezdete óta fennálló csendes, de létező vitát az Alkotmánybíróság igazságszolgáltatási jellegéről. A valódi alkotmányjogi panaszok elbírálása ugyan már kizárta az elvi kétségeket, a törvénymódosítás viszont kizárta a gyakorlatiakat is. Amióta az alkotmánybírák illetményrendszere a bírói jogállási törvényre épül, és az alkotmánybírói életpálya is összekapcsolódhat a bíróival, ez a folyamat közjogi értelemben lezártnak tekinthető. Végül szót kell ejtenem arról a jelenségről is, amelynek az elindulását 2019 végén még csak nem is sejtettük, de amely ma is fennáll, és amelynek a végét, bármennyire szeretnénk, nem látjuk: ez pedig a járványhelyzet, amely a Kúriát is jelentős kihívással szembesítette. Az Országos Bírósági Hivatal elmúlt évtizedben végzett munkájának köszönhetően, különösen pedig az azóta kialakított napi szintű munkakapcsolatnak, a bírói szervezet részeként a Kúria is helyt tudott állni. Tény azonban, hogy ez a bírói eljárások egyik alapelvét, a közvetlenséget, illetőleg ennek érvényesítését nehézzé teszi, és rendkívüli erőfeszítéseket igényel a bíráktól, mindennapos erőfeszítéseket. Ki kell emelnem, hogy a nehézségekkel nemcsak a Kúria bírái, hanem a Kúria minden munkatársa szembenézett, olyan eredményeket mutattak fel, amelyekre nem számíthattunk: csökkentették az ügyhátralékot, több ügyet fejeztek be, mint a korábbi években. Tették ezt az új technikai eszközök működésének tanulása, bevezetésük kezdeti zavarai és a nagyon megnehezült kommunikáció közepette; tették ezt a megfertőződéstől tartva, és sok esetben a megbetegedést legyűrve. Talán nem túlzás itt, az Országgyűlés előtt is jelezni, hogy mint a felekkel közvetlen kapcsolatban álló állami alkalmazottak nagyon várjuk a soron kívüli oltást magunk és a velünk kapcsolatban állók miatt is. Tisztelt Ház! A továbbiakban a 2019. évben hozott néhány olyan konkrét döntést szeretnék kiemelni, amelyek jól jelzik, hogy a Kúria alkotmányos feladatát betölti, a joggyakorlat egységesítése tekintetében a ráruházott feladatot elvégzi.
