Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. október 6. kedd - 154. szám - A pénzügyi közvetítőrendszer egyes elemeit érintő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):
459 irányította, és sajnos ebben sem az egyik, sem a másik oldalt nem tudom felmenteni. Ugyanis, ha nem így lenne, akkor a társadalmat iszonyúan megrázó és elképesztő módon egzisztenciálisan megdöntő devizahitelezés rendszere nem tombolhatott volna annyi éven keresztül korlátlanul. És amikor bekövetkezett a tragédia, akkor nem azt mondta a rendszer, hogy visszaviszem az értékegyensúlyára ezeket a viszonyokat, megteremtem azt a jogszabály által elvárt szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségét, amit a római jog óta ír elő a polgári jog, hanem fogták magukat, és a kormányzat a bankrendszerrel együtt a saját bőrük mentése érdekében feláldozta ezt a rengeteg embert. Peres tapasztalataim tömege mutatja, hogy hiába van ilyen gazdag szabályrendszere a pénzügyi közvetítőrendszernek, olyan szinten arrogánsan, öntörvényűen, gyakran pofátlanul utasítják vissza a pénzügyi közvetítőrendszer szereplői, hogy nekik bármit is bizonyítaniuk kellene, ami elképesztő. És akkor nem beszéltünk a határon átnyúló szolgáltatásokról. Elektronikai eszközökkel zajlanak a tranzakciók. Abban a pillanatban, hogy egy tranzakció átlépi országunk határát, olyan mértékben van kiszolgáltatva minden olyan személy, aki ilyenfajta befektetésben, ilyenfajta hitelintézetben elhelyezi a vagyonkáját, hogy az valami elképesztő. Azt kell mondjam, hogy a kormányzat és a felügyelet nem is törekszik arra, hogy az emberek figyelmét azokra a kockázatokra felhívják, és megpróbálják őket megóvni az ilyen típusú befektetésektől, és azt a lenyűgöző befolyást, amivel ezek a szervezetek az emberekre hatást gyakorolnak, valamilyen módon el tudják hárítani. Azt kell mondani, hogy míg a tengerentúlon és a nyugat-európai országokban elég komoly tradíciója van annak, hogy a befektetések valóban védettek legyenek, valóban az emberek, ha már a kis pénzüket beteszik, hogy egy kicsit kamatozni tudjon, vagy némi profitot hozzon, az egész rendszer arról szól, hogy védjék a polgárokat, Magyarországon ennek pont az ellenkezője zajlik. És akkor elmondom azt a legfontosabb kérdést, amivel megtehette volna a kormányzat már az elmúlt kilenc évben, hogy bizonyítja a polgárok számára, igen, meg kívánja őket óvni a túlkapásoktól. És tudják, ez micsoda? Tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, a követelésvásárlások intézményrendszere. Prudenciáról beszélnek. Prudencia az, hogy veszteségeiket úgy könyvelik ki a pénzügyi intézmények, a betétesek pénzét kockáztatva, hogy 5-10 százalékokon magáncégeknek eladják a követelést?! És eszébe nem jut senkinek kilenc éve ebben a kormányzatban, hogy köteles legyen felajánlani az adósnak a megvásárlás lehetőségét? Tehát egyszer kifosztja a devizahitellel mint visszafizethetetlen termékkel, utána kifosztja azzal, hogy a bank a betétesei hátrányára és veszélyére fillérekért eladja egy magánvállalatnak a követelést, a magánvállalat pedig abból keres nagyon sok pénzt, hogy egyszer egy adós egy szerződést aláírt. (18.10) Nekem azt senki ne mondja, hogy ez így rendben van! Senki! Elmondom önöknek: a következő országgyűlési választásokra a kampányom egyik legfontosabb eleme, tudják, mi lesz? A bankok megrendszabályozása és a követelésvásárlásoknál a kötelező felajánlás az adósnak; minden területen, még a közműszolgáltatások kintlevőségeinek eladásánál is. Az ugyanis nem járja, hogy akivel én szemben állok, az azt mondja, hogy neki ennyi is elég az én tartozásom fejében, és utána ott egy harmadik, akik nagy részben a szervezetek dolgozói vagy vezetői, tehát magánvagyonokba terelik ki a pénzügyi közvetítőrendszert és a közműszolgáltatók követelésit. Azt nekem ne tessék mondani, hogy ez így rendben van, hogy ez így demokratikus, hogy ez így jogállami, hogy itt prudencia van! Egy frászt van prudencia! Könyvelési prudencia van! Az van, hogy a számok a könyvekben jók legyenek, ne kelljen tartalékokat képezni! Arra van prudencia! De a betétesek valódi befektetett pénzének óvására való prudencia igenis nincsen. Azt kell mondjam egyébként, hogy némileg ez európai sajátosság is. És akkor még valamiről szeretnék beszélni, ez pedig a pénzmosás. A bankrendszer a legnagyobb támogatója a pénzmosásnak. Hihetetlen komoly, erős szabályrendszerünk van, a pénzmosási törvényünk, amit nem tudom, hányszor módosítottak, hogy még szigorúbb meg még alaposabb, meg még ilyenebb, meg még olyanabb legyen, közben úgy vándorolnak át milliárdok a magyar pénzügyi közvetítőrendszerben - egyes büntetőügyekből néha ki szokott derülni -, hogy a kutya nem néz rá! Kérem szépen, akkor ezek szerint a magyar bankrendszer arra van, hogy a pénzmosás terepére biztosítsa a hátteret? Tisztelt Államtitkár Úr! Elvárom a következő időszakban, hogy nagy hangsúlyt helyezzen a kormány arra, hogy a pénzmosással kapcsolatos minden feladatát ellátja-e a pénzügyi