Országgyűlési Napló - 2020. évi téli rendkívüli ülésszak
2020. december 16. szerda - 177. szám - A Magyar Nemzeti Bank 2019. évről szóló üzleti jelentése és beszámolója, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
56 képviselőtársam? (Dr. Varga-Damm Andrea: 32!) Ugye, hogy 32 fölött van? 20 ezerről 32 fölé. És az a helyzet, hogy ezt azért csökkenésnek beállítani elég brutális csúsztatásnak tűnik. Értem én és elfogadom alelnök úrnak, hogy a GDP-arányos mutatóval igyekeznek foglalkozni. Egyrészt elismerem, hogy részben a nemzetközi piacok azért ezt figyelembe veszik, és markánsan nyomon követik, ebben nincsen vita közöttünk, hiszen ez szakmai kérdés, de önmagában az államadósság-menedzsment az, amivel az Orbán-kormány semmit nem tudott tenni, se kiköpni, se lenyelni nem tudta az államadósság-tömeget. A helyzet az, hogy amikor 2010-ben országgyűlési képviselő lettem, és készültem az első költségvetési vitára, megnéztem a tervezetet, hogy Magyarország mennyit fizet az államadósság-terhei után. Képviselőtársam, azt találtam, hogy akkoriban emlékeim szerint nagyjából 1250 milliárdos csak kamattétel volt az éves teher. Ehhez képest most ott tartunk - mutogathat persze a 2010 előtti időszakra, nekem is nagyon sok kritikám van azt illetően -, ugyanennyi van vagy még több az azóta eltelt időszak tekintetében, hiszen most is, a most előttünk fekvő költségvetésekben, zárszámadásokban 900 milliárdos, 1000 milliárdos nagyságrend szerepel államadósság kamatterheinek törlesztésére. (13.30) Ne csúsztassanak! Legyenek legalább magukhoz őszinték! Amikor belenéznek abba a tükörbe, legalább ott nyíljanak meg egy kicsit, és ne verjék át saját magukat, amikor ezermilliárdos nagyságrendet fizet az ország tíz éve, minden egyes esztendőben. Ha összeadjuk, és megnézzük, hogy abból a 10 000 milliárdból mit lehetett volna Magyarországon létrehozni, akkor legalábbis annyi kiderül, hogy az államadósság-menedzsment megváltoztatása kapcsán nincs elképzelésük önöknek, szakmailag alkalmatlannak bizonyultak arra, hogy kezeljék legalább az államadósság kezelési módszertanát, vagy valamifajta új ötlettel előálljanak. Az első években még próbálkoztak, és ezt ne vitassuk el, 2010-től nagyjából olyan 2013-ig. Nagyon sok államtitkáruk azt mondta, hogy majd nagyon gyorsan nő-nő a magyar gazdaság, és olyan gyorsan fog nőni, hogy majd kinövi - ez volt az önök akkori kommunikációs panelje - az államadósságot, ez az évenkénti kamatteher folyamatosan fog csökkenni, és a végén olyan mikroszintűvé válik, hogy észre sem vesszük a költségvetési tervezésben. De hát, könyörgöm, 20 000-ről, ugye, jóval 30 000 milliárd fölé emelkedett az adósságtömeg, tehát maga a tömege! Közben a százalékos aránnyal persze lehet bűvészkedni, és lehet nagyjából szinten tartani - jó dolog, ha szinten marad, nem vagyok ellendrukker -, de azt állítani, hogy Magyarország akár kinőtte, akár meghaladta, akár máshogy kezelné az államadósságát, az egész egyszerűen csúsztatás. Ilyenkor, ha önök őszinték lennének, azt mondanák, hogy annyit tudtak elérni tíz év alatt, hogy ez az adósságtömeg nagyjából fix nagyságrendű maradt, terheli ballasztként az összes költségvetést, és minden évben körülbelül 5, azaz öt bérlakásprogramnyi fejlesztési lehetőséget vesz el Magyarországtól. Abban is egyetértünk egyébként, hogy néha gusztustalan gazdaságpolitikai folyamatok vezettek az államadósság felhalmozásához. A spontán privatizációnak egyébként magam is nagy kritikusa vagyok, tehát több évtizedes távlatban azt látjuk, hogy a nemzeti vagyon egy jó részét felélték (Nacsa Lőrinc: Hát, ez az!), ebből nemhogy költségvetésibevétel-tömeg nem keletkezett elvárható szinten, hanem az ország adósságot gyártott, termelt, ennek az államadósságnak a menedzsmentjén pedig a tíz éve regnáló kormányok nem tudtak változtatni. Ez a szigorú folyamatábra, és azóta a tíz éve regnáló kormányok a nemzeti vagyon további részeit élték fel, privatizálták, sajátították el szűk oligarchakörökben. Azt is el kell mondani az őszinteség kedvéért, hogy gazdaságpolitikai szempontból még nem érkezett meg a XXI. századba a Fidesz-KDNP. Tehát amikor egy Matolcsy Györgytől lényegesen modernebb, lényegesen frissebb ötletek, elképzelések látnak napvilágot, mint ami egyébként a kormány eszköztárában szerepel, akkor ki kell jelentenünk, hogy ordító a szakadék önök között, csak hát a Matolcsy-féle csomagban is vannak elképesztő túlfutások, vadhajtások, vannak egyébként nagyon profi és nagyon megalapozott ötletek, amelyeket aztán rendre nem valósít meg ez a kormányzat, és van egy szűk keresztmetszet, amit megvalósít. Olyan ez, Nacsa képviselőtársam, mint amiről szoktunk mi diskurálni. Azért hozom szóba a demográfiát, mert a jegybankelnök úr is megtette ezt a korábbiakban, amikor 110 ezres éves születésszámot célzott be, és bárcsak ez egy reális cél lehetne, és nem a science fiction kategóriája.
