Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 30. péntek - 195. szám - A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény és a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - NACSA LŐRINC (KDNP):

1850 kiterjeszti, további csoportokat, további érintett csoportokat beemel ebbe a javaslat, és ez támogatható, ez helyénvaló. Nagyon fontos szempont, ami nem volt eddig benne a törvényben és most bekerül, hogy a munkába bekapcsolódás mint szempont is megjelenik, vagyis hogy segítsük a jelnyelvvel kommunikáló polgártársainkat abban, hogy könnyebben kapcsolódhassanak be a munkavállalásba, vagy ha már ott vannak, akkor könnyebben boldoguljanak. Megint csak azt mondom, hogy az eddigi törvénynek, ha tetszik, a hibája, hogy eddig ez nem merült föl vagy nem merült föl ilyen körben. Most ez bekerül, nagyon helyes, nagyon jó, szintén támogatandó. A javaslat is említi azt, hogy ennek a témának két korábbi tárgyalása történt, ha lehet így fogalmazni, vagy kétszer nyúlt hozzá a parlament ehhez a kérdéshez, mind a kétszer egyébként az akkori kormánypárti és az akkori ellenzéki képviselők is egyhangúlag támogatták, és tényleg remélni lehet, hogy ez meg fog történni ebben az esetben is. Ugyanakkor én újraolvastam ezeket a vitákat, hogy akkor mik hangzottak még el esetleges pozitív, támogatandó további javaslatokkal kapcsolatban. Egy-kettőt most megemlítenék azért, mert ez azt mutatja, hogy noha megint teszünk egy lépést a jó irányba, de még mindig lehetséges ezt tovább fokozni, még mindig lehet további segítségadásban, segítségnyújtásban gondolkozni. Az egyik ilyen, amit fölvetnék, hogy az érintett szülők, tehát a fogyatékkal élők vagy kifejezetten a siket vagy siketvak gyermekek szülei számára térítésmentes jelnyelvi képzést gondolnánk helyesnek. Tehát, hogy az állam támogassa azt, hogy ha egy ilyen gyerek kerül a családba, akkor a szülei ilyen típusú képzését az állam fizesse, a kormány fizesse, illetve az adófizetők fizessék, és ne pedig az ő saját terhük legyen ez. Szintén fölmerül az a kérdés, amit jobbikos képviselőtársam a felszólalása végén említett, és valóban a tavalyi vitában is már itt beszéltünk róla, hiszen az a módosítás tavaly érintette is ezt a kérdést. Ez pedig a jelnyelv szakos pedagógusképzés problematikája, ami valóban hosszú évekig húzódó, vagy azt mondanám, még ma sem megoldott problémát jelent, és a tavalyi módosítás is tulajdonképpen arról szólt, hogy picit enyhítettük a feltételeket, enyhítette a parlament a feltételeket annak érdekében, hogy a feladatot ellátó emberekből lehetőleg minél több legyen, merthogy érzékelte a parlament is azt, hogy itt elmaradás van. Azt gondolom, hogy ez az elmaradás ma is pontosan ugyanígy igaz. A tavalyi enyhítés ezen a téren nyilván azt jelentette, hogy többen láthatnak el ilyen pedagógusi munkát, de nyilván nem oldottuk meg magának az ilyen pedagógusképzésnek az egész problémáját. Nem is láttunk azóta olyan kormányzati törekvést, amely ebbe az irányba haladna, tehát ezt tegyük az asztalra, ez bizony ám, továbbra is gyenge pontja ennek az egész területnek, és ezzel kell foglalkozni még. Harmadikként, egy picit elrugaszkodva a konkrét ügytől, azért meg kell jegyezzem, hogy itt egy bizonyos fogyatékkal élők életének a jobbításáról szóló törvényjavaslatról beszélünk, még egyszer mondom, helyes és jó intézkedések sokaságával benne. Nem lehet azonban nem gondolni arra, hogy további olyan embertársaink vannak ebben az országban, akik más típusú fogyatékkal élnek, és az ő számukra is bizonyosfajta segítség, állami anyagi, illetve egyéb megbecsülést jelentő segítségre szükség lenne. Hogy a helyzet fonákságát mondjam, például a rokkantnyugdíjak helyzetének rendezését a parlament tegnap vagy tegnapelőtt tette meg egy olyan ügyben, amit nagyjából tíz évig húztak-halasztottak, miután elrontotta a kormány. (14.30) És azt is úgy tette meg, hogy tulajdonképpen az igazából nekik járó, az elmúlt években elmaradt rokkantnyugdíjak összegéhez fel nem érő, egyszeri kifizetéssel próbálja azt megoldani a kormány, tehát valamiféle rendezés történt, de ez messze nem az, ez csak egy alamizsna, ez csak egy pillanatnyi előleg, amit kaptak, ahhoz képest, mint ami egyébként járt volna nekik, illetve járna nekik most is. Ezt azért hozom ide föl, mert igenis komplexen kell látnunk ezt, hogy a kormányzat, illetve a Fidesz nem ugyanúgy viszonyul minden egyes fogyatékkal élő csoport felé. Nagyon jó, amikor egy ilyen javaslat itt van előttünk, hogy előremutató, jó és támogatandó ötletekkel, javaslatokkal találkozunk itt, de látni kell a rendszer hibáit; látni kell azt, hogy ez nem a teljes kép, amit itt látunk. Összefoglalva tehát, ez a törvényjavaslat támogatandó, jó intézkedések, jó irányba tett lépések összessége, ezért aztán a DK nevében mi is támogatni fogjuk ezt, és erre kérem természetesen képviselőtársaimat is. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönjük. Most kettőperces hozzászólásra Nacsa Lőrinc képviselő úré a szó, KDNP. Parancsoljon! NACSA LŐRINC (KDNP):