Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 20. kedd - 157. szám - Egyes törvényeknek nyilvántartásokkal és elektronikus ügyintézéssel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről:

750 aminek a területére már belépett a digitalizálás; nemhogy arról nem beszélek, hogy mi az, aminek a területére még be se léptünk. A másik probléma a gyakorlati megvalósulásával, hogy nem érzékelhető az, hogy mernénk nagyot lépni. Nem beszélünk arról, nemcsak hogy ez a javaslat nem, egyáltalán nincs arra semmiféle jel, hogy a kormány gondolkodna abban, hogy ezt az elektronikus ügyintézési folyamatot kiterjeszti például a szavazásokra, mármint elektronikus szavazásra. Országgyűlési vagy önkormányzati szavazást is a világban bonyolítanak már le elektronikus úton. Nincs erről szó, nem beszélünk erről, nincs ilyen terv. Népszavazásokat is lehetne tartani már elektronikusan, egészen széles tárháza van annak, hogy hogyan és mint lehetne előrelépni. És én azt gondoltam, bevallom, hogy ez az év, amikor járványhullámokról beszélgetünk, és arról, hogy hogyan maradjanak otthon és maradjanak távol minden embertársuktól az emberek, ez elő fogja hozni majd ezeket a javaslatokat. Nem látom, hogy előhozta volna. Ebben a javaslatcsomagban, 24 törvény módosításában sincsen benne ilyen nagy léptékű terv. De mondom a harmadik problémát, ami a gyakorlatban az elektronizálás kapcsán érzékelhető, ez pedig az, hogy Magyarországon az online felhasználói kultúra, mondjuk így, tehát az, ahogy elektronikusan ügyeket tudnak intézni emberek, mondjuk azt, hogy felemásan alakult. Én úgy érzékelem, hogy kettészakadt itt a társadalom. Mondjuk azt, hogy az egyik fele, bár nem vagyok biztos benne, hogy ez a többség, vagy akár csak a fele az állampolgároknak, képes arra, hogy egyébként éljen a lehetőségekkel, és például ügyfélkapun keresztül intézhessen bizonyos ügyeket. De itt kell beszélni azokról a százezrekről, netalántán milliókról, akik számára ez a dolog lehetetlenség. Lehetetlenség vagy azért, mert digitális írástudatlanság van bizony ám ebben az országban, és semmiféle kormányzati programról nem tudni, hogy célja lenne tíz év kormányzás után ennek a kormánynak küzdenie például ez ellen; de nem beszélünk arról sem, hogy az internethez való hozzáférés például, mert ehhez az kellene, mennyire korlátozott. Nyilván nem itt az ülésteremben, nyilván nem Budapest belvárosáról beszélek, ahol mi most ülünk és létezünk, hanem az ország számos területén ez bizony nem olyan egyszerű. Széles tömegek ebben a társadalomban nem férnek egyébként hozzá internethez, illetve olyan lehetőségekhez, hogy intézhessenek elektronikusan ügyeket; vagy ha hozzáférnek, akkor pedig, mondom, az a fajta digitális írástudatlanság lép fel, amely megakadályozza azt, hogy azokat az ügyeket tényleg tudják intézni. Megint csak hadd mondjam el, hogy erre van például a DK-nak javaslata: mi ingyenes internetet javaslunk egyébként ebben az országban. Azt gondoljuk, hogy 2022-re megvalósítható lenne, hogy 100 százalékosan lefedjük az országot akár széles sávú internettel is. És beszél a tervezet a kioszkok rendszeréről, ami nekem bizonyára hasznos tud lenni, de megint csak az a kétség van bennem, hogy ebben az országban százezrek, netán milliók nem fognak tudni élni a kioszkokon való ügyintézés lehetőségével, mert, urambocsá, nem is tudják azt, hogy melyik kérdésre hogyan kell és mit válaszolni, melyik gombot kell megnyomni, vagy egyáltalán hogyan történik ennek a használata. Gondok lesznek ezen a téren, és a nagy baj az, hogy ezt látjuk, tudjuk, erre kutatások vannak. Mintha a kormány ezzel egyáltalán nem is foglalkozna, semmiféle program, terv nincsen erről. Létrehozzuk az elektronikus ügyintézésnek bizonyos újabb formáit, ennek nagyon örülünk, csak éppenséggel az ezt használó embereknek az aránya nem nő olyan arányban, ahogy az kívánatos lenne, tisztelt hölgyeim és uraim. Itt fel is vetném azt, bizonyára államtitkár úr tud erre válaszolni, hogy felmérték-e azt egyébként, hogy egységnyi pénzből hol érnek el nagyobb hatékonyságot: ha a fizikai megjelenést kívánó okmányirodákat fejlesztik - volt itt az előbb példa rá, hogy valahogy sikerül az épületet felújítani, csak éppen munkaerőt nem sikerül oda varázsolni -, vagy abból van több haszon (Kontrát Károly: Van munkaerő!), hogyha az online, tehát az elektronikus ügyintézést fejlesztik. Nyilván én ennek valamiféle szerencsés arányát tudnám elképzelni és javasolni. Tehát ez a probléma a törvényjavaslat egyik részével, az elektronikus ügyintézéssel. Van aztán egy másik része, amivel sokkal több probléma van, ez pedig a nyilvántartások egymásba tolása, illetve új adatok gyűjtése ezekben az állami nyilvántartásokban. Ha jól értem, számos új adatot fognak most már tárolni rólunk, itt kijegyzeteltem néhányat. Hogyha jól értem, majd most a Nemzeti Levéltárnak is meg lesz határozva, hogy mikor, ki hogyan és hányszor készít mentést, vagy a fogvatartottak látogatóiról is majd elektronikusan őrizni fogják az adatokat, de hogyha jól értem, akkor