Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 12. hétfő - 155. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - HAJDU LÁSZLÓ (DK):

540 De nem ez az egyetlen ilyen idegborzoló beruházás 2010 óta a városunkban, hiszen évek óta ismét különös nézői, elszenvedői lehetünk mi, debreceniek egy újabb beruházásnak. Leánykori nevén ezt különben debreceni intermodális központként ismerhetjük. Ma már egyébként csak a főpályaudvar átépítéséről szól a fáma, de valójában ez sem így történik. Nézzük, hogy mi is történt! 2010-ben jelentette be Kósa Lajos még polgármesterként, hogy át fogják építeni a pályaudvart és környékét. Azt kell mondanom debreceniként, hogy ez eddig rendben van, Kósa Lajos több mint másfél évtizede hagyta lepusztulni ott azt az amúgy igazán patinás területet, a Petőfi teret és a főpályaudvar környékét, ráfér az átépítés. Az EU pénzcsapjait megpumpolva készült is cirka 88 millió forintért egy megvalósíthatósági tanulmány. Azt viszont az önök fantáziájára bíznám, hogy vajon ki is ennek a tanulmánynak a valódi nyertese - gondolom, ki fogják találni. 2011-ben 800 millió forintos tervpályázatot írt ki az önkormányzat, és eltelik két év úgy, hogy nem történik semmi. 2013-ban már föld alá vitt 4-es út, föld alá vitt távolsági buszpályaudvar, zöldben pompázó Petőfi tér és egy impozáns főpályaudvar pokoli drága makettjeit nézhetjük, és ezt mutogatják Debrecen városvezetői. A város népe természetesen boldog, de még inkább a projektet dédelgető és zsebüket simogató politikusok látszanak boldognak. De mint kiderült, ez különben csak egy látványterv, csak egy makett, ezért felkérik a kiválasztott nyertes terv készítőit, ugyan készítenék el már a részletes terveket, és bejelentik gyorsan, hogy 2015-re el fog kezdődni a Petőfi tér és a teljes főpályaudvar rekonstrukciója. Ugye, sejtik, hogy nem kezdték el? Mert nem kezdték el, viszont 2014-ben a város bejelenti, hogy csúszik már a tervek elkészítése is, előre nem látható okok miatt, majd újabb két év csönd. 2016-ot írunk, a NIF, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. bejelenti, hogy a tervek elkészültek, és indulhat a közbeszerzési eljárás. Már meg sem lepődünk, hogy a tendert több hónapos színjáték, ismételt csúszások után a kormányfőhöz egészen közeli cégek nyerik el, azon meg végképp nem, hogy az eredetileg 21 milliárdra tervezett beruházás végösszege hirtelen megugrott 34, majd 35 milliárd forintra. Erre mondják azt a debreceni piacon: na, ez is a Kósa Lajos bulija lesz! Ami meglepő, hogy vélhetően ugyanezt gondolhatta Lázár János akkori Miniszterelnökséget vezető miniszter is, mivel érvényteleníti a kiírást azzal, hogy ez bizony az eredeti 21 milliárdhoz képest még számára is pokoli drága, és egy új, olcsó projekt kiírására ad utasítást, és arra, hogy a beruházást már áttervezve, újabb, szűkebb műszaki tartalommal 2020-ban el kell kezdeni. Egy kapavágás nem történt, most 2020 év vége van, jelzem, és mára szinte egy dologban biztosak lehetünk: nem lesz kész talán soha a beruházás. És a debreceni piacon, mit gondolnak, mit mondanak? Makacsul tartja magát az a pletyka, hogy a kormányzat, a Fidesz emberei összevesztek az alkotmányos költségen, ezért Debrecen nézhet a főpályaudvara után. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. „Requiem a harmincéves önkormányzati rendszerért” címmel ugyancsak a DK képviselőcsoportjából Hajdu László képviselő úr jelentkezett napirend utáni felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! 1990. szeptember 30-án én is részese lehettem annak, amikor a tanácsi rendszert fölváltotta az önkormányzati választáson keresztül egy új közigazgatás az önkormányzati választások eredményeként. Létrejött a pártirányított közigazgatás helyett egy önmagát igazgató helyi közösség, és polgármestert választott, képviselő-testületet választott, megalakította a polgármesteri hivatalokat, jegyzőt nevezett ki, és elindult egy egészen új közigazgatás, amit a benne részt vevők, mi is tanultuk abban az időben, hogy hogyan néz ez ki, hiszen időközben többpártrendszerű országba léptünk, és a többpártrendszerű közigazgatást nekünk is gyakorolni kellett. Ebben az időszakban azok, akik alapították az önkormányzatokat az ország különböző településein, a polgármesterek, képviselők egy része már sajnos nincs közöttünk, nekik is szeretnék emléket állítani azzal, hogy 30 évvel ezelőtt ott voltak az új közigazgatás megalakításánál.