Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 21. szerda - 158. szám - Az ülésnap megnyitása - A Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig, valamint az Állami Számvevőszék által benyújtott, Magyarország 2019. évi központi költségvetése végrehaj... - ELNÖK: - CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről:

847 Látható tehát, hogy az oktatásban is nagy szükség volna rendszerszintű forrásbővítésre, a munkaterhek csökkentésével párhuzamosan. A pedagógusoktól a segítő munkatársakig, az iskolapszichológusokig, a nevelési tanácsadókig mindenki leterhelt, nyomott bérekért dolgozik, és az ő kezükben van a gyermekeink sorsa, az országunk jövője. Mégis mire számít a kormány? Hogy az ő gyerekeik majd a magániskolákban jó oktatási feltételeket kapnak? És mi lesz a többi sok százezer gyerekkel? Sajnos eljutottunk a 2019. évi költségvetés legszégyenteljesebb részéhez: mi van a klímavédelemmel és az energiapolitikával? Hova tűnt 50 milliárd forint a kvótapénzekből? A 2019-es zárszámadás számai alapján az ország a közelében sincs a kívánatos klíma- és energiapolitikának. Paks II.-re és a kapcsolódó kétes létjogosultságú fejlesztésekre több mint 100 milliárd forint ment el, miközben az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások támogatására alig jut valami. Évi 300 milliárd forintos komplex épületenergetikai programra lenne szükség, ami több tízezer munkahelyet teremtene. S ugyan sok jogcímcsoport van az energiahatékonyságra, ezek mind-mind rendkívül alacsony összegeket tartalmaznak. A kvótabevételekből működtetett zöldgazdaság-finanszírozási rendszerben mindössze 20 milliárdot költöttek el, miközben az országnak 74 milliárdos a kvótabevétele. Mi történt a többi pénzzel? Az már csak ráadás, hogy a bányakoncessziós díjért cserébe engedjük a fosszilis energiaforrások kutatását, sőt a Miskolci Egyetem a szénbányák újranyitásának vizsgálatára kapott pénzt. Olyan, mintha nem is a 2019-es, hanem az 1979-es költségvetés zárszámadását tárgyalnánk. Tényleg! A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap vagyona a korábbi éveknél jobban nőtt, de így sem lesz elég pénz benne a 2030-as évekre, amikor is fedezni kellene Paks I. lebontását és a hulladékok kezelését. Ami az egészségügyet illeti, a kormányzati célkitűzéseket az „Egészséges Magyarország 2014-2020” stratégiája tartalmazza, amelyek között szerepel az egészségügy működési hatékonyságának növelése, az egészség megőrzése, az egészségügyi ellátórendszer humánerőforrás-helyzetének és az ellátórendszer prevenciós kapacitásának javítása, valamint az alapellátás megerősítése, illetve a betegútmenedzsment optimalizálása. Ezért az egészségügyi ágazat 2019. évi tevékenysége névleg arra irányult, hogy a lakosság egészségi állapotát fejlessze, a betegségek megelőzését, korai felismerését, gyógyítását, a betegek rehabilitációját egyenlő hozzáféréssel biztosítsa. Ezzel szemben az látható és érzékelhető, hogy egyre hiányosabb az egészségügyi ellátás, a szakellátások, a rendelések szünetelnek, vagy olyan határidőkkel fogadják a betegeket, ami a gyógyulásukat veszélyezteti. A közfinanszírozott ellátás diszfunkcionális működése a magánszolgáltatók irányába tereli a pácienseket, ami a szegényebbeket hátrányos helyzetbe hozza. Miközben a magánszektor erősödik, a közellátás fokozatosan sorvad, amelyre a munkaerőhiány miatt egyre nagyobb teher hárul. Azokon a területeken, ahol nincs háziorvos, a korai halálozás kockázata kétszerese a betöltött körzetekhez viszonyítva. Jelenleg 440 praxis áll üresen. A 150 százalékos finanszírozási többlettel mindössze a háziorvosi kassza korábbi hiányát sikerült ledolgozni és ezáltal némileg korrigálni az alapellátó orvosok addigi méltatlan helyzetét. Az egészségügy esetében tipikusan megfigyelhető, hogy az intézmények a legkisebb ráfordítással próbálják a legnagyobb egészségnyereséget elérni. Magyarországon a betegek a kórházi szakellátást, a kórházi kivizsgálást részesítik előnyben, habár a kezelésük háziorvosi ellátás kereteiben is megoldható lenne. A háziorvosi rendelők korszerű felszerelésével bővíteni lehetne az alapellátást, nagyobb terhet lehetne levenni a kórházakról és rendelőintézetekről, de ehhez helyre kell hozni a háziorvosok presztízsét. Történtek beavatkozások például a sürgősségi ellátás esetében is, és készülnek tervek az alapellátás megerősítésére, de egyelőre a 2015-ben elfogadott alapellátási törvényhez kapcsolódó rendeletekkel nem sikerült előrukkolnia az egészségpolitikának. Nincs figyelem az erőforrások átcsoportosítására, az egyenlőség biztosítására, és nem működik a társadalmi mobilitás sem. Mindezek nyomán folyamatosan romlik a lakosság egészségi állapota. A prevenciós programok hatékonysága sem éri el a kívánt szintet. Ennek egy erős példája, hogy a hátrányos helyzetű régiókban magasabb a dohány-, illetve drogfogyasztás, kevesebb egészséges ételt tudnak fogyasztani, s több a daganatos és légzőszervi megbetegedés is. A társadalombiztosítási alapok a 2019. évet 234,9 milliárd forintos hiánnyal zárták, ami az Egészségbiztosítási Alap 107,2 milliárd forintos deficitjéből tevődik össze. Ezt toldozgatással nem, csak szisztematikus átalakítással, a teljes egészségügy megújításával, a társadalombiztosítási rendszer átalakításával lehet hatékonyan működtetni, amint azt a fenti adatok is igazolják. A kiadások esetében a törvényi előirányzattól elmaradtak a rokkantsági rehabilitációs ellátások kiadásai, ugyanakkor