Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. október 19. hétfő - 156. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - VARGA ZOLTÁN (DK):
664 elfoglalt egy csomó földet, és maga is fontosnak tartotta, hogy itt legyen, nemcsak egyedül, hanem például a berettyóújfalui polgármester titkárnője is részesült abból a kegyből, hogy ő is földtulajdonos, -használó lehetett egyébként Mészáros Lőrinc mellett, aki aranykalászos agrármunkásként kap ma is uniós támogatást ezek után. És itt vannak azok a birkatenyésztők, akikkel találkoztam, akiknek a megélhetését jelentette mindeddig a föld, mert az állataik takarmányának előállításához ott volt minden, majd ezeket a földeket elvették, és egyébként gazdaságok kerültek a tönk szélére. (22.40) Olyan emberek jutottak egyébként korábban földhöz, akiket említettem, míg azok a gazdaságok, amelyeknek egyébként az életviteléhez, a napi tevékenységéhez, az évtizedek óta fennálló szakmájukhoz kapcsolódott, tőlük pedig elvették ezt a földet. Nem egy esetben tették őket földönfutóvá úgy, hogy egyébként gazdaságosan működhetett itt az állattartás, és mára odáig jutott, hogy mindez egyébként, a birkanyírás önmagában kiadást jelent. A múlt évig egyébként még legalább a felvásárlásra volt lehetőség, mára már ez is megszűnt, és miközben az Európai Unió más államokban kifejezetten támogatja ezt a tevékenységet, Magyarországon erre a minisztériumnak, az államnak semmifajta mozgása, segítő keze nem jelent meg. Így mindaz, ami egyébként az állattartásnak korábban hozadéka volt, ez a gyapjú ott áll bálákban, ezt már értékesíteni maguk az érintettek nem tudják. Az állam cserben hagyta azokat az embereket, akiknek nemcsak a földjüket vették el, hanem azokat, akiknek az állattartási lehetőségeit is lényegében megszüntetik vagy felszámolják. Tekintsük úgy, hogy szól a harang azokért, akiknek szüksége lenne segítségre. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Varga Zoltán tapsol.) ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, képviselő úr. Varga Zoltán képviselő úr, a DK képviselője következik: „A közpénzből épült-működtetett Debreceni Nemzetközi Iskola, ami mára a szűk gazdaságipolitikai fideszes elit gyermekmegőrzőjévé vált” címmel mondhatja el napirend utáni felszólalását. Parancsoljon! VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm a szót, elnök úr, ezen a késő esti órán. Nos, fából vaskarika, szoktuk mondani, ha valami nagyon nyakatekert dologgal találkozunk. Nos, hát pont ilyen Debrecenben a mára elhíresült fideszes elitképző, sokak szerint különben inkább gyermekmegőrző, mivel a szülők kénye-kedve szerinti oktatás folyik benne, és ez nem más, mint a Debreceni Nemzetközi Iskola. A minden ízében magániskolának látszó, de valójában állami oktatási intézmény Debrecen legjobb, legszebb területén, a Nagyerdő szívében épült fel mintegy 4 milliárd forintos közpénzből. Olyan állami iskoláról beszélhetünk és beszélünk most, ahol bérelt kisbuszflotta hozza-viszi a gyermekeket, ahol, ellentétben az állami lepukkant iskolával, különös fegyveres őrszolgálat, elektromos kapuk, fotocellás ajtók, a parkolónál sorompó és magas rácsok védik a tanulókat. Jelen állapot szerint különben 114 tanulót védenek a több mint 500 férőhelyes iskolában, akkora területen, hogy ezek a gyerekek ott nyugodtan bújócskázhatnának is. A festői környezetben működő és minden létező oktatási és technikai eszközzel felszerelt luxusiskola mindazok ellenére, hogy közpénzből épült, és a debreceni önkormányzat különben évente megközelítőleg 230 millió forinttal támogatja ennek működését, az évi 3-5 millió forintos tandíj miatt csak a szűk gazdasági-politikai fideszes elit számára elérhető. Bár az tény, hogy a DK nyomására Debrecen fideszes vezetése egyfajta ösztöndíjrendszert vezetett be, amely elvileg akár lehetőséget adhatna a tandíjat megfizetni képtelen debreceni családok számára arra, hogy gyermeküket megfelelő pályázat útján mégis ebbe az intézménybe tudják járatni. Mondom, elvileg, hiszen a 114 kisdiákból összesen 4 debreceni ösztöndíjas diák tanulhat ott. Az ösztöndíjat persze különösebb hírverés nélkül írták ki, hátha elkerüli a debreceni családok figyelmet, de még így is 30 érvényes pályázat érkezett be, ennyit sikerült megtudni. Többször is kértük, hogy a pályázatokba, a pályáztatás folyamatába betekintést kaphassunk, hiszen érthetetlen az, hogy 30 érvényes pályázatból hogy lehetséges az, milyen elvek alapján lett végül is csak 4 debreceni ösztöndíjas diák. A városvezetés cinikus tájékoztatása és végső soron lakonikus elutasítása volt mindenkor a válasz.
