Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 27. kedd - 192. szám - A Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló 2020. évi XC. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről:

1468 Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Van néhány dolog, azt gondolom, amire érdemes kitérni. Itt képviselőtársaim ezen törvényjavaslat kapcsán már kifejtették álláspontjukat többen, ezek közül némelyikre reflektálnék is, illetve bizonyosakat nem ismételnék, mert nagyon egyetértek velük. Mégis előtte szeretném azt az érzésemet megfogalmazni, amit részben államtitkár úr, részben pedig a képviselőtársaim, mármint kormánypárti képviselőtársaim okoztak ez ügyben. Az egyik ilyen érzés az, hogy láthatóan felkészültek arra, hogy már előre nagyon védekezni kell, tehát önök nagyon komoly lelkiismereti válsággal küzdenek mindamiatt, ami történt, és azt hiszem, ezen a szemüvegen keresztül bele lehet látni abba, hogy igazából milyen problémával küzdenek, akár a költségvetés kapcsán. A másik ilyen érzés, ami itt elhangzott: az őszinteség teljes hiánya. Szóval, ha egyszer igazat mondanának, és elmondanák azt, hogy mit miért tesznek, különösen egy ilyen válsághelyzetben, akkor egyébként, tisztelt uraim, tisztelt hölgyeim, szerintem számíthatnának ilyen különleges válsághelyzetben a mások javaslataira, és mondhatnám, egy olyan diskurzusra, amiből esetleg kijöhetne valami. Az egy másik része a történetnek, hogy önök ezzel soha nem próbálkoztak az elmúlt tíz év alatt az ellenzéki pártok között. Hangsúlyozom, én kifejezetten a járvány időszakára gondolok, és erre a veszélyhelyzetre, ami most van. Éppen ezért azokkal az elemekkel, amelyekre akár államtitkár úr hivatkozik, nincsen semmi probléma, még azt is mondhatom, hogy szép az, amit benyújtottak, van egy nagy Excel-tábla hozzá, a számok a végén kijönnek, de egy pici probléma azért mégiscsak van: azt, ami történik, önök egyáltalán nem irányítják, hanem futnak valami után, amit szeretnének utolérni, de egyébként a helyzet megoldása, úgy látom, messze nincs a kezükben. Államtitkár úr arra hivatkozott, hogy a növekedés kulcsa a munkaerő-tartalék aktivizálása - hát, ez nem lesz egyszerű, tisztelt államtitkár úr. Hozzáteszem, ha most csak a minapi tapasztalatokat nézem, akkor önmagában ebből egy komoly inflációs növekedés lesz, merthogy az újraindítás tekintetében, mivel nem segítették a vállalkozókat, itt jelentős költségnövekedésre lehet számítani, és ilyen szempontból csak nagyon óvatosan kezelik azt a veszélyt, ami az inflációból fakad; énszerintem erre nagyobb figyelmet kellene fordítani. És ilyen időszakban aztán végképp nem mondanám a háztartásoknak, hogy tessék most eladósodni, merthogy egyébként nem vagytok eléggé eladósodva, mint ahogy most államtitkár úr itt az előbb, illetve a kezdeteknél elmondta. Én erre nem biztatnám őket most. Az önök filozófiája, amivel ezt az egész elmúlt időszakot kezelték, ilyen szempontból, azt hiszem, most teljesen kiütközik, és jól látszik abból, amit egyébként Hargitai úr itt korábban elmondott, mondhatnám, egy őszinte beismerés is volt, hogy tulajdonképpen a hullámokhoz kapcsolódóan - most éppen a járvány harmadik hullámánál tartunk - a beismerés alapján eddig csak kétszer nézték be a dolgot. Március-áprilisban délelőttről délutánra minden megváltozott, és egyik pillanatról a másikra be kellett zárni mindent, mert egyébként nem figyeltek arra, ami történik, hiába beszéltek erről, lemaradtak arról a vonatról, amit meg kellett volna tenni. Tehát akkor önök halogatták a lépéseket, és ezzel olyan komoly lépéshátrányba kerültek, ami, azt gondolom, érezhető és látható károkat okozott a magyar társadalomnak és a gazdaságnak is. Ugyanezt másodszor is elkövették, mert a tavasz után, nyáron felkészülést nem folytattak, majd ősszel azt hitték, hogy ez a történet megy tovább, és onnéttól kezdve elszabadult a pokol. Mondhatnám azt, hogy önök úgy kezelték ezt, magát a járványt és a kapcsolódó gazdasági döntéseket, amire ma úgy emlékeznek... - ha visszatekintenek 2008-ra, ott próbálnak valami tükröt állítani, az önökére pedig úgy emlékszik államtitkár úr, hogy akkor jó ötletnek tűnt; mondja el itt nekünk most Hargitai úr, hogy akkor jó ötletnek tűnt, hogy így csinálták. Most így visszatekintve mondhatnám azt, hogy ekkora túlköltekezést sikerült önöknek a múlt évre is előállítani, és egyébként eléggé el nem ítélhető módon a mostanira is ugyanezzel készülnek. Úgyhogy azt hiszem, önök rosszul kezelik ezt a válságot, társadalmi és gazdasági értelemben egyaránt. Most pedig a harmadik szakaszban próbálnak előremenekülni, és őszintén szólva nem nagyon foglalkoznak azzal, hogy ennek milyen ára van. Attól a beruházási nyomástól, amit egyébként az országban próbálnak a lojális tulajdonosi körben megvalósítani, várják a gazdasági fellendülést, és ettől a beruházástól, a beruházások növekedésétől is, mint ahogy államtitkár úr itt hivatkozott rá nagyon nyomatékosan, várják egyébként Magyarország fellendülését. Egy probléma van: mindezt az emberek kárára; eddig 26 ezernél több ember kárára teszik, amit tesznek, mert egyébként csak az emberekkel nem foglalkoznak ebben a nagy válságkezelésben. Úgyhogy, azt hiszem, ezzel persze önök nem akarnak szembesülni, ezért mondtam az előbb azt, hogy próbálnak előremenekülni, és azt mondani, hogy még oltani, még oltsunk, még oltsunk. Rendben van, egyébként kell, csak előtte már olyan hibákat követtek el, amelyeknek egyébként a gazdasági hatásai miatt