Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 30. péntek - 195. szám - Egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

1828 tenni, amelyek képesek lennének ezen szélsőségessé vált időjárási körülmények között is egy megbízhatóbb termelést biztosítani a gazdálkodók számára. Tehát ha letesszük a történet egyik lábát, és nagyon helyesen, gondoskodunk arról, hogy ez a kárenyhítési alap működjön, akkor ne feledkezzünk el a másik lábáról. Tömegével várnánk a nálunk szerencsésebb országokban már bevált, kipróbált módszereket, amelyek olyan termeléstechnológiákat tartalmaznak, amelyek képesek alkalmazkodni legalább részben a megváltozott körülményekhez; mert ez így egy soha véget nem érő ördögi kör lesz, amikor évről évre majd emeljük ezt a díjat, de a valódi problémát ezzel nem kezeljük. Elhangzott itt az Agrárkamara is, ugye, újabb jogosítványokat kap, ezúttal a mezőőri adatokkal tud majd rendelkezni. Itt most már, nem is tudom, legalább két tucat olyan módosítás volt az elmúlt időszakban, amivel folyamatosan az Agrárkamarának a jogköreit bővítjük. Tényleg egy olyan érzésünk van, hogy egy állam az államban, sőt volt időszak, amikor, mondjuk, a vidékfejlesztési források nem önökhöz tartoztak, nem az agrártárcához, amikor már tényleg azt érezhettük, hogy a minisztérium helyett is bármit képes ellátni az Agrárkamara, és nincs is szükség egyáltalán az agrártárcára. Tehát nem értjük igazán ennek a jelentőségét. Persze tudjuk, egy rendkívül átpolitizált testületről van szó, ahol a megyei vezetők mindegyike szorosan kötődik az önök politikai pártcsaládjához, és talán abban bíznak, hogy egy esetleges kormányváltás esetén is meg tudják őrizni a jogköröket, és ki tudják maguknak menteni. Nem tartom más okát ennek, nem értem ennek a módosításnak egyébként a mikéntjét. Szóba került a kényszerkaszálás is azokban az esetekben, ahol a parlagfű eléri azt a szintet, hogy be kell az államnak avatkozni. Ezt mindenképpen pozitív előrelépésnek tulajdonítom, és valóban sokkal gyakrabban és sokkal nagyobb hatáskörrel kellene ezekben az esetekben eljárni az államnak. De azért arra felhívnám a figyelmet, hogy például a fogadóórámon a minap is egy olyan idős hölgy jelent meg, akinek a tulajdonában lévő, néhány aranykoronás területén egy úton-módon kibogozhatatlan földhasználója van, aki ráadásul nem is hivatalosan földhasználó. Tehát tudjuk mindannyian, hogy az elmúlt évtizedek, főleg a ’90-es évek első fele hagyott itt olyan örökséget, ami még rendezésre vár. A lényeg a lényeg, hogy a hölgynek a mai napig húszezer forintjával a nyugdíjából vonják hónapról hónapra, a ki tudja, hány évvel ezelőtt kiszabott parlagfüves bírságot. Biztosan elmehetne egy, a területhez értő jogászhoz, és elmehetne bíróságra ebben az ügyben, de lássuk be, hogy azért nem ez az átlagos és nem ez a normális. Tehát azért figyeljünk oda ezekre a speciális esetekre, és a falugazdászokon keresztül segítsük az ő utánajárásukat, hogy mégse az a földtulajdonos fizesse meg ezt a büntetést, aki adott esetben azt sem tudja, hogy éppen hova mérték ki azt a néhány aranykoronáját 30 évvel ezelőtt. A vetőmagtörvény érintésénél én nagyon örültem, hogy talán valami érdemi módosítással találkozunk, hiszen ne felejtsük el, hogy a vetőmag volt talán az a terület itt az agráriumon belül, amire leginkább büszkék lehettünk, és ami tényleg világszínvonalon is egy olyan terület volt, ami az élvonalba emelt minket. Itt még főleg a ’90-es évek előtti időszakra gondolok. Itt szenvedtük el szerintem a legdurvább visszaesést, és ez az a terület, ami azóta sem tért igazán magához, de hát, nem érdemi módosításokat kaptunk ma sem. Én továbbra is arra biztatom önöket, hogy gondoljuk újra a teljes hazai vetőmag-stratégiát, és legyen tényleg egy nemzetgazdaságilag is kiemelt terület, mert van benne potenciál. Nagyon szívszorítóak voltak azok a szavak, amik itt a több százezer elvesztett hektárnyi termőföld tekintetében elhangoztak, ugye, 800 ezer hektárról volt szó, ha jól emlékszem, ami sajnos Magyarországon elveszett, és többé mezőgazdasági termelésre nem lesz alkalmas. De hát, könyörgöm, 11 éve önök vannak kormányon! Most kellett erre ráébredni? Hol voltak eddig a termőföld védelmét szolgáló jogszabályok? (12.20) Éppen az elmúlt hónapokban döntöttek zöldmezős beruházások sokaságáról szerte az országban, ami ráadásul közpénztíz- meg -százmilliárdokat fog felemészteni. Jó lenne azért, ha ezekre a beruházásokra is vonatkoznának, itt erre a MotoGP-pályára is hadd utaljak! Tehát hajrá, hajrá, csak kicsit elkésettnek érzem ezeket, és megint azt látom, hogy a kivételezettek azért majd ismét lehetőséget kapnak a mentesség alól. Új adminisztratív kötelezettséget is bevezetnek, ha már a termőföld védelménél járunk. Rendkívül fontosnak tartom, és szívügyem ez, hiszen sajnos még a gazdálkodók egy jelentős része sincs tisztában azzal, hogy miként tudná a termőföldje termőképességét fenntartható módon megőrizni, de nem hiszem, hogy ez az új adminisztratív kötelezettség lesz az, ami ebben előrelépést hoz és segít minket. Sokkal inkább hiszek abban, hogy egy megfelelő tájékoztatás és egy folyamatos informálódási lehetőség, amit az állam elősegít, többet tudna tenni ezen a területen.