Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. február 15. hétfő - 179. szám - Napirend utáni felszólalások: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
107 Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az interpellációra adott választ 112 plusz 3, azaz 115 igen szavazattal, 51 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta. Lukács László György képviselő úr, a Jobbik képviselője az I/14952. számú interpellációra adott választ nem fogadta el. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az interpellációra adott választ 112 plusz 3, azaz 115 igen szavazattal, 52 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalok végére értünk. Most kétperces technikai szünetet tartunk. (Rövid szünet. - Számos képviselő elhagyja az üléstermet.) Napirend utáni felszólalások: Képviselőtársaim! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett a Jobbik képviselőcsoportjából Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Parancsoljon képviselő úr, öné a szó. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gyászos, koronavírussal terhelt hónapokban megjelentek a tavalyi évre vonatkozó demográfiai adatok is, és el kell hogy mondjuk: Magyarországon a kormánypropaganda minden próbálkozása ellenére és sajnálatos módon folytatódik a demográfiai tél. Hogy egy ismert „anderizmust” említsek: süllyedő Atlantiszra emlékeztető állapotok uralkodnak Magyarországon, hiszen az élveszületések számának a zuhanásszerű csökkenését egy-egy évre sikerül megállítani, aztán megint zuhanás követi a folyamatokat. 1980-ban még, ugye, majdnem 150 ezer gyermek született Magyarországon, 1990-re 125 ezer környékére csökkent ez a szám, az ezredfordulón jutott sajnos 100 ezer fő alá, és azt is látjuk, hogy 2011-re esett a mindenkori legalacsonyabb élveszületés száma, egy 88 ezres adat. 2016-ig szerencsére, ahogy a régió országai mindegyikében, ez a visszapótlódásnak nevezett folyamat a termékenységi arányszámot szintre lökte vissza (sic!), ugyanakkor 2016 óta minden évben mérséklődött a születésszám az előző évhez képest. A tavalyi év szerencsére kivétel ezalól, hiszen egy-egy sikeresnek tűnő konstrukció, mint most a babaváró, képes egy kicsit lökni egy, azaz egy esztendőre ezen a számon. Két ilyen alkalom volt az utóbbi tíz évben. Azt látjuk ugyanakkor, hogy a tavalyi születésszám még mindig jóval alacsonyabb, mint a 2016-os. Éppen ezért az a kormányzati propaganda, amely valamifajta demográfiai fordulatot igyekszik sejtetni, egész egyszerűen nem találkozik a valósággal. Azt is látjuk, hogy a mostani élveszületések száma alapján az évszázad közepére ez egy 6,5 milliós ország lesz. Tessék megbarátkozni ezzel a gondolattal, ami statisztikai alapú, nem ellenzéki vádaskodásból indul ki! A mai élveszületési szám alapján 6,5 milliós ország lesz Magyarország. A közös felelősségünk az, hogy változtassunk mindezen, és éppen azt tapasztaljuk, hogy ezen változtatás nem működik az eddigi családpolitikával. Azt is látjuk, hogy kétségkívül GDP-alapon és úgy súlyozva a családtámogatásokra fordított összeg magasabb, mint a korábbi időszakokban, és ez szerintem jó dolog, ezt el kell ismerni. Ami viszont megdöbbentő, hogy a viszonylag több ide jutott forrás ellenére is egy helyben toporgás tapasztalható, és nem sikerült bármiféle rendszerszintű eredményt elérni ennyi pénzből. Éppen ezért látjuk azt, hogy maga a Magyar Nemzeti Bank is meghazudtolja a kormányzati sikerpropagandát, hiszen az előttem tartott tanulmányban a szerző, Kreiszné Hudák Emese a Mi kell a demográfiai fordulathoz? című munkájában szó szerint azt említi, hogy a termékenységi ráta szintje elmaradást mutat azon országokhoz képest, amelyek hasonló összeget költenek családtámogatásokra, és ez bizonyítja a kormány vegytisztán neoliberális gazdaság- és családpolitikájának sikertelenségét. Önmagában az, hogy új építésű lakóparkok vásárlásához kedvezményt nyújtanak, és a jellemzően szerencsésebbeket támogatják, az út szélén hagy több millió olyan honfitársunkat, akiknek lennének családpolitikai céljaik, gyermekvállalási céljaik. Nemcsak a kilakoltatottakról beszélek, de azon a brutálisan magas albérleti árakat megfizetni kényszerülő fiatalokról, az albérletbe kényszerülő és onnan szabadulni nem tudó magyarokról, mindazokról, akiknek egyértelmű és érdemi családpolitikai céljaik és családi céljaik lennének. Azt is látjuk, hogy folyamatosan csökken a szülőképes korban lévő hölgyek száma, és az utóbbi négy-öt évben egy óriási utolsó lehetőséget szalasztott el ez a kormányzat, hiszen az 1970-es évek második felében
