Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. október 21. szerda - 158. szám - Az ülésnap megnyitása - A Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig, valamint az Állami Számvevőszék által benyújtott, Magyarország 2019. évi központi költségvetése végrehaj... - ELNÖK: - DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről:
852 Kérdés megint itt, hogy ezzel mi a baj vagy milyen gond lehet. Mindenképpen az az alapvető problémája az ilyen típusú megoldásoknak, hogy konzerválja az adott helyzetet, nem biztosítja az esélyegyenlőséget. Ugyanis azoknak a családoknak és azoknak az embereknek, akiknek nincs magas jövedelmük, nem áll rendelkezésre az a lehetőség, hogy adókedvezményt tudjanak igénybe venni, és ezért a szakképzetlen, szegény családok gyermekei igen-igen nehéz helyzetbe fognak kerülni, és nem tudnak kiemelkedni ebből a sorsból, ebből a létből, tehát konzervál egy adott társadalmi struktúrát, társadalmi szerkezetet. A költségvetés kiadási oldalára áttérve, itt megint csak visszatérő, az elmúlt években is ez volt, hogy a kormány arra mindig figyel, hogy az állam működési funkcióira kellő mennyiségű pénz jusson. Ez ’19-ben is így történt, arányaiban növekedett az állam működési funkciója, és a gazdasági funkciók szintén. Cserébe persze a vesztesek a jóléti funkciók voltak, a jóléti funkciók 2018-hoz képest 1,6 százalékponttal alacsonyabb szintet tudtak csak elérni, miközben a másik két említett funkcióban pedig a részesedés növekedni tudott. Hasonlóképpen továbbra is vesztesekként kell számolnunk az oktatással és az egészségüggyel. Bár a dokumentumokból az derül ki, hogy 2019-ben a tervezettnél többet költöttek oktatásra és egészségügyre, és az is kiderül egyébként, hogy ez nominálisan több mint a 2018-as kiadások, de reálértéken már nem. Ha megnézzük a költségvetési kiadásokból való részesedést, akkor azt lehet látni, hogy még a 2018-as évhez képest is mind a két területen csökkenés valósult meg. Végezetül a tartalékok vonatkozásában érdemes azt megemlíteni, hogy tulajdonképpen ezek a tartalékok, például az Országvédelmi Alap vagy a rendkívüli kormányzati intézkedések, ezek olyan címkék, amelyeket nem nagyon érdemes komolyan venni, mert egyáltalán nem arra fogják fölhasználni, amire ezt föl kellene használni. Például az Országvédelmi Alapból 28 milliárdot - azt egyébként nagyon helyesen, maga a cél helyes, csak hogy miért ebből - a „Magyar falu” programra fordítottak, ugyanúgy a rendkívüli kormányzati intézkedésekből is a „Magyar falu” program kapott egy jelentős mennyiséget; de aztán ebben van minden, vadászati világkiállításra, a magyar űrkutatásra és ehhez hasonló más egyéb dolgokra. Nekem egyébként a kedvencem a Renoir: Fekvő akt című kép megvásárlása (Derültség az ellenzék soraiban.) a rendkívüli kormányzati intézkedésekből. Próbáltam gondolkodni, hogy mitől rendkívüli ez a fajta intézkedés. Más országokban egyébként ilyen képeket gazdag magánemberek szoktak gyűjteni, de úgy látszik, hogy nálunk ez is állami feladat, mégpedig rendkívüli kormányzati intézkedést kiváltónak vagy követelőnek kell lennie. Nos, összegzésként azt tudom elmondani a költségvetéssel és a zárszámadással kapcsolatosan, hogy három tanulság fogalmazható meg a kormány gyakorlatával kapcsolatosan. Az első, hogy a bevételeket szisztematikusan alátervezi, és ehhez igazítja hozzá a kiadásokat. Ez egyébként önmagában egy beépített megszorító politika, hiszen alátervezett bevételekhez igazít kiadásokat. Ez egy folyamatos és csendes megszorító politika, miközben a kormány mindig arról beszél, hogy ők nem szorítanak meg. Ez önmagában egy beépített megszorító politika, mert ha reálisan értékelnék a bevételeket, akkor ehhez mérten a kiadásokat is magasabbra tudnák eleve is kalibrálni, és akkor még nem beszéltem arról, hogy az infláció fölpörgetése reálértékben is csökkenti a költségvetési juttatásokat. A második fontos tanulság az, hogy annak a többletnek, amelyik így keletkezik ebből az alátervezésből, az a sorsa és az a célja, hogy ez a kormány számára mozgásteret teremtsen, olyan mozgásteret, amely ellenőrzés nélkül lehetőséget nyújt arra, hogy ezeket a pénzeket elköltsék, hiszen nem kell hozzá külön költségvetési bizottsági és nem kell hozzá parlamenti felhatalmazás, hanem a kormány ezt el tudja költeni, és nagyon jól lehetett látni, és lehet látni még most is egyébként, hogy micsoda perverz célokat finanszíroz a kormány ezen a módon, és mindenfajta tényleges ellenőrzési lehetőség nélkül. A harmadik fontos dolog pedig az, hogy kifejezetten káros és hibás prociklikus gazdaságpolitikát folytatni békeidőben, mert ez a válság időszakában elveszi a teret a gazdaságélénkítéstől, attól, hogy egy valóban hatásos és valóban hatékony válságkezelő programot lehessen bevezetni. A 2019-es esztendő nagy tanulsága pontosan ez, ami sajnálatos módon 2020-ban be is bizonyosodott, hogy az Orbán-kormány azért volt nagyon gyenge, és azért gyenge ma is a válságkezelésben, mert 2019-ben ahelyett, hogy anticiklikus politikát folytatott volna, prociklikus gazdaságpolitikát és ezen belül prociklikus költségvetési politikát folytatott. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
