Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 21. szerda - 158. szám - Az ülésnap megnyitása - A Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig, valamint az Állami Számvevőszék által benyújtott, Magyarország 2019. évi központi költségvetése végrehaj... - ELNÖK: - DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről:

850 Ez a közlemény azt is leírja itt, hogy mindez azt jelenti, hogy az adófizetők számára egyre kevésbé van arra mód és lehetőség, hogy a közös pénzünk felhasználására vonatkozóan megfelelő információkat tudjanak kapni, és hogy legyen egyáltalán bármilyen közvetett beleszólási lehetőségük ezeknek az elköltésébe. Ezek azért eléggé kemény szavak, és azt gondolom, hogy igen fontos lenne, hogy a Pénzügyminisztérium figyeljen ezekre az Open Budget Surveykre is, és próbálja meg a gyakorlatát úgy alakítani, hogy legalább azt a 61 pontot érjük el, ami még mindig nem kiváló, de legalább a megfelelő szintet el tudja érni. Az elmúlt két-három esztendő tapasztalatai alapján nagyjából össze lehet rakni azt, hogy hogyan is működik az Orbán-kormány költségvetési tervezése, a költségvetés végrehajtása és az erről szóló beszámoló is. Az egész gyakorlat nagyon ügyesen van fölépítve, és a célja az, hogy egyfelől eljelentéktelenítse a költségvetési törvényt, és ezzel párhuzamosan a parlament döntéshozó és ellenőrző szerepét pedig negligálja. (Az elnöki széket dr. Brenner Koloman, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Hogyan működik ez az egész mechanizmus? Megint csak képviselőtársaim már jelezték, de én is aláhúzom ezt, az első dolog a tavaszi elfogadás. Azért fogadja el az Orbán-kormány tavasszal, illetve azért nyújtja be tavasszal és fogadtatja el képviselőivel a költségvetési törvényt, mert ekkor még nincs elégséges megbízható információ, statisztikai adat arra vonatkozólag, hogy reálisan meg lehetne ítélni azt, hogy a makropálya hogy néz ki, hiszen a megelőző évről sincs még zárszámadás, a folyó év meg éppen hogy csak elkezdődött, és így a következő esztendő valahol nagyon-nagyon a levegőben lóg. De ezt tudatosan teszik, pontosan amiatt, hogy ne lehessen aztán később számonkérni, hogy mennyire irreális volt a költségvetés tervezése. A második fontos dolog az, hogy módszeresen és szándékosan alulbecsüli az inflációt és a forint árfolyamát is; mind a kettőt, meg lehet nézni az elmúlt években, így teszi. Miért teszi így? Azért, mert ha az inflációt alulbecsüli, és ehhez képest az infláció lényegesen magasabb lesz, akkor ez inflációs adót jelent. A kormány mindig arra hivatkozik, hogy ők nem vetnek ki új adót, nem, csak például az inflációs adót vetik ki, és az inflációs adó egy olyan adó, amelyik a szegényeket sokkal jobban sújtja, mint a gazdagokat, és nem lehet alóla kibújni, mindenkinek fizetnie kell. Nyilván az inflációs adó úgy működik, hogy ha magasabb az infláció, mint amekkorát terveztek, akkor a bevételek megnövekszenek, ugyanakkor a kiadások változatlanul maradnak, és ez azt jelenti egyébként, hogy reálértékben a kiadások csökkennek. A forint árfolyamának pedig az alábecslése és aztán a fölpörgetése magának az árfolyamnak, ez pedig azt eredményezi, hogy az MNB-nek árfolyamnyeresége lesz, és az árfolyamnyereséget szintén be lehet kanalizálni az elkölthető pénzek közé. De természetesen hozzá kellene tenni, hogy ennek a másik oldalán a vesztesek azok a magyar állampolgárok, akik egyrészt a jövedelmük reálértékét, másrészt pedig a vagyonukat veszítik el nemzetközi vagy külföldi relációban tekintve. Hasonlóképpen egyébként a gazdasági növekedést is alulbecsüli rendszeresen a kormányzat, de itt azt el lehet mondani mentségükre, hogy azért a gazdasági növekedésnél sok-sok bizonytalanság van, tehát ott egyfajta óvatosság azért érthető lehet, bár azt gondolom, hogy ilyen mértékű talán nem. Az alulbecslés következtében, tehát amikor a bevételeket alulbecsüli a kormány, akkor ebből az következik, hogy egyfajta többlete keletkezik, és ezt a többletet egyébként rendre nem használja föl például az államadósság csökkentésére, hanem saját hatáskörben használja föl, ahogy erről már szó volt. Ha a tavalyi esztendőben, a 2019-es esztendőben keletkezett 2000 milliárdot fölhasználta volna adósságcsökkentésre, akkor ez 5 százalékponttal javíthatta volna az adósság/GDP hányadost, vagyis 60 százalék körül tudtunk volna nekivágni ennek az esztendőnek, és akkor most nem kellene azt mondanunk, hogy 77-78 százalékos adósság/GDP hányados várható az év végére, hanem ennél nyilvánvalóan kevesebb. Mindehhez a gyakorlathoz hozzájön még az a kormányzati gazdaságpolitika, és nyilván költségvetési politika is, amelyik egy prociklikus gazdaságpolitika, vagyis a viszonylag jó konjunkturális időszakban is élénkíti a gazdaságot, felpörgeti, és persze sajnos túlpörgeti ezt a gazdaságot. Ebből következően persze magas lesz a gazdaság növekedési üteme, de ez nem egy természetes növekedési ütem, hanem egy erőltetett növekedési ütem, amiből aztán az is következik,