Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 6. kedd - 154. szám - A pénzügyi közvetítőrendszer egyes elemeit érintő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - F KOVÁCS SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

452 kérem, hogy senki ne vegye személyes sértésnek, amikor azt mondom, hogy a különféle indoklások felolvasása még nem feltétlenül teszi könnyebbé az egyszeri ellenzéki képviselő számára az eligazodást. Azt látom, hogy az előttünk fekvő csomagban, amely azért jóval száz oldal feletti terjedelmet tesz ki, számtalan, kétségkívül szimpatikus pont található. Ezek kapcsán az általános vita kereteit kihasználva, azokon nem túlterjeszkedve viszont néhány megjegyzést kell tennem önök felé. Maximálisan támogatom például, ha ez a szándék, hogy örökbefogadás esetén a családi pótlékot ne csak az kaphassa, aki jog szerint jogosult lenne rá, hanem az is, aki valóban az oktatást-nevelést végzi. Ez egy abszolút támogatható irány, de szeretném itt megjegyezni, hogy egy olyan családtámogatási formáról beszélünk, amelynek az értéke nagyjából évtizedes távlat óta folyamatosan inflálódik, párolog el, és tökéletesen értem a kormány azon motivációit, amelyek mentén nem nyúl hozzá a családi pótlékhoz, de erre is tudok önöknek javasolni egy olyan korszerű módszert, amely által lehetne támogatni a gyermeket nevelő, szükséget szenvedő családokat. A Jobbik egy családikártyakonstrukció bevezetését javasolja, amely a SZÉP-kártyához hasonló módon egy viszonylag szűkített termékkörrel alapvető élelmiszerekre, gyermeknevelési cikkekre, illetve a gyermek nevelésével, gondozásával, ápolásával kapcsolatos kiadásokra lenne elkölthető, adott esetben tehát élvezeti szerekre és különböző szerencsejáték-formákra nem. (17.30) Ebből kifolyólag kijelenthető, hogy a családi pótlék összege emelhető, akár be is lehetne pótolni ezt az emelést, inflációkövetővé tenni. Egy hasonló korszerű megoldáson a tengerentúlon az évtizedek óta működő food stamp rendszerét tessék tanulmányozni, és meglátják, hogy még a szabadpiac őshazájában is - és itt nagyon sok idézőjelet tessék azért érteni - hasonló módszert hathatósan alkalmaznak, de mi nyitottak vagyunk más megoldásokat illetően is. Felőlem aztán az is megoldás lehet, hogy harmadik gyermektől a munkajövedelemből lehessen teljes mértékben az emelt mértékű pótlékot leírni. De azt látom, hogy miközben itt kozmetikázzák a rendszert, és ezt jó irányban teszik szerintem, alapvető rendszerszintű problémákkal állunk szemben, amelyek tömegeket hagynak az út szélén, hiszen a családtámogatási rendszer kétségkívül pozitív elemei azért nagyon sokszor úgy csapódnak le, hogy nehezebb sorban élő honfitársaink vagy nem tudják ezeket elérni, vagy nagyon szűkített keretek között, fékezett habzással tudják igénybe venni. És ha már itt tartunk az út szélén, akkor megérkeztünk a Magyar Nemzeti Bank versus fogyasztóvédelem témakörhöz. Kellő távolságtartással szemléltem azt, amikor ez a kormány a fogyasztóvédelem kérdéskörét beleszuszakolta a Magyar Nemzeti Bank tevékenységébe. Nem azt akarom mondani, hogy a rablóra bízták a pandúrszerepet, mert nem szeretnék ennyire sarkosan fogalmazni, de azt igenis állítom, hogy a Magyar Nemzeti Bank számos, fő profiljába illő tevékenysége mellett nem alkalmas arra, hogy széles körű fogyasztóvédelmet gyakoroljon. Nézzék meg, hova jutottunk, képviselőtársaim! 2010 óta, bár ez a kormány akarta, még a szervezett és tömegeket átverő árubemutatókat sem sikerült teljes mértékben visszaszorítania. Beszéltünk erről itt a Házban számtalanszor. Összpárti konszenzus alakult ki a témában. Most olvastam egy nem messze itt hagyott Magyar Nemzetet, ahol azon panaszkodik a kormánypárti sajtó, hogy már megint idős emberek tömegeit verik át árubemutatókon. Szép jó reggelt kívánok! 2010 óta itt ülnek önök, mi pedig segíteni szeretnénk abban, hogy rendezzék ezt a kérdéskört, erre elkezdik itt nekem dicsérni, az indoklást felolvasva, a Magyar Nemzeti Bankba szuszakolt fogyasztóvédelmet. Hát, ennyit ér ez a fogyasztóvédelem jelen formájában! És kitérhetnénk a devizahitelesek elképesztő helyzetére. A mai napon itt, amikor készültem egy felszólalásra, egy újabb kilakoltatási eseményről kaptam meg az élő közvetítést, hogy mondjam el itt, a parlamentben önöknek is, hogy persze, lehet jó irányban kozmetikázni, meg uniós jogszabályokat implementálni, meg aszpirint adni a haldoklónak, de ettől még nem változik az a helyzet, hogy folyamatosan dobálnak ki embereket elhelyezés nélkül az otthonukból. Ebben a pillanatban is a mai kilakoltatás, amiről közvetítettek, tudják, hogy miért maradt el? Azért, mert az egyik családtag külföldről kényszerült hazatérni, és a kötelező kéthetes karantén mentette meg - idézőjelben - a helyzetet, hiszen valahova el kellett neki vonulnia karanténra, és végül jobbnak látták egy 30 napos haladékot adni. De ne ez mentse már meg a magyar családokat, hanem mondjuk, egy széles körű kilakoltatási moratórium! Nem ezzel a csomaggal van tehát bajom, hanem azzal van bajom, amit mellette önök nem nyújtanak be a parlament elé. Állítom, igen, ha 2022-ben egy nemzeti egységkormány alakul, vagy pedig egy