Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. október 21. szerda - 158. szám - Az ülésnap megnyitása - A Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig, valamint az Állami Számvevőszék által benyújtott, Magyarország 2019. évi központi költségvetése végrehaj... - ELNÖK: - DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről:
851 hogy ez a gazdaság föléli a kapacitástartalékait, fölél mindenfajta tartalékot, ezért, ha nem lesz neki a későbbiekben mobilizálható tartaléka, akkor nyilván nehezen tud alkalmazkodni a megjelenő külső sokkhatásokhoz, így a válsághoz is. Tehát békeidőben prociklikus gazdaságpolitikát folytatni, az egy bűnös történet, mert kiteszi a gazdaságot annak a bajnak, annak a problémának, hogy akkor ez a gazdaság nem tud válsághelyzetben reagálni erre. Nyilvánvalóan, ha anticiklikus politikát folytatott volna a kormányzat, akkor sokkal jobb helyzetbe tudott volna kerülni az idei esztendőben, amikor ez a nagy válság bejött, és ebből következően, azt gondolom, hogy ma nem azt kellene mondanunk, és itt szeretnék visszautalni a kormánypárti képviselők korábban elhangzott megjegyzéseire, amelyekben összehasonlították a 2008-2009-es válsághelyzetet a mai válsághelyzettel, tehát akkor nem kellene arról beszélnünk, hogy ma tulajdonképpen ugyanaz a helyzet, ugyanolyan helyzetben van a magyar gazdaság 2020-ban, mint volt 2009-ben. Hiszen 2009-ben 6,9 százalékos GDP-csökkenés volt, most 6-8 százalékos GDP-csökkenés várható, akkor 80 százalékos volt az adósság/GDP hányados, most a pénzügyminiszter szerint 77-78 százalékos adósság/GDP hányados várható. Tehát az a mondás, hogy az elmúlt esztendőkben a magyar gazdaság egyre erősebb lett, megerősödött és válságállóbbá vált, azt a tények igen erőteljesen cáfolják. Ezt sajnálatos módon nem tudjuk alátámasztani, és ez azért is fájdalmas, mert a megelőző esztendőkben azért az Orbánkormánynak megvolt az a nagy történelmi lehetősége, hogy jelentős mértékű európai uniós támogatást kapott, hiszen bármilyen számítás szerint is nézzük, 2013-tól kezdődően, ha kumuláljuk az európai uniós támogatásokat GDP-arányosan, ez legalább 45 százalékra tehető. Ehhez képest egyébként az az eredmény, amit elértek, igen sovány és igen kevés, mert sajnos a magyar gazdaság továbbra is erőteljesen sérülékeny. Áttérve a költségvetési politikáról a költségvetés részeire, a költségvetés bevételi oldaláról szeretnék mondani néhány mondatot, néhány gondolatot, aztán majd a kiadási oldalról is. Bevételi oldalon ugyanaz látszik, mint a korábbi években, hogy a bevételek közül a legjelentősebb és a legnagyobb az áfabevétel. 4500 milliárd folyt be ebből ezen az ágon, ehhez képest jóval kevesebb az szja-bevétel, amelyik körülbelül a fele, csak 2300 milliárd forintot tesz ki, és még jóval kevesebb a vállalatok befizetése, hiszen a vállalatok összesen csak 1500 milliárd forintot fizettek be. (12.10) Ha megnézzük a társaságiadó-befizetéseket, az még kevesebb, az mindössze 303 milliárd volt. Itt a terv nem teljesült, mert 399,5 milliárdot tervezett a költségvetés, tehát még csak egytizedét sem teszi ki egyébként az áfabevételnek. Mi ezzel a probléma? Mi ezzel a baj, hogy a kormányzat a fogyasztást adóztatja és nem a jövedelmeket? Nyilván van egy praktikus oka, mert a fogyasztást jobban meg tudja fogni, és tudja regisztrálni, és ehhez képest a jövedelmeket kevésbé. Azonban van itt két alapvető probléma, amellyel mindenképpen számolni kell, mert ennek a gyakorlatnak ez a következménye. Az egyik az, hogy ezzel a gyakorlattal az alacsony jövedelműeket sújtja, az alacsony jövedelműek ugyanis fajlagosan, tehát a jövedelmükhöz képest sokkal több adót fizetnek, mint a gazdagok. Miért? Azért, mert jövedelmüknek nagyobb részét költik el, fogyasztják el, és sokkal kevesebbet takarítanak meg. Mivel nem a jövedelmet, hanem a fogyasztást adóztatják, ebből következően a szegény emberek sokkal több adót fizetnek, és így nem érvényesül a közteherviselés elve. A másik pedig, hogy a vállalkozói adók mesterségesen alacsonyan tartása pedig arra ösztönzi a vállalkozókat, külföldi vállalkozókat is természetesen, hogy alacsony hozzáadottérték-tartalmú, nem korszerű, nem versenyképes termékeket állítsanak elő és hozzanak ide, technikákat és másodvonalbeli technikákat és technológiákat is, hiszen ez az alacsony nyereségadó gyakorlatilag ezt is elbírja, tehát egyáltalán nem ösztönöz a korszerűsítésre, a korszerűsödésre. A másik dolog, ami szintén tetten érhető ezen az oldalon, hogy a direkt támogatások és segélyek helyett az Orbán-kormány nagyon nagy előszeretettel használja az adórendszert és adójóváírásokat, az adóelengedéseket, az adókedvezmények adását, és így próbálja akár a szociális problémákat is megoldani. Ismert, megint többen elmondták előttem, hogy a családi pótlék 2008 óta nem emelkedett, nem változott, ugyanakkor 2019-ben 291 milliárd forint szja-ról mondott le az állam a családi kedvezmények formájában.
