Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. április 30. péntek - 195. szám - A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1815 kieső munkabéreknek ugyanis a 80 százalékát kellett volna pótolni minden ágazatban, ehhez képest önök a munkahelyek 5, azaz öt százalékának tekintetében tudtak csak valamekkora, mérhető munkabérpótlást adni. Ausztria, Németország felé indulva 15-20-25 százalék ugyanez az arány, tehát sajnos nem lehet büszke Magyarország erre a hányadra. Ugyanakkor, ha valaki mégis elvesztette az állását - és ugye, már félmillió felé megy az a szám, akikre ez igaz a járvány- és a válsághelyzet kezdete óta -, az Európa legszűkmarkúbb munkanélküliségi ellátási rendszerével találkozott. És menjünk egy kicsit tovább: néhány nap múlva, egészen pontosan szakjogászi elemzések szerint öt nap múlva lejár a kilakoltatási moratórium, és újra kezdenek pörögni, államtitkár úr, azok a napok, amelyek kilakoltatáshoz vezetnek Magyarországon akár tömeges méretekben is. Milyen nemzeti kormányzás az, amely ezt helybenhagyja egy járványügyi veszélyhelyzet közepén? Tehát értem én itt a munkahelyek védelméről szóló szép szólamokat, csak a töredékét nem tudták letenni az asztalra annak, amit a nálunk szerencsésebb környező országok. Eközben oligarchákat, milliárdosokat képesek támogatni, a magyar adófizetőkre hárítják adott esetben a sikertelen behajtások költségeit is, miközben rajtuk behajthatja a végrehajtó a legnehezebb helyzetben lévők esetében is a jogos vagy jogtalan követelést. Ez nem egy patrióta gazdaságpolitika, képviselőtársaim! Ez egy gyarmati színvonalú gazdaságpolitika, és ha hozzávesszük, hogy a magyar GDP-adatot a mindenkori német autógyártók prospektusai, szezonális ajánlatai határozzák meg, és önök mindenben befeküdnek az akaratuknak, sőt, ha hozzátesszük azt is, hogy a multicégek számára nyújtott vissza nem térítendő támogatások volumenét a háromszorosára emelték a 2010 előtti korszakhoz képest - pedig 2010 előtt én szidtam az akkori kormányokat rendesen azért, hogy túlzásba viszik a multicégek vissza nem térítendő támogatását -, oda tehát megy a vissza nem térítendő ezerrel - volt olyan cég, ahol 27 évre szóló munkabértömeget adtak oda vissza nem térítendő támogatásként, miközben a multicég egy-másfél évre vállalja a munkahely megtartását -, a magyar vállalkozásnak meg kedvezményes hitel maximum, jó esetben, ha a közvetítő bank úgy dönt, hogy hitelképesnek tartja, vagy éppen megterheli az ingatlanát. Ez tehát a teljes helyzetkép, ez nem egy patrióta gazdaságpolitika, és ezenközben, sőt ennek ellenére mondom azt, hogy egy jól működő Eximbankra óriási szükség lenne. Itt arról beszélünk, hogy az Exim küldetése a magyar vállalkozások exportpiacokon való megjelenésének és versenyképességük növelésének támogatása. Ez egy gyönyörű szép cél, csak vizsgáljuk meg azt a kört, akinek tekintetében ez érvényesül. Azt látjuk, ha csak a korábbi évek híreit vizsgáljuk, hogy Mészáros Lőrinc keményítőgyára, Andrej Babiš étolajos cége és a WHB is kapott kedvezményes Covid-hitelt az Eximbanktól. A következő hírünk: karibi offshore cég, egy belső irat szerint aggályos ingatlanüzletre adott pénzt az állami bank. Államtitkár úr, nem akarok ítélkezni ezekben a kérdésekben, tehát nehogy azt higgye, hogy én itt szakjogászi vitát akarok folytatni vagy bírósági ítéletet hozni, dehogyis, tiszteletben tartom a hatalmi ágak függetlenségét, csak azt a hangulatot szeretném itt egy kicsit felvillantani, ami az intézmény körül és a kihelyezett hitelek körül található. (11.00) 19,5 milliárdos beruházással száll be Magyarország egy ghánai gázerőmű felépítésébe. Még egyszer mondom, lehet, hogy ez békeidőben még vitaképes is lenne, az utóbbi években viszont nem állt úgy a magyar gazdaság, hogy itt azért lássuk azt a nettó megtérülést, ami miatt a magyar adófizetők érdekeit érdemes lett volna feladni. Lépjünk túl azon, hogy a MOL, a MET, az OTP, a Takarékbank és az Eximbank is folytat egyébként olyan ügyleteket a Nemzetközi Beruházási Bankkal, amelyek azért a sajtóberkekben néha kiverték a biztosítékot. Az én kedvencem mégiscsak az, hogy több mint 18 milliárd forintból teremtünk új munkahelyeket Mongóliában. Megmagyarázhatatlan egy válságidőszak kellős közepén! Vizsgáljuk meg egy kicsit azt, hogy a hazai térben milyen működési elemeket ismerhetünk fel. Itt az ismertebb hitelek közé tartozik anno még a Vajna-féle tévévásárlási hozzájárulás. Az egyik kedvencem a Garancsi-féle Kopaszi-gát. Óbudaiként a hasonló beruházások kapcsán egy kicsit érzékeny vagyok, hiszen nálunk a Római-parton egy változtatási tilalmat rendeltek el, egyébként szerencsés módon, amit aztán feloldottak. Egy lakópark-beruházás érdekes módon kapott gyorsan engedélyt, aztán egy hónapon belül emlékeim szerint újra elrendelték a változtatási tilalmat; addig oldották fel, amíg egy kormányközeli oligarcha lakóparképítési beruházása - egyébként egy otromba beruházás a part közvetlen közelében - engedélyt kaphatott. Én azt mondom, hogy egy Garancsi-féle Kopaszi-gát-beruházás tekintetében nem tudnak engem meggyőzni arról, hogy itt az adófizetők akárcsak közvetve is, de bármilyen segítséget kell hogy nyújtsanak. Emiatt mondják azt, államtitkár úr, nagyon sokan szakemberek, hogy az Eximbank elvesztette Eximbank-jellegét. Tehát olyan, az alternatív portfólióba tartozó tevékenységeket folytat, körülbelül, mint a Magyar Nemzeti
