Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 21. szerda - 158. szám - Az ülésnap megnyitása - A Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig, valamint az Állami Számvevőszék által benyújtott, Magyarország 2019. évi központi költségvetése végrehaj... - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről:

840 elnöke pedig mindezt hitelesíteni kívánja részben jelentésében, részben mindazzal, amit elmondott. Így azzal a megalkuvással, amivel egyébként az Állami Számvevőszék hozzááll az állami pénzköltéshez, és csak egy-két példát is majd bizonyára említünk, és már el is hangzottak, amelyet figyelmen kívül hagy, azt gondolom, hogy ezeket a területeket nem lehet ilyen módon csinálni. Jogállamban az Állami Számvevőszéknek, azt hiszem, sok olyan lépést kellene megtennie, vagy fel kellene hívnia a figyelmet, amit ma nem tesz meg. Ezek után én azt gondolom, hogy ha kiindulópontnak tekintjük, és ez evidencia - talán ebben kell vagy lehet egyetértenünk mindannyiunknak -, ez pedig az, hogy akkor a mindenféle beszámolók alapján 20 578 milliárd forintnál is többet költöttek el. Egy ekkora pénzmennyiségnél, azt gondolom, hogy mindazok, akik úgy gondolják, hogy ebben a folyamatban, amikor ez lezajlott, akkor ők ebben tettek valami jót is, azt gondolom, ha elmondják, bizonyára igazuk van, ha kizárólag csak ez a fontos. De én úgy látom, hogy kizárólag csak ez történik. Eközben pedig megfeledkeznek mindarról, ami akár ennek a helyzetnek a kialakulásában másképp is történhetett volna, és egyféle önkritikát is gyakorolhatnának, ami helyett egyébként tíz évre visszamenőleg kormányokra vagy még régebbi kormányokra mutogatnak önök, hogy egyébként akkor mi történt, ahelyett, hogy csinálnák rendesen azt, amit most vállaltak. A rendesen csinálásnak például az egyik része az, hogy rendes tervezés történik. Minden éremnek két oldala van. Örülhetnek és örülnek is annak, hogy a tervezett 4,1 százalék helyett 4,6 százalék lett, ami azt jelenti, hogy egyébként a tervezésben alig egy 10 százalékot tévedett a Pénzügyminisztérium, ami, én azt gondolom, hogy Pénzügyminisztériumnál, mondhatni, nem elvárható. (Banai Péter Benő felé:) Látom, hogy államtitkár úr kétkedve néz irányomba, de hát ez a helyzet. Mindenkinél, akinek ilyen pontossággal kell dolgozni, azt gondolom, hogy nemcsak, ami hiányzik, hanem, ami többlet, azzal ugyanúgy pontosan el kell számolni, hogy mi az, ami igazából történt. (11.00) Ha persze ezt is megnézzük, hogy mi van e mögött, akkor az én véleményem szerint a 2018. évben zajlott folyamatok alulbecslése az, amiből következik egy része ennek, és ilyen módon ebből a tervezési hiányosságból származó öröm, amiben önök tobzódnak, végül is nincs ezzel semmi baj, ez legyen meg, de azért nézzenek szembe ezzel a helyzettel. Ráadásul akkor, amikor erről a 20 578 milliárd forintról beszélünk a várt 19 580 millió forintos bevétel helyett, akkor azt is hozzá kell tenni, hogy mindezek után a költségvetési hiány, amit egyébként korábban beterveztek, nem csökkent, hanem még növekedett is. Na most, miközben több pénzt költöttek el, meglett volna a lehetőségük - és ez a másik fontos gondolkodásbeli vagy szemléletbeli különbség -, hogy ha több lett a bevételük, akkor, drága miniszter úr, illetve tisztelt államtitkár úr, nem elkölteni kellett volna, hanem egyébként előre gondolkodva arra, hogy ha válsághelyzet van, akkor válsághelyzetben azokat a forrásokat fel tudják használni. Mivel ezt nem tették, és egyébként a válság bekövetkezett, válság van, ezért 2020-ban érdemben nem tudtak segíteni sem a családoknak, sem pedig a vállalkozásoknak. És most itt nagyon megengedő voltam, amikor azt mondtam, hogy nem tudtak, mert egyébként bizonyos értelemben és különböző területeken mondhatom azt is, hogy nem akartak segíteni. Ez az, ami - azt gondolom - óriási szemléletbeli különbség, az, ami lényegében itt, ezen a színpadon vagy azon a pulpituson előadásra került. Ezért én azt gondolom, fontos és beszélni kell azokról a területekről is, amit, mondhatnám úgy, miniszter úr elhallgatott, és amiről ő nem akar beszélni. Egyébként pedig, amire olyannyira büszkék, ami a költségvetési hiány mértékére vonatkozik, gyakorlatilag ebben is rontottak, mert az európai módszertan szerint a GDP-arányban előirányzott 1,8 százalék helyett 2 százalék lett. Tehát nem elég, hogy több lett a pénz, amiről egyébként önöknek kormányzati logika alapján a végrehajtói hatalom oldaláról dönteni lehetett, azt még ráadásul úgy csinálták, hogy a magyar embereknek ettől nem lett jobb, és egyébként pedig gazdálkodási szempontból is hibáztak e tekintetben. Ha tehát az előirányzattól eltérő makrogazdasági költségvetési folyamatokat nézem, akkor azt hiszem, hogy ha a teljes képet láttatni mernék, akarnák, akkor azt gondolom, nagyobb vagy több önkritikát kellett volna megfogalmazni, vagy egyáltalán szükség lett volna rá, mert ehelyett egészen mást hallottunk. Na most, ha eljutunk odáig, és ezt még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy miközben persze itt a 2019. évi folyamatokról beszélünk, ennek a folyamatnak az lett a vége, illetve abba a helyzetbe kerültünk, és elismerem, nem a kormány tevékenysége okozta azt, hogy a gazdaság rendkívül nehéz helyzetbe került ebben az évben, és mondjuk ki nyugodtan, válság van, az igazi probléma az, hogy